A böjt, mint csend ideje (Márk 1: 12-15)
Ösztönözze az élet elmélkedését és a húsvétra való felkészülést.
Kedves testvérek, kedves ifjúság, fontolóra vettétek-e már életünkben a csend értékét? Vagy nincs is ideje, mint manapság sokan? Igaz, hogy manapság az embert mélyen megdöbbenti ennek az időnek a mozgalma, ami befolyásolja gondolkodását és tetteit. Mi azonban, konkrét emberek, létrehozzuk ezt az időt. Mindent meg akarunk tenni a lehető leghamarabb, el kell utaznunk, meglátogatnunk a külföldi országokat, hogy minél jobban láthassuk és megismerhessük egymást. Ezért gyakran nincs időnk csendben maradni, belenézni önmagunkba, ahol megtudnánk az igazságot Istenről és önmagunkról. Mintha félnénk önmagunkba nézni, kik is vagyunk valójában és merre tartunk.
Valaki azt mondta, hogy a mai embernek pánikszerű félelme van a csendtől és a magánytól, ezért még egy hegyen vagy parkban való járáskor is magához vesz egy sétaembert, hogy ne maradjon társ nélkül. Nem akar gondolkodni önmagáról, belső énjéről, életének lényeges dolgairól, mert ez kényelmetlen és nehéz számára. Sokkal könnyebb kezelni a külső kérdéseket, amelyek azonban az ember számára egyáltalán nem fontosak.
Megmutatjuk, hogy az ember számára mennyire fontos és hasznos a sivatag, amelyet a felkészülés, a béke és a csend idejeként értünk meg, hogy ő valóban és torzítás nélkül ismerhesse meg önmagát.
A városból érkeztek az emberek a magányos remetéhez, és megkérdezték tőle: "Mit látsz életed értelmének ilyen csendben?" Ekkor a remete mély tározóból vett vizet. Azt mondta a látogatóknak: „Nézze meg a tankot! Mit látsz? " Csendben voltak, mert nem értették egészen a kérdését. Egy idő után ismét sürgette őket, hogy nézzenek be a tartályba. Megint ezt tették, és azt mondták: "Igen, most látjuk magunkat!" A remete azt mondta nekik: "Látja, amikor korábban vizet ittam, ez fel volt háborodva. Most csendben van. És a csend élménye? Az ember önmagát látja. "
Ez a remete megértette az életet és szerepét ebben a világban. A csend segített abban, hogy az alapvető értékekre összpontosítson - önmagához közel álló Istennek ismerje. Ugyanakkor sok olyan haszontalan dolog nem foglalkoztatta, amelyek ennyire lefoglalják a mai emberek idejét. Csendben készült élete legfontosabb eseményére, az Úrral való találkozásra. Csendben ismerte fel élete legfontosabb eseményét. Biztatás számunkra az is, hogy keressük Istent a pusztánkon, abban a csendben, amelyben önmagát megismerteti és feltárja előttünk, hogy mi valójában mi vagyunk, mire van szükségünk és mi több akadály számunkra, amely nélkül az ember nélkülözni az életben.
Most, a nagyböjt elején, kihívást akarok tenni magamnak és neked, hogy tudatosan vonulj vissza a sivatagba. Itt az ideje, hogy felkészüljünk a húsvét csodálatos eseményére. Hogyan lehetne másképp jól felkészülni ezekre a legnagyobb ünnepekre az egyházi évben, ahelyett, hogy közelebb kerülnénk Istenhez, aki életünk alapvető értéke. Keressük Istent nagyon sivatagi életünkben, mert ott vár ránk. Helyezzünk el több teret arra, hogy gyakrabban találkozhassunk csendben Istennel, aki majd képes lesz megszabadítani minket problémáinktól. A böjti időszak sivatagában való tartózkodásunk után, önismeretünk és önpusztításunk után sokkal mélyebben és belsőleg tapasztalhatjuk meg Krisztus feltámadásának nagy misztériumát. Természetesen egyedül a saját erőfeszítéseinkkel nem tudnánk sokat tenni, ezért adjuk át buzgón Krisztust, aki maga is elkísér ezen az úton.
Imádkozzunk: Uram Jézus, azért jöttél erre a világra, hogy hirdetd nekünk az igazságot Istenről és emberről. Megváltottál minket kereszteddel és feltámadásoddal. Negyven napos böjt napjai után idén is megünnepeljük a húsvét misztériumát. Most erre szeretnénk megfelelően felkészülni, megtisztítani a szívünket a felesleges kérésektől, és csak arra kell összpontosítanunk, amire szükségünk van, arra, hogy a közelében lakjunk. Velünk vagytok imánk és csendünk e sivatagában, és segítsetek jobban megismerni Önt és önmagunkat, valamint azt, ami az örök élethez szükséges.