Sokan becézik sötét lovag MCU vagy valódi utód Téli katona, de mi az igazság? Egy Fekete párduc tényleg olyan fantasztikus? A film Wakandába vezet, a "harmadik világ földjére", amelynek állítólag a textíliákon, pásztorokon és néhány ajándéktárgyon kívül semmi kínálnivalója nincs, de mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az igazság más. Így eljutunk egy olyan országba, ahol a halálos töréseket számunkra úgy oldják meg, hogy ujjal legyintenek, és a technológia olyan fejlett, hogy a lőfegyverek régiségnek számítanak. Az ország gazdagsága a világ legerősebb fémje, a rezgések körül forog.

párduc

A film a polgárháború eseményeit örökíti meg, amikor Wakanda volt királyát, T’Chakát meggyilkolták és fia, T’Challa (Chadwick Boseman), amely átvette a Fekete Párduc címet. Ez egyenesen a film első pozitív pontjaihoz - a hagyományhoz - vezet. Míg a trilógia Thor csak felvázolta mitológiáját és hagyományait, Fekete párduc nem felejti el szokásait, és nagyon odafigyel rájuk. Tehát már a film első harmadában rájössz, hogy ez nem egy tipikus MCU kasszasiker lesz, és az a négy tizenkét éves srác a közeledben, akik azzal az ürüggyel jöttek, hogy meglátják a filmet Ragnarok, többet fognak beszélni, mint a moziban megengedett.

Nem mondhatom, hogy a hagyományok ragasztottak az üléshez, de elégedett voltam azzal, hogy a film más hangot adott. Az esemény nem gyakran jött el, de amikor mégis megtörtént, annak is oka volt, hogy el is kezdődött. De ekkor a harcok közötti szünetek egyre jobban növekedtek, ahol a fiatalabb közönség fokozatosan elvesztette minden koncentrációját. Ami nem zavarna annyira, ha a szünet után bekövetkezett esemény jelenleg megérné. Miután meghallottam, hogy az alkotókat inspirálta az esemény felépítése Kingsman, Nagyon odafigyeltem a Fekete Párducra, és megkezdődtek az elvárásaim, de ez nagy hiba volt.

Mert még inkább csalódtam magának a rendezvénynek az előadásában, amikor megtudtam, hogy messze van tőle. Néhány hasonlóságot találtak, de nagyon messze volt Kingsman fellépésétől. Sem ilyen stílusa, sem koreográfiája és kamerája egyáltalán nem volt. De ha figyelmen kívül hagynám ezt az állítólagos befolyást, akkor is arra az ítéletre jutnék, hogy az akció rendkívül átlagos, amely gyakran túlságosan támaszkodik Wakanda találmányaira, és amikor kéz a kézben zajló harcról van szó, akkor alapvetően nincs mit tenni ajánlat. Nem is beszélve a kaszinóban végzett akcióról, amely helyenként pokolian zavaró volt. Ha az összes hiányosságot megpróbálták leplezni a remegő kamerával, akkor nagyon jól sikerült, mert nekem nem volt semmim abból a jelenetből. Szerencsére a kamera még mindig elég jól megy.

A film vizuális oldala szinte kiváló, és a hiányosságok ismét főleg az akciójelenetekhez kapcsolódnak. Egyes helyeken hihetetlen problémáim voltak, hogy egyáltalán hinni tudjak a Fekete Párduc öltönyében. Túl természetellenesnek tűnt számomra, az éles mozdulatokról nem is beszélve, amikor még nehezebb volt. A párbeszédeket és a forgatókönyveket illetően meg kell jegyezni, hogy Ryan Coogler együtt Joe Robert Colom elvették a Marvelacean humorának tipikus adagját, és a filmet inkább hivatalosabb párbeszédekre alapozták. Egyes helyeken többet és helyenként kevesebbet fizet, de bizonyos szempontból kellemes felüdülés volt a ragnaroki töltéshez képest. Bizonyos jelenetek kompozíciójának kiszámíthatósága és bizarrsága azonban még egy csésze kávé. Azt mondanám, hogy az MCU filmek általában jelentős kiszámíthatósági tényezőtől szenvednek, de itt kétszer annyit éreztem.

Annak ellenére, hogy a film első kétharmada arra kényszerített, hogy jobban gondolkodjak azon, mi zajlik a filmben, az a téma futott át a fejemben, amellyel a film a cselekményként foglalkozik, mert a szokásos gesztusokból megjósolható volt az egyes karakterek közül, és én fent vagyok, nem is kellett gondolkodnia rajta. Ez egyenesen magához a szereplőgárdához vezet, amely a fekete színész kategóriában a legjobbat nyújtja. Chadwick Boseman, Michael B. Jordan, Lupita Nyong’o, Danai Gurira, Daniel Kaluuya vagy Forest Whitaker és még sok más. Másrészt pedig olyan juttatások, mint Martin Freeman vagy Andy Serkis. Tehát a szereplőknek nagyon sok kínálnivalója van, és még az is kár, hogy a karakterek lehetőségeit nem használják ki, vagy maguk a karakterek egyszerűsödnek a film igényei szerint.

Valamennyi szereplőtől az volt a benyomásom, hogy képviselőik mindent megtettek, amit a képernyőn megjelenő helyükön belül megtehettek (egy pillanat múlva visszatérünk a gazemberhez), de egyetlen előadás sem rezonált annyira, hogy most elénekelhessem. Észrevettem Michael B. Jordan Erik Killomonger karakterének teljesítményéért meglehetősen dicséretes, de én csak annyit fogok találni, hogy egyáltalán túl kevés helye volt a dicséretre. És akkor az olyan érvek, mint "a lehető legjobbat tette az űrben" egyszerűen kevés az állítólag az MCU egyik legjobb antagonistájaként. Már megvan Andy Serkis inkább negatívumként élvezett, miközben a kevesek egyikeként számomra úgy tűnt, hogy a kis hely ellenére jelenleg élvezi a forgatást.

És talán nem is kell beszélni a film utolsó harmadáról. Ha eddig legalább egy kicsit hosszabb áttekintésbe esett, akkor az MCU tipikus csúcspontját nagy csata miatt kritizálták. És nincs más választásom, mint elfogadni. Számomra ez egy egyszerű eseménynek tűnt, amely nagyon kevés érdekes pillanatot kínált, hogy bármilyen irányban innovatívnak lehessen jellemezni. A részletek részeként, amelyeknek csak a benyomás enyhe javítása a feladata, megemlíthetem a Wakandában élő egyes törzsek megkülönböztetésére helyezett hangsúlyt. Főként a színváltozatokról szólt, de a tetoválás, a páncél vagy az öltöny egyéb stilizálása keveredett bele, és ez nagyon tetszett.

Végül megtartottam a filmzenét, amelyen jelentős együttműködése volt Kendrick Lamar (nem csak az én csésze kávém), különösen a dal területén, és ő gondoskodott a fő hangsávról Ludwig Göransson. Bár az esemény során kompozíciói teljesen eltűntek a háttérben, például a "koronázási" rituálé során, amikor különböző afrikai ritmusokkal dolgozott (nem lennék meglepve, ha valódi afrikai törzsek hagyományos dalai lennének), és megfelelő hangsúlyt fektettek rá a hagyományokhoz. Emellett az érzelmi jelenetek során megörökítettem néhány kellemes motívumot, de még így is számomra ez a filmzene ismét csak egy jó kenet a film számára, de semmi különös, amelyet hat hónappal később adtam volna ki az első meghallgatás óta.

Fekete párduc minden bizonnyal sokkal felnőttebb film, mint amit általában kapunk az MCU-ban, ezért nagyon jó, hogy az ember mellett van mit nézni Téli katonák ugyanazon felnőtt mesemondás részeként, de annak ellenére, hogy megőrzi alaposságait az első kétharmadban, eljön az utolsó harmad, és ott minden erőfeszítés és a hegycsúcs megépítése. Nem meglepő, hogy a Fekete Párducnak erős politikai alszövete van, ez az egyik oka annak, hogy külföldön ilyen abszurd módon túlértékelik, főleg a kritikusok (leginkább az Egyesült Államokról beszélek), és bár itt ismerjük a faji kérdéseket Európa, nem látok megfelelő okot arra, hogy most 9/10-et adjak a Fekete Párducnak arra, hogy a film megpróbálja rámutatni a mai napig fennálló faji problémákra. Valami hasonló volt itt tavaly Csodanő, amikor a férfiak és nők közötti egyenlőségről beszéltek, és megint nem nagyon eszem.

Pénzügyi szempontból a film nagyon jól megy, hiszen két hét alatt hihetetlen 728 millió dollárt ért el. A film világszerte sikert arat, és helyesen. Nem csak rendezvényt kínál, hanem az ez időre aktuális társadalmi témákat is megnyit. Mivel azonban a filmet főleg gyerekeknek szánják, nem tud kellőképpen elválni tőlük. Ennek ellenére érdekes ilyesmit látni egy képregényben.

A film közvetlenül követi az eseményeket Polgárháború. Apja halála után T'Challa herceg visszatér Wakandába, hogy megkoronázzák az új királyt. A Klaue nevű terrorista kezd nekik problémákat okozni, ezért T’Challa Dél-Koreába megy, hogy elkapja. Ott találkozik Ross ügynökkel a CIA-ból. Minden bonyolulttá válik, amikor egy másik Wakandan csatlakozik a játékhoz, azt állítva, hogy őt is megilleti a polgári trón. Tehát megkezdődik a hatalmi harc, és a polgárháború esik. A film cselekményével meglehetősen elhatárolódik a többi Marvel-lánytól.

A stáb itt nagyon változatos. A már szerepelt színészek mellett Polgárháború, sokkal többet láthatunk itt. Például megemlíteném Lupitu Nyong’o mint T’Chall szerelme Nakiu. Egy másik érdekes karakter Okoye tábornok, akit ábrázolt Danai Gurira. Ezt Michonne néven ismerhetjük meg a sorozatból Élőhalott. Itt is láthatunk Daniela Kaluuya mint a W’Kabi vagy a határőr Letitiz Wright T’Chall nővére, Shuri szerepében. Azt sem tudom elfelejteni Angelu Bassett mint Ramonda volt királynője és Whitaker-erdő Zuri szellemi vezető szerepében. A Michael B. Jordan negatívumként a Killmonger is jól teljesített.

A kép sok szempontból eredeti. Maguk az akciójelenetek remekül elkészülnek, valamint a film teljes látványa. Wakanda nagyon szépen van ábrázolva, és ötvözi a futurisztikus elemeket a klasszikus afrikai törzsi motívumokkal. A zene is nagyon érdekes volt, és ez a Marvelnél nem fordul elő velem gyakran. A film nem tartalmaz sok viccet, de ebben az esetben a több humor valószínűleg károsabb lenne. A legtöbb Marvelostól eltérően a filmnek minőségi negatívuma is van, ami szintén nagy plusz. Az egyetlen dolog, amire felhívnám a figyelmet, a történet enyhe kiszámíthatósága. Ez a helyzet ezekkel a képekkel.

Összességében úgy vélem Fekete Panthera nagyszerű kitérő a képregény-adaptációk jelenlegi sztereotípiájától, különösen a Marvel-től. Nagyon jó benyomást tett rám. A film remekül indult ebben az évben, amely ismét nagyon gazdag lesz a képregény-adaptációkban. Két hónap múlva várhatjuk Végtelen háború. Kíváncsi vagyok, hogy Wakanda mennyire fog bekapcsolódni ebbe a képbe. Értékelésem: 95%