A veserák főleg 60 év feletti embereknél gyakori, és nagyon ritkán fordulhat elő 40 évesnél fiatalabbaknál. Általában csak egy vesét érint a daganat, de akkor fordulnak elő, ha mindkét vesében rák van. A Wilmson-daganat (nephroblastoma) a veserák gyakori típusa, különösen nagyon fiatal gyermekeknél. A veserák nem fertőző betegség, ezért emberről emberre nem terjed.
A veseráknak többféle típusa van. A veserák összes esetének körülbelül 90% -a vesesejtes karcinóma (adenokarcinoma), amely megtámadja a proximális tubulusokat. Az adenokarcinóma leggyakoribb formája a vese kéreg sejtjeinek különálló daganattípusa. Az adenokarcinóma kevésbé gyakori formái közé tartozik a papilláris tumor, a kromofób karcinóma és a vesekollektoros karcinóma.
A vese daganatok másik típusa a daganatok, amelyek a vesesejtekben képződnek, a vese medencéje mentén terjednek, majd behatolnak az ureterbe. Ezek a tumorok, más néven átmeneti sejtdaganatok, egészen másképp viselkednek, mint a vesesejteket érintő daganatok, ezért különböző kezelésekre van szükség.
Bal - egészséges vese, jobb - vese daganattal
A veserák kockázati tényezői:
· Kor - A veserák kockázata az életkor előrehaladtával növekszik, és a legnagyobb kockázat 60 éves életkor után következik be
· Dohányzó - A hosszan tartó dohányzás és a nagyszámú dohánytermék dohányzása növeli a veserák kialakulásának kockázatát. Amikor egy személy leszokik a dohányzásról, csökken a kockázat.
· Túlsúly - A túlsúlyos embereknél fokozott a veserák kialakulásának kockázata.
· Egészségi állapot - Egyes egészségügyi mutatók, például a magas vérnyomás (magas vérnyomás), növelhetik a veserák kialakulásának kockázatát. Az előrehaladott vesebetegségben szenvedők, különösen azok, akiknek vesefunkció-pótlásra (dialízisre) van szükségük, fokozottan veszélyeztetettek a veserák kialakulásában.
· Hajlam - A veserák legtöbb esete nem öröklődik, hanem külön-külön fordul elő. Ha azonban az első fokú rokonok (szülők, testvér, nővér, gyermek) veserákban szenvednek, akkor az adott személynél nagyobb a betegség valószínűsége.
· Genetikai kockázat - Néhány ritka genetikai tényező génelégtelenséget okozhat, növelve a veserák kockázatát. Ezek a tényezők magukban foglalják a von Hippel-Lindau kórt, az örökletes papilláris vese szindrómát és a Birt-Hogg-Dube szindrómát. A génelégtelenség egyszerre több rákot okozhat, egyszerre érintheti mindkét vesét, vagy korábbi életkorban nyilvánulhat meg, mint adott génzavar nélkül.
· Bizonyos anyagoknak való kitettség - Kockázati tényezőként hat az emberi testnek a vesét megterhelő anyagok, például kadmium, ólom vagy azbeszt. A veserák megnövekedett kockázata az acél- és szénipar nagyolvasztókban vagy kokszkemencékben végzett munkájával jár. Hasonló hatású a triklór-etilén, egy kőolajból készült petrolkémiai termék, amelyet nehézgépgyártásban használnak.