Abban az időben a Szovjetuniónak is problémái voltak az afganisztáni háborúval, a szovjet vezetést pedig Lengyelország és a NATO reakciója is aggasztotta.
Pozsony, december 6. (TASR) - 1980-ban a cseh és a szlovák gyerekek Szent Miklóst ünnepelték, de a katonákat riasztották.
A kommunista szövetségesek a Szolidaritás polgári ellenzéki mozgalom tevékenységének válaszaként tekintettek a lengyelországi katonai beavatkozásra. Csehszlovákiában két harckocsihadosztályt állítottak készenlétbe 17 000 katonával, amelyek fagyos téli időben a krkonošei katonai gyakorlat keretében a lengyel határ felé indultak.
Végül az 1968 augusztusi tragikus csehszlovák forgatókönyvet az utolsó pillanatban nem ismételték meg. A Krkonoše művelet ennek ellenére áldozatokat követelt az egyenruhás férfiak életéért és egészségéért. 40 éve lesz december 6-án, vasárnap óta ezek a kritikus események.
50 évvel ezelőtt, 1970 decemberében a lengyel kikötővárosot, Gdańskot egy évtized után ismét kirobbant tiltakozási hullám sújtotta.
1980 augusztusában a lengyelek ismét sztrájkolni kezdtek a hajógyárakban. Lech Walesa villanyszerelő vezette őket, aki augusztus 17-én csatlakozott a munkásokhoz a Cégközi Sztrájkbizottsághoz. Követeléseit benyújtotta a lengyel kormányhoz, amely nagyrészt elfogadta azokat. 1980. augusztus 31-én a szakszervezeti képviselőknek sikerült megállapodást aláírniuk a kommunista hatalom képviselőivel.
A szovjet vezetés azonban félt a Szolidaritás növekvő befolyásától, amelynek már tízmillió tagja volt, míg a kommunista pártnak csak hárommilliója volt. Az 1968-as csehszlovák prágai tavaszra emlékeztető lengyelországi viszonyok enyhülését a Szolidaritás karneváljának nevezték.
1980. december 5-én Moszkvában találkozót tartottak a további lengyel fellépésről. Gustáv Husák, Csehszlovákia elnöke és a Német Demokratikus Köztársaság legmagasabb képviselője, Erich Honecker szólalt fel a katonai invázió mellett. Magyarország és Románia képviselői nem értettek egyet Lengyelország inváziójával.
December 6-án a csehszlovák hadsereg riasztást adott ki az 1. és a 9. harckocsihadosztály legénységében. Az Óriás-hegység különleges gyakorlatán 17 309 katona, 541 harckocsi, 261 gyalogos harci jármű, 335 páncélos, 139 darab tüzérség és több száz teherautó és személygépkocsi vett részt.
A Cseh Nemzetemlékezet tanúságokat gyűjtött az esemény közvetlen résztvevőitől - sokan közülük cseh és szlovák fiatalemberek, akik teljesítették a kötelező alap katonai szolgálatot. Egyikük Csáky Pál volt miniszterelnök-helyettes volt (Magyar Közösség Pártja, SMK-MKP). Mint vallomásában elmondja, számára a legnagyobb meglepetést a katonák viselkedésének változása, az ún maszatosok, akik másodéves háborúban voltak, és hajlamosak voltak mindent lebecsülni és "gúnyolódni".
"Amikor mindenki rájött, hogy mennek valahová, és hogy nehezen mennek, 15 perc alatt a viccfiúk felnőtté váltak, és teljesen másképp kezdtek viselkedni. Megmutatták, hogy meg vannak ijedve, és senki sem tudja, mi fog történni, és ez rossz is lehet. Furcsa élmény volt. " Csáky Pál kijelentette a Nemzet Emlékezetéért írt nyilatkozatában.
A tanúvallomások szerint néhány katona alig várta, hogy lelője saját magát. De sokan tapasztaltak stresszt és szorongást. Pavel Čermák képzett ügyvédhez hasonlóan arra is kíváncsi voltak, hogyan viselkednének egy helyzetben, ha fegyvert kellene használniuk - ha a lengyelek elleneznék őket.
Abban az időben, amikor a hadsereg északra költözött, súlyos tél volt, hóval és erős fagyokkal. Több katonának amputálni kellett az ujját fagyás miatt, az egyik elvesztette a kezét, amely a páncélos jármű páncéljánál megdermedt. A tanúvallomások szerint az egyik katona öngyilkos lett, a többi áldozat egy folyóvá vált tank négytagú személyzete volt.
1980. december 9-én Husák elnök megparancsolta a hadseregnek, hogy vonuljon ki a lengyel határról. "Az emberek intettek nekünk, mint oroszok 1945 májusában." említette Jiří Krůžela gyakorlat résztvevőjét. A történészek szerint azonban az akció nem hasonlítható össze 1968. augusztus 21-ével, mivel csak a lengyel hadsereg támogatására irányult.
"Semmilyen esetben nem vették figyelembe, hogy a csehszlovák hadsereg érdekeivel ellentétben, a lengyel politikai, állami és katonai vezetés akaratával ellentétesen lép Lengyelországba. Elképzelhetetlen volt, hogy az ő tudtuk nélkül készüljön fel egy katonai művelet, amelynek egész Lengyelországot meg kell nyugtatnia. " állítja Prokop Tomek a prágai Hadtörténeti Intézettől.
Abban az időben a Szovjetuniónak is problémái voltak az afganisztáni háborúval, a szovjet vezetést pedig Lengyelország és a NATO reakciója is aggasztotta. Végül a lengyel kommunista vezetés a maga módján megoldotta a helyzetet - egy évvel később, 1981. december 13-án törvényen kívül helyezte a Szolidaritást, Wojciech Jaruzelski lengyel elnök pedig rendkívüli állapotot hirdetett, amely másfél évre megbénította az országot.