Augusztus 24-én Ukrajna ünnepelte függetlenségének napját. Ezen ünnepségek oka az volt, hogy 1991. augusztus 24-én az Ukrán Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Kétségtelen, hogy ez sok ukrán számára nagyon fontos dátum volt, mivel igazságosnak tartották a Szovjetuniótól való elszakadást. Természetesen még mindig van egy nagy csoport, Kelet-Ukrajnában és Nyugat-Ukrajnában is, akik nosztalgiát éreznek a volt Szovjetunió iránt, mivel az ukránok többségének életszínvonala magasabb volt, mint manapság. Fehéroroszországgal és Oroszországgal ellentétben Ukrajna nem tudta kellően stabilizálni a kilencvenes években alapvetően megbomlott gazdaságát. Mivel Ukrajna gazdaságilag messze elmarad Oroszországtól és Fehéroroszországtól (amelyeket nyugaton néha nyugatról néznek nyugatra), a függetlenség ünnepe sok ukrán számára kissé kínos…
A függetlenség ünnepeinek paradoxonjai
A függetlenség napja 2014-es ünnepségei különféle paradoxonokhoz kapcsolódtak. Az ukránok ezen az ünnepségen ünnepelnek az emberek szabad akarata, aki 1991-ben a Szovjetunió elől való felszabadulásra vágyott. Azt azonban elfelejtik, hogy Ukrajnában ma olyan lakosság él, amely szintén a függetlenségre vágyik - ezúttal Ukrajnától. 2014 májusában népszavazást tartottak Donyeck és Luhanszk térségében, amelyen a helyi választópolgárok nagy többsége egyértelműen az Ukrajnától való függetlenség mellett szavazott. Számukra valóban paradox módon hangzik, hogy éppen azok az ukránok a legbüszkébbek a "függetlenségükre", akik határozottan nem hajlandók megadni a Donyeck és a Luhanszki Népköztársaságok valamilyen formájú függetlenségét.
Ugyanakkor a P. Porošenko körüli ukrán vezetés nem csak megtagadja a keleti népköztársaságok függetlenségének megadását, de akár néhány ésszerű kompromisszumról szóló tárgyalásokat is kizár, mint pl. Ukrajna föderalizációjáról. Az egyetlen megígért engedmény egyfajta "decentralizáció" lesz, amelyet a kijevi parlament bármikor képes megváltoztatni, és garanciái valószínűleg nem lennének állandóak. Sajnos ésszerű kompromisszumok keresése helyett P. Porošenko et al. még a függetlenség napja zűrzavaros ünnepein is "vérbe fojtani az embereket"
Mindkét terület alkotmányos státusza szempontjából minden eddiginél nagyobb szükség van a mai ukrajnai státusz megváltoztatására. A polgárháború előtti időszak Donyeck és Luganszk régiójának státusát a helyiek alig tudják rekonstruálni. Mondanom sem kell, a szovjet alkotmány szerint Ukrajnának 1991-ben a Szovjetunióban számos alkotmányos joga volt, beleértve az ENSZ-tagságot is, vagyis olyan jogokat, amelyekről a Donyeck és a Luhanszk régió ma még csak nem is álmodhat. Ugyanakkor a szétesés idején a szovjetunióban élő ukrán népesség aránya (kb. 15%) nem volt akkora, mint az orosz etnikai csoport aránya a mai Ukrajnában. Az orosz ajkú lakosság százalékos arányáról nem kell beszélni, ez lényegesen magasabb…
Érdekes lenne annak elemzése is, hogy az új kijevi hatalom hogyan érti függetlenségét. Úgy tűnik, hogy a függetlenséget csak Oroszországtól való függetlenségként értem. Ez nyilvánvalóvá vált P. Porošenko beszédéből is, aki egyoldalúan barátként dicsérte a nyugati hatalmakat, bár ez csak Ukrajna egy részének a véleménye. Egyes régiókban azonban a függetlenség fogalma általában hangsúlyt kap függetlenség más országoktól, pl. az USA-ból. Ukrajna keleti és déli részén (nemcsak Donyeckben és Luhanszkban) sokan kérdezik, hogy az amerikai tanácsadók milyen gyakran látogatják meg a kijevi hatóságokat, és hogyan határozzák meg együtt az állam politikáját. Azt is megkérdezik, hogy az amerikai tisztviselők miért nem kormányzati szervezeteik segítségével finanszírozták és szervezték a Maidan mozgalmat. Ebben az összefüggésben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy míg V. Janukovics, mint elnök, hosszú ideje manőverezik Nyugat és Oroszország között, és megpróbál függetlennek maradni, Porosenko úr hivalkodóan halad előre az amerikai külpolitika vonalában. A függetlenségi ünnepségek alkalmával elszalasztotta az alkalmat annak bizonyítására, hogy egy valóban független állam elnöke akar lenni.
Ki kérdőjelezte meg a függetlenség alkotmányos garanciáit?
A konfliktusok légkörében azonban az új ukrán politikusok megfeledkeztek arról, hogy az alkotmány szerint nemcsak Ukrajna állampolgárai, hanem figyelembe kell venniük az állam keleti részén jelen lévő függetlenségről alkotott nézeteket is. Ukrajna függetlensége nem segít abban, hogy Nyugat-Ukrajna alkotmányellenes módon próbálja elősegíteni a független Ukrajna egységéről alkotott elképzeléseit. Az Alkotmányt gyakran a politikai egység módjára és formáira vonatkozó döntésként értelmezik. Ezért fenyegetik az alkotmányt megsértők a politikai egységet. Az alkotmány nem minden megsértése vezet polgárháborúhoz, de a legfelsőbb tisztviselők alkotmányellenes megváltoztatása a végrehajtó és bírói hatalom aligha marad következmények nélkül. Példa egy olyan elnök megbuktatására, akinek főleg Ukrjainy keleti részén volt támogatás, megsértve az Ukrajna-szerte alkalmazandó alkotmányos szabályokat. Ezt követően pedig az Alkotmánybíróság bíráinak egy csoportját megbuktatták.
Nem szabad lebecsülni azt a tényt, hogy az elnök és az Alkotmánybíróság ellen 2014 februárjában hozott alkotmányellenes fellépés veszélyeztette Ukrajna alkotmányos egységét. Kelet-Ukrajnában az új hatalom alkotmányellenességét is veszélynek tekintik Ukrajna függetlenségére: az elnök megbuktatása után sokaknak az volt a benyomásuk, hogy Ukrajna illegális puccsal megfosztották a függetlenségtől és az USA fennhatósága alá került. A keleti emberek azt állítják, hogy ha függetlenségről akarunk beszélni, akkor ezt a nyugati hatalmakkal kapcsolatban is meg kellett volna valósítani.
Miért olyan jelentős Ukrajna alkotmányos rendjének 2014. februári felbomlása ukrán függetlenség szempontjából? Az alkotmány a legfőbb dokumentum, amely garantálja Ukrajna függetlenségét. Az ukrán alkotmány csak akkor alkalmazható, amikor a kelet-ukrajnai népköztársaságok elleni harcról van szó. Az ukrán alkotmányt akkor is alkalmazni kell, amikor olyan állami tisztviselőket kell megváltoztatni, akik kényelmetlenné válnak a nyugati hatalmak számára. Ha itt nem tartják fenn a politikai egység alkotmányos formáját, akkor veszélyes helyzet áll elő. Éppen az alkotmányellenes nyugatbarát kijevi puccs miatt a Donyeck és Luganszk lakosságának az volt a benyomása, hogy az ukrán alkotmány garanciái megszűntek. Miután Keleten Amerika-barát erők meghódították Kijevet, kinyilvánították függetlenségüket az új kijevi hatalomtól.
A törvénysértés szempontjából abszurdnak tűnik az is, hogy a Vöröskereszt által ellenőrzött orosz humanitárius konvojban egyes politikusok és a média hogyan hangsúlyozta az ukrán bürokratikus eljárások fontosságát és beszélt az orosz invázióról. De azok, akik bürokratikus követelményekre hivatkoztak a humanitárius konvojban az ukrán törvények szerint egyáltalán nem reagáltak az ukrán alkotmány Maidanon történt legsúlyosabb megsértésére. Néhányan humanitárius kötelékről beszélnek még invázióként is, bár egyértelmű, hogy ha az oroszok valóban inváziót indítanának, akkor már Kijevben lennének ...
Hogyan tovább a politikai egység?
Sajnos az új kijevi hatalom nemcsak ismételten nem tartja tiszteletben az ukrán alkotmányt, de nem is kívánja kielégítetlen keleti régióinak biztosítani a töredékét annak a szabadságnak, amelyet Ukrajna kapott 1991-ben. Ukrajna függetlenségének nevében P. Poroshenko és mtsai. még mindig bombáznak régiók, amelyek függetleníteni akarják Kijevtől. És nem nagyon figyelnek a helyiekre.
A kelet-ukrajnai helyzeten az sem segített, hogy a függetlenségi ünnepségek napján a Ukrán foglyok Donyeck utcáin, a kijevi politika kudarcának bemutatására. A foglyok felvonulása látszólag fontos volt a helyi lakosság morálja szempontjából, de azok a katonák, akiknek új kijevi hatalma harcra kényszeríti őket Keleten, gyakran csak újabb áldozatai Kijev nacionalista politikájának.
A harcok kezdetétől egyértelmű, hogy a jelenlegi konfliktus nem oldódik meg kompromisszumok, gyakran fájdalmas kompromisszumok nélkül. Ukrajna függetlenségének napja ismét elvesztegetett lehetőség volt P. Poroshenka elnök számára, hogy valódi béketervet készítsen, eltérően az általa legutóbb készített álcától. Lásd: http://brankof.blog.pravda.sk/2014/06/22/je-mierovy-plan-p-porosenku-mysleny-vazne/
A béketerv előfeltétele azonban a másik féllel való valódi tárgyalás lenne. Minszkbe kellett meghívni a köztársaságok népének képviselőit is a konfliktus rendezéséről szóló tárgyalásokra, különben a tárgyalások nem lehetnek eredményesek. Sajnos a harcok minden egyes napjával ez növeli a gyűlöletet a lakossági rétegek között, és csökkenti a megbékélés esélyét.!