Amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) október végén sonkát, szalonnát és kolbászt vett fel a rákot okozó anyagok listájára, változatos reakciókat váltott ki. A füstölt hústermelők tiltakoztak, a húsbarátok megkérdőjelezték a döntést, a vegetáriánusok pedig ellátták - mi elmondtuk. Azonban Szlovákiában, abban az országban, amely a vastagbélrák előfordulásában a világ élén jár, az embereknek legalábbis rámutatniuk kell.
Tomáš Šálekkel, az Országos Onkológiai Intézet E onkológiai osztályának vezetőjével beszélgettünk a kolbászokról és a vörös húsról, valamint azok károsságáról, valamint a gyomor-bélrendszeri daganatos megbetegedések magas előfordulásának okairól.
Klinikai onkológusként több mint három évtizede foglalkozik a gyomor-bélrendszeri daganatokkal. Ilyen nyilatkozatra számítottál?
Nem lepett meg. Már régóta fennáll a gyanú, hogy a vörös hús és a dohányzás vagy sózás által feldolgozott mindenféle hús nagyobb mértékű bevitele hatással van a rák kialakulására. Arra azonban még soha nem volt világos és nyilvánvaló bizonyítékunk, hogy ez valóban így lenne. Ezért az érv erőssége nem volt ugyanaz, mint most, amikor egy olyan rangos szervezet, mint a WHO, aláírta.
Ami alapján a füstölt húsok ártalmassága korábban ismert volt?
A múltban a rákdiagnózisok általános növekedésével a világon paradox módon csökkent a gyomorrákok száma, ami nagyon meglepő volt. A visszaesés elsősorban a fejlett, nyugati országokkal volt összefüggésben. A tudósok és az onkológusok elkezdték kezelni ezt a jelenséget, és az élelmiszer tárolásának változását azonosították fő okként. A hűtőszekrények és fagyasztók mindennapi életbe való bevezetésével a hús konzerválása megszűnt az előző leggyakrabban használt módszerekkel, azaz sózással és dohányzással.
A hűtőszekrényeket és fagyasztókat évtizedek óta használják egész Európában, de az egyes országokban még mindig van különbség a gyomor-bélrendszeri rákos megbetegedések között. Miért?
Mivel a vörös és a feldolgozott hús fogyasztása egyes országokban magasabb, a vastagbélrák előfordulása is növekszik. Területünk, amelyet a vágóhídi specialitások jellemeznek, az ilyen típusú rákos megbetegedések gyakoriságának abszolút csúcsához tartozik. Ezzel szemben azokban az országokban, ahol más étrend van, például a Földközi-tengeren, ahol a fehér hús, a hal, a tenger gyümölcsei dominálnak, és sokkal kevesebb a füstölt vagy vörös hús fogyasztása, ezeknek a betegségeknek az előfordulása alacsony.
Tehát a füstölt és vörös húst csak az étkezési szokások ilyen elemzései alapján "hibáztattuk"?
A gyanú epidemiológiai elemzéseken alapult. Még a WHO nyilatkozatában sincs 100% -os bizonyosság, hogy ez van. Az elemzések eredményeit azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ezért gondolom, hogy a kijelentésnek pozitív jelentése van, mivel rámutat arra, ami a leggyanúsabb. Mivel nincs semmi erősebb a kezünkben, nincs meggyőzőbb érv, elég komolyan kell működtetnünk ezeket az információkat. De még mindig elég sokat tudunk arról, hogy melyik a húsban található rossz anyag, melyik a vörös húsé problémásabb. Ezt jó ideig elmagyarázzuk.
Gondolod, hogy a WHO-nak olyan tekintélye van, hogy az emberek most jobban átgondolják, mit esznek?
Remélem. A vastagbél, a végbél, de például a hasnyálmirigy rákos megbetegedéseinek magas előfordulási gyakorisága miatt hazánkban is onkológusok már régóta sürgetik az embereket, hogy próbálkozzanak egészségesebb étkezéssel. Ez azt jelenti, hogy növelni kell a friss zöldségek, gyümölcsök bevitelét, és csökkenteni kell a füstölt és vörös hús fogyasztását. A vörös hús alatt főleg sertéshúst, marhahúst, bárányt, borjúhúst és vadat jelentünk. A fehér hús, például a baromfi, a pulyka vagy a nyuszik, nem érinti, hacsak nem füstöléssel, sózással vagy pácolással dolgozták fel.
Gondolod, hogy az egész ország étkezési szokásain változtatni lehet? Földrajzi és kulturális körülményeink miatt nem egyszerűen "megítélünk" ilyen típusú rákokat?
Igaz, hogy ha a tengertől tizenöt méterre lakik, valószínűleg hajóra száll, és vacsorára sült halat készít elő, ahelyett, hogy a kamrába menne, és kolbászt húzna ki a vágóhídról. De már megváltoztattuk étkezési szokásainkat - csak az élelmiszer-tárolás fent említett változásával. Paradox módon annak ellenére, hogy az egész országban bevezettük a fagyasztási és hűtési technológiát, és a fagyasztóval ellátott hűtőszekrény ma már gyakorlatilag minden háztartás része, nem látjuk, hogy csökken ezek a betegségek.
De nem csak azért, mert a füstölés része a kultúránknak? Vegyünk csak hagyományos ételeket az ünnepek alatt ...
Igaz, hogy ez valószínűleg még mindig Ausztria-Magyarország életmódjának öröksége. Hasonló rossz eredményeket értek el a vastagbélrák tekintetében, például Magyarországon és Csehországban. Ezeket az ételeket megismétlik és átfedik ezen a területen. Örülünk, hogy hazánkban is élvezhetjük a sertéshús - gombóc - zöldet, a szelet olyan, mint a szlovák vasárnapi ebéd szerves része. A kolbász ismét szlovák fikció, amelyet később a magyarok is átvettek. Tehát hasonló étrendünk van, és a vegyes populációk is vannak. Nem szabad megfeledkezni a genetikai adatokról sem. Bármely rákot több tényező okoz, nem csak egy.
A vegetáriánusok valószínűleg azt állítják, hogy igazuk volt a hússal kapcsolatban…
Természetesen ez a kijelentés víz a vegetáriánus mozgalom malmához is. Minden bizonnyal hajlamos lesz az összes húsra vonatkozó ajánlás egységesítésére, és aki ezt így akarja értelmezni, és saját céljaira használja, az biztosan meg is fogja tenni. Úgy gondolom azonban, hogy a hús teljes megszüntetése vagy fogyasztásának drámai csökkentése valószínűleg nem lenne ésszerű. Ha elmélyülünk az ember, mint állatfaj történetében, azt találjuk, hogy az ember mindenevő volt. Nem csak növényi élelmiszer gyűjtő, hanem állatvadász is. Az évezredek során testünk is alkalmazkodott az állati anyagok beviteléhez. A húsban létfontosságú anyagok is vannak, ezért a hús menüből való kizárása rendellenességeket okozhat a szervezetben.
Tehát hogyan hangzik egy ajánlás? Egyél kevesebb húst?
Az értelmezés ezen a területen nagyon bonyolult. Szlovákiában a tavalyi éves húsfogyasztás például hat kilogrammal csökkent, évente egy főre jutó hús majdnem 48 kilogrammra. Ez kevesebb, mint a húsfogyasztás más országokban, ahol kevesebb a gyomor-bélrendszeri rákos megbetegedésük ...
Legutóbb kolbászt ettél?
Tegnap. És nem szégyellem ezt mondani. Személy szerint ez az információ a WHO-tól, de abból is, amit korábban tudtam, azt mutatja, hogy évek óta próbálom korlátozni a füstölt hús és a vörös hús fokozott bevitelét. Igyekszem több gyümölcsöt és zöldséget enni. És határozottan nem vagyok egyedül. Az utóbbi időben nyitottabbak vagyunk a világ iránt, és szerencsére a visszatérő emberek más, gyakran egészségesebb étkezési szokásokat is magukkal hoznak. Minden bizonnyal több gyümölcsöt és zöldséget eszünk, mint valaha, ami összefügg azzal is, hogy megszüntettük szezonalitásukat. Egyszer volt paradicsom karácsonyra, ez ritkaság volt, ha nem is álom. Tengeri halak is. A konzerveken kívül fagyasztott tőkehalat találtak. Ma már teljesen más. Még vidéken sem uralja többé a házi sertéshús, az étrend a társadalom egészében változatosabb.
Miért nem tükröződik ez nálunk a rákstatisztikában?
Részben azért, mert a tumor kialakulásának folyamata hosszú távú folyamat. Tehát még ha csodálatos módon sikerült is radikálisan megváltoztatnunk a társadalom egészének étkezési szokásait, több évbe telik, mire ezek a változások életbe lépnek. Az idősebbek magukban hordozzák, amit életük során elfogyasztottak.
A fiatalabb generációk étkezésének másik módja pozitív változásokat hozhat?
A kérdés az, hogy mennyire jellemzi a fiatal generációt az a család, amelyben felnőttek. Vagy nem alkalmazott bizonyos étkezési szokásokat. De még akkor is, ha tizennyolc éves korában egy fiatal elhagyta a házat, átgondolta az étrendjét, és más - egészségesebb - utat választott, még mindig nem tudjuk, mennyire döntő fontosságú az élet első tizennyolc éve, a fejlődés időszaka.
Így a nemzedéki különbségek meghaladhatják a társadalmi különbségeket.
Igen, a vidéki emberek nem azért tartják a kismalacot, mert háziállatot akarnak, hanem gazdasági okokból. A friss zöldségek és friss gyümölcsök fogyasztása meglehetősen drága lehet. És olcsóbb kihúzni a kolbászt egy kamrából, mint drága tengeri halakat venni.
Mi a nagyobb probléma a rákkal hazánkban? Rossz életmód vagy a megelőző tesztek figyelmen kívül hagyása?
A megelőző kontrollok az esetek döntő többségében nem akadályozzák a rák kialakulását. Kivételt képez az imént említett vastagbél- és végbélrák, ahol a megelőző kontroll során endoszkópos vizsgálattal polipokat találhatunk. Az ilyen típusú rákos megbetegedések nagy részét a polipok átalakulása okozza, tehát ha műtéti úton eltávolítjuk őket, soha nem fognak rákot kialakítani. A rák egyéb típusai, például az emlőrák esetében a megelőző ellenőrzés segít a betegség korai felismerésében, de ez már a diagnózis - ez már a rák. Így nem tudjuk megragadni a normális szövetből kóros szövetbe történő átalakulás során. A gyakorlatban gyakran előfordul velem, hogy a betegek megkérdezik tőlem - hogyan lehetséges, mert őszintén megyek a megelőző mammográfiához, a szonográfiához?
Tehát a legtöbb esetben a megelőző vizsgálatok csak hamarabb tárják fel a rákot?
Ha ezeket nem megelőző ellenőrzések formájában valósítottuk meg, hanem az ún a vastagbélrák diagnózisának szűrése, amely egy adott ország teljes lakosságának vizsgálata bizonyos korhatárok között vagy egy bizonyos korhatáron belül, sokkal többet lehetne elérni.