absztrakt
Az akut myeloid leukémia esete (8; 21) transzlokációval az allogén csontvelő-transzplantáció (allo-BMT) után 5 hónappal visszaesett. A kemoterápia által kiváltott hematológiai remisszió után a beteg donor limfocita infúziót (DLI) kapott; 4,9 x 108/kg T-sejteket infundáltunk. A DLI után először elérte a molekuláris CR-t az allo-BMT után, amely 40 hónapig tartott. Azonban akut GVHD III fokú bőr és máj szenvedett. A máj GVHD fennmaradt, és halálos kimenetelű volt. Az eset azt mutatja, hogy a DLI kétélű kard. További vizsgálatokra van szükség, mielőtt a DLI az akut leukémia előnyös kezelésének tekinthető. Csontvelő-transzplantáció (2000) 26., 809 - 810.
A fő
Akut leukémia esetén a kezelés sikertelenségének fő oka az allogén csontvelő-transzplantáció (allo-BMT) utáni visszaesés. A BMT utáni akut leukémia visszaesésének terápiája nehéz. Bár a remisszió kemoterápiával indukálható, az időtartam a legtöbb esetben rövid. A második transzplantáció a magas kezeléssel járó magas mortalitással jár.12
A donor limfocita infúzió (DLI) kimutatta, hogy az allo-BMT utáni citogenetikai vagy krónikus fázis relapszusban CML-ben kiváló anti-leukémia (GVL) hatások vannak, és ez az első kezelési lehetőség. 3456 Akut leukémia esetén azonban a DLI klinikai hatékonysága továbbra is fennáll megállapította.4678910
Jelentünk egy olyan AML esetet, amely az allo-BMT után visszaesett és hosszú távú molekuláris CR-t ért el, miután a kemoterápiás konszolidációként végzett DLI.
Esetleírás
Egy 21 éves nőnél 1995 augusztusában diagnosztizálták az AML M2-et. A citogenetikai elemzés további (8, 21) rendellenességeket mutatott, 46, X, i (X) (q10), t (8; 21) (q22; q22) mitózisokban 20/20. Az AML1-ETO kiméra mRNS-t RT-PCR-rel detektáltuk. Kombinált kemoterápia (enocitabin, daunorubicin, 6-merkaptopurin, prednizolon) után hematológiai CR-be lépett. Három ciklus konszolidációs terápia után HLA-val azonos testvérétől kórházunkba került allo-BMT-re.
A kórházunk csontvelőjének vizsgálata során az Auer testét tartalmazó myeloblastok 3,1% -át tárták fel. A citogenetikai analízis normális volt, pozitív RT-PCR-rel az AML1-ETO esetében.
A TBI (12 Gy hat frakcióban), CY (120 mg/kg) és VP-16 (1500 mg/m2) kondicionálása után allo-BMT-n esett át 1996. március 22-én. a sejteket manipuláció nélkül beadagoltuk. CYA-t és rövid hatású MTX-t alkalmaztak a GVHD megelőzésére. A 17. napon graftot (WBC> 1000) nyertünk. A 18. napon megjelent az I. fokú bőr GVHD, amelyet 1 mg/kg prednizolonnal kezeltünk. Az allo-BMT után három hónappal a csontvelő vizsgálata kimutatta a CR-t 100% -os donor kariotípussal (46 XY). Az RTL PCR AML-ETO pozitív volt. A BMT után azonban 5 hónappal visszaesett. Myeloblastokat (69,2%) detektáltak a csontvelőben. A CYA abbahagyása után idarubicinnel + Ara-C-vel kezelték. Egy hónappal később hematológiai remissziót kapott. Az AML1-ETO RT-PCR pozitív maradt (1. ábra). Konszolidációs terápiában kapta a DLI-t. A donor leukocita aferézist egy Cobe Spectra folyamatos szeparátoron (Cobe Laboratories, Lakewood, CO, USA) végeztük.
Az AML1/ETO kiméra mRNS RT-PCR-je a csontvelőben. Mindegyik fényképen a bal sáv méretjelző, a középső sáv kiméra AML1/ETO mRNS, a jobb sáv pedig β-aktin mRNS.
Teljes méretű kép
Háromszor kapott 7 napos időközönként DLI-t. Összesen 7,3x108/kg leukocitákat (4,9x108/kg T-sejteket) infundáltunk. Az első DLI bőrkitörések huszonegy nappal azután következtek be, amelyek szisztémásan gyorsan terjedtek, majd májműködési zavar következett be. A GVHD diagnózisát bőr- és májbiopsziával igazolták. A bőr GVHD javult a szteroid pulzus terápia után. A máj GVHD fennmaradt és sicca-szindrómában szenvedett, amelyet prednizolon szabályozott CYA-val vagy anélkül. Másrészt az AML1-ETO kiméra mRNS RT-PCR-je a csontvelőben a BMT után először a DLI 49. napján negatívvá vált, és a DLI 969. napján negatív maradt (1. ábra). 40 hónapig Csehországban tartózkodott.
Teljesítménye 80% -on maradt 1999 augusztusáig (35 hónappal a DLI után), amikor a combnyak törését szenvedte el. Ezt követően teljesítményállapota fokozatosan romlott, és a krónikus máj GVHD előrehaladt. 2000 februárjában a májelégtelenség miatt másodlagos intraabdominális vérzésben halt meg. A boncolás során nem derült ki a leukémia kiújulásának jele.
vita
A CML-től eltérően a DLI kedvező szerepe az akut leukémia szempontjából még mindig ellentmondásos. Számos jelentés kimutatta, hogy a DLI önmagában okozhat CR-t az akut leukémiák 0-30% -ában az allo-BMT visszaesése után. 46 A DLI hatékonyabbnak tűnik AML-re, mint ALL-re. Buzyn-Veil és mtsai 7 beszámoltak a DLI által indukált perzisztens molekuláris CR-kről az AML1-ETO-pozitív AML-ben, és azt sugallták, hogy az AML1-ETO jelenléte jótékony tényező. Az esetek többsége azonban néhány hónapon belül visszaesett. Jobb eredményeket értünk el, amikor a DLI-t konszolidációs terápiaként végeztük kemoterápia vagy G-CSF infúzióval mobilizált PBSC által kiváltott remisszió során a GVL nagy dózisú kemoterápiája után és a hematopoiesis fokozásában.
A GVHD a legsúlyosabb probléma a DLI-vel. Szoros kapcsolatról számoltak be a GVL-effektus és a GVHD között a DLI-ben. 46678910 Collins és mtsai 6 arról számoltak be, hogy a 45 teljesen reagáló beteg közül 42-nél akut GVHD és 41-ből 41 teljes krónikusnál krónikus GVHD alakult ki, míg csak 3 betegnél ért el CR GVHD. A súlyos GVHD azonban néha halálos kimenetelhez vezet. A súlyos GVHD megelőzése érdekében a csökkent kezdő dózis és a hosszú időközönkénti dózis-emelés előnyösnek tűnik a CML számára krónikus relapszus esetén.3 Ez a módszer azonban nem tűnik elégségesnek az akut leukémia esetén. A DLI legsikeresebb eseteiben akut leukémia esetén elkezdték a leukociták infúziós adagjának adagolását 10/8/kg vagy annál nagyobb dózissal.4678910 Három akut leukémiában szenvedő beteget (két AML és egy ALL) csökkentett kezdő dózissal kezeltünk . Valamennyi beteg 3 hónapon belül visszaesett, miközben nem szenved súlyos GVHD-ben (az adatokat nem közöljük).
Az itt bemutatott eset az AML M2 volt, transzlokációval (8; 21). Az AML1-ETO az RT-PCR-ben az allo-BMT után is pozitív maradt. Az allo-BMT utáni hematológiai kiújulásokat kemoterápiával sikeresen kezelték. A DLI-t konszolidációs terápiaként végeztük. A DLI után a beteg először érte el a molekuláris CR-t az allo-BMT után, amely legfeljebb 40 hónapig tartott. Azonban akut GVHD bőr és III. Fokú máj alakult ki nála. A máj GVHD fennmaradt, és végül halálos májelégtelenséggé fejlődött.
Esetünk azt mutatja, hogy a DLI kétélű kard. A GVL elválasztása a súlyos GVHD-től azért fontos, mert a DLI az akut leukémia jótékony hatása. Stratégiákra van szükség a leukémia-specifikus immunválasz fokozásához. További tanulmányokra van szükség.
köszönöm
Köszönöm prof. Shintar Shiobar, aki arra biztatott minket, hogy publikáljuk munkánkat, Kuniko Numat pedig azért, mert segített neki a kézirat elkészítésében.