Radkin Honzák pszichiáter, a pszichoszomatika promóciójának promótere azt mondja: "A megoldás soha nem forradalomban, hanem evolúcióban van." Úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás nemcsak az emberek holisztikus gyógyítására vonatkozik, hanem a vállalatok "kezelésére" is. Mivel még senki nem készített "csodapillát", a fejlesztésnek apró lépések sorozataként kell végbemennie. Aesop teknős és a mezei nyúl. Feladatunk tehát megfelelő "ökoszisztéma" felállítása a vállalat fejlődéséhez.
SZÁMOK
Mit jelent ez számunkra?
Első egyenlet: Ha minden nap javítunk valamit egy százalékkal az előző naphoz képest, akkor egy év után 3778% -kal értékeljük. Tehát kb. 38-szor. (Megjegyzés a szkeptikusoknak: természetesen tartsanak fenn ilyen tendenciát, különösen az utolsó napokban n
az ebude egyáltalán szórakoztató lesz.)
Második egyenlet: Ha mindig aktuális értékének egy százalékát vesszük fel minden nap egy problémából vagy veszteségből, akkor egy év múlva az egész problémának csak 2,5% -a marad.
Gyakorlat a vállalatoknál
Természetesen ezek csak egyfajta elméleti modellek, mindenképpen ellenkezhetünk. A fejlesztés gyakorlata színesebb, összetettebb és lényegesen összetettebb. Amit azonban ebből megtudhatunk, az a tény, hogy a fejlődés minősége mellett a fejlesztés sikere is adott (azaz juttatások) és v elegendő mennyiség (azaz a megvalósított fejlesztési javaslatok száma).
Nézzük meg részletesebben a második említett komponenst, a mennyiséget. A fejlesztési javaslat megtervezése, elfogadása, értékelése, végrehajtása és jutalmazása számos olyan tevékenységet magában foglal, amelyeket a társaságban valakinek el kell végeznie. Ez felemészti az erőforrásainkat. Ha közelebb akarunk kerülni a cikk bevezetésének elméleti eredményeihez, akkor át kell gondolni a fejlesztés jelenlegi rendszerét. Racionalizálja az egész folyamatot.
Ha valamit meg akarunk változtatni, akkor az is értékes, ha tudjuk, hogyan ne tegyük. Személy szerint régóta követek egy multinacionális vállalatot, amelyet szakmailag Hulladékfesztiválnak hívok. A fejlesztési javaslat folyamatos feldolgozási ideje (a beérkezéstől a munkavállalóig történő kifizetésig), még egy egyszerű is, általában 10 és 18 hónap között mozog. A jól ismert megoldás, amely gyakran napi több száz eurót takarít meg, két bizottság jóváhagyására és további értelmetlen jelentések készítésére vár. Ugyanakkor a Pareto szabálya alapján úgy becsülöm, hogy a fejlesztési javaslatok legtöbb előnye soha nem fogja megtéríteni a fejlesztési javaslatok feldolgozásának nagyon összetett folyamatával járó költségeket. Elképzelheti az ott uralkodó légkört. Inkább elhallgatom a "vállalat egészségi állapotát".
Vannak azonban pozitív példáink is, ahol a fejlesztés működik, és ezeknél a cégeknél tett látogatások boldoggá tesznek minket. Jelenleg lassan befejezzük az egyik projektet, és úgy gondolom, hogy hamarosan közzétesszük érdekes eredményeit.
Természetesen a "javítók" olyan körülmények között is felmerülnek, ahol nincs hivatalos fejlesztési rendszer. Számuk és teljes potenciáljuk azonban megkérdőjelezhető, ha ezt a kezdeményezést szisztematikusan támogatják. Ebben az összefüggésben szeretnék tanulmányozni különféle találmányokat, amelyek börtönkörülmények. Miért börtön? Az "ügyfeleknek" itt elég idejük van a "kutatásra és fejlesztésre", ráadásul gyakran nagyon erős motivációval. Nincs is szükségük jutalmazási rendszerre.
Az emberi találékonyság a börtönökben
Vegyünk tehát néhány inspiráló példát. Például Marc Steinmetz fotós fogásai.
Primitív rádióadó, ahol habot használnak nyomtatott áramköri kártya helyett. Felfedezték a Wolfenbütteli börtönben. Egy közönséges rádió használható vevőként. A foglyok ezeket a rádiókat a cellák közötti kommunikációra vagy a rendőrök elfogására használták, mint korai figyelmeztető rendszert a vámkutatások ellen.
A falak leküzdésére szolgáló horog 13 részből áll, ennek köszönhetően elérheti a 4,5 méteres hosszúságot is. Ez a javító segített a Ludwigsburgi Börtön két rabjának két falat legyőzni és így sikeresen elmenekülni 1987. augusztus 19-én.
A börtön fémmegmunkáló műhelyében készített, kétcsövű pisztolyt 1984. november 15-én fedezték fel. Lőszerként gyufafejekből származó fém- és kéndarabokat használtak fel.
És így folytathatnánk. Néha csodálkozom az emberi találékonyságon és irreális kreativitáson. Eretnek kérdés, hogy milyen megoldásokat adnának a foglyoknak, ha hatékony rendszerük lenne a.