zongorista

Wladyslaw Szpilman volt a neve, és zongorajátékával megpróbált megélni a második világháború idején, Lengyelországban. Bár a zongorakompozíciók hangjai mindig megsimogatják az ember lelkét, Szpilmannak fogalma sem volt, mire képes. Zenéje életeket mentett meg.

Azt szokták mondani, hogy "A zene mentett meg", de ezt a mondatot különösen akkor használjuk, amikor rossz napunk van, és a zene segített túljutni rajta. Szpilman zenéje is mentett, de nem a szó átvitt értelmében, hanem a legvalóságosabb módon.

Wladyslaw gyermekkora óta zongorázik. 1911. december 5-én lengyel családban született, édesanyja első zongoraórákat adott neki. A csapat életében a legnagyobb ajándékot adta neki, és fogalma sem volt róla.

"Władysław Szpilman (1911 - 2000) a zongoránál" Szpilman széles körben ismert, mint a 2002-es Roman Polanski film "A zongorista" Lengyelország - Warszawa (Varsó), 1948 főszereplője.

Feladta Andrew Aborygen Skladowski, 2015. október 2., péntek

1926 és 1930 között Szpilman varsói zeneiskolába járt. Később néhány évre Berlinbe ment, de 1933-ban visszatért Varsóba, és 1935-ig zenét tanult. Később zenészként dolgozott a Lengyel Nemzeti Rádióban, ahol főleg a jazzre és a komolyzenére koncentrált.

Talán élete ebben a szellemben sokáig tartott volna a németek inváziója nélkül, akik 1939. szeptember 1-jén lépték át a lengyel határt. A Wladyslaw rádiónak be kellett zárnia, de az utolsó öt dalt az emberek hallhatták tőle, ő játszotta a művet. Ezek közül az utolsó Chopin Nocturne című kompozíciója volt.

Szpilman és családja egy zsidó gettóba került, ahol rajtuk kívül még 400 000 ember volt. A kapott ételadagok azonban túl kicsik voltak, és az emberek éheztek. Még a gettóba illegálisan bekerült extra étel sem volt elég. Ami még rosszabb, a németek néha egész családokat költöztettek koncentrációs táborokba.

Annak ellenére, hogy milyen körülmények között találta magát Szpilman, nem hagyta abba a zongorázást. A túlélés érdekében családjával együtt a Nowaczesna kávézóban játszottak. Egy ideig a Szpilmanék amúgy is biztonságosnak tűntek, de végül állítólag őket is kitoloncolták. Az egész családnak a treblinkai koncentrációs táborba kellett utaznia.

Közvetlenül azelőtt, hogy Szpilman felszállt a vonatra, az egyik tiszt felismerte és félrehúzta. Bár elkerülte a deportálást, figyelnie kellett szüleire, két nővérére, Reginára és Halinára, valamint Henryk testvérre. Soha nem látta őket még életben.

Wladyslaw Szpilman kiváló zongorista, aki Varsóban él családjával. A náci invázió után Lengyelországban…

Feladta Jednotka, 2016. május 16., hétfő

Wladyslaw visszatért a gettóba, és 1943. február 13-án megszökéséig segített a felkelés megszervezésében. 1944 augusztusáig elbújt Varsó körüli elhagyott épületekben, míg Hosenfeld náci kapitány felfedezte az egyik épület padlásán. Megkérdezte Szpilmant, miből él meg, és amikor azt válaszolta, hogy zongorista, az épület zongora mögé ültette.

Amikor Hosenfeld meghallotta, mit tehet Szpilman, el akarta vinni Varsóban, mert azt hitte, hogy csak egy bujkáló lengyel. Amikor megtudta, hogy zsidó, a helyzet megváltozott, de Hosenfeld nem jelentette a menekültet. Épp ellenkezőleg, segített neki elrejtőzni, hozott neki ételt és odaadta a kabátját. 1945-ig rejtette el, amikor a háború véget ért, és a németek vereségben maradtak.

Annak ellenére, hogy megmentette a zongorista életét, Hosenfeldet 25 év kényszermunkára ítélték. A háború alatt nemcsak Szpilmant, hanem több más zsidót is megmentett. Bár Szpilman megpróbált segíteni Hosenfeldnek, ahogyan segített neki, kudarcot vallott, és a férfi 1952-ben halt meg a táborban. A háború után Szpilman visszatért a zenéhez, ami megmentette.

Wladyslaw Szpilman 2000-ben hunyt el 88 éves korában, és csak két évvel később emlékére készült a Zongorista című film.