Egy modern gyilkos, amely éppúgy fenyeget minket, mint a dohányzás. A magány növeli a további egészségügyi problémák kockázatát és megváltoztatja az agyunkat. Kétszer annyi idős embernél . Mi a hibás?
A magányosnak érző idősebb emberek hajlamosabbak a betegségekre és életveszélyesebbek! Szakértők szerint a magány ugyanolyan egészségügyi kockázatot jelenthet, mint a túlsúly vagy a dohányzás. Az eredményeket az Aging and Mental Health folyóiratban tették közzé.
Negatív hatás a várható élettartamra
A vizsgálatban 30 felnőtt, 67–92 éves korosztály vett részt San Diegóban (USA). Az amerikai kutatókat megdöbbentette, hogy akár 80 százalékuk is magányosnak érezte magát.
"A magány ugyanolyan veszélyt jelent, mint a dohányzás és az elhízás, és negatív hatással van a várható élettartamra,”Mondta Dr. Dilip Jeste vezető tanulmányvezető, a Kaliforniai Egyetem, San Diego.
Hozzátette, hogy az Egyesült Államokban körülbelül 42,6 millió 45 év feletti felnőtt magányosnak vallja magát. A lakosság negyede egyedül él. A negatív statisztikákat kiegészítik az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatalának adatai, ahol az élő felnőttek mintegy 5 százaléka gyakran vagy mindig egyedül érzi magát. A kutatók szerint a vizsgálat résztvevői többnyire képzett emberek voltak, és közepes vagy magas jövedelemmel rendelkeztek.
Beteg lehet a magánytól
A magányt elsősorban mentális problémának tekintik. Ha valaki hosszú ideig magányos, az tartósan károsíthatja az egészségét. A stresszhormon, a kortizol szintje megnő a szervezetben, ami egészségtelen duzzanatokhoz, súlygyarapodáshoz és inzulinrezisztenciához vezethet, ami cukorbetegséget okozhat. Egy magányos embert a magas vérnyomás veszélye fenyeget, alvászavarai lehetnek, depresszióban szenvedhet és nagyobb a demencia kockázata, az agy meghal, ha nem stimulálják.
A tanulmányban Dr. Jeste és csapata az UCLA magányossági skála segítségével elemezte a résztvevők fizikai és mentális egészségét. A vizsgálat résztvevői 20 kérdésre válaszoltak. A 28 vagy annál kevesebb pontszám egyenlő a magány hiányával vagy az alacsony érzéssel. Negyvenhárom vagy több jelzi a magas szintű magányt. A kutatók megállapították, hogy az önkéntesek 63 százaléka kissé magányosnak, 22 százaléka pedig nagyon elhagyatottnak érezte magát.
A leggyakoribb ok, amiért az emberek magányosnak érezték magukat, a szeretteik és a barátok elvesztése volt. Egy másik tényező az volt, hogy sokan dezorientáltnak érezték magukat a nyugdíjas lakásokban, és úgy érezték, hogy életük reménytelen vagy haszontalan. A tudósok szerint többféle módon lehet megakadályozni a magány érzését. Az egyik az öregedési folyamat elfogadása és annak felismerése, hogy az öregedés során vannak pozitív változások. Néhányan javították egészségüket, amikor segíteni kezdtek másokon, míg mások nem érezték magányosnak magukat, amikor társaságot kezdtek keresni. A tudósok szerint a társadalombiztosítási lakások is enyhítik az elszigeteltséget. A közös munka, a kertben végzett munka vagy a számítógépen végzett munka csökkenti a magány tüneteit. Néhány ember azt mondta, hogy a hit és a lelkiség segített nekik megbirkózni a szeretteik elvesztésével, és abbahagyták magányos érzésüket.