PaedDr. Ľuboš Ďurdiak, PhD., AFIAP

pszichológiai

A fényképezés vizuális művészet, hasonló a rajzhoz és a festéshez, amely a felszínen fejlődik és alapvető kifejezőeszköze a vonal, az alak és a szín. A lényeges különbség az fényképezéskor a szerző fény segítségével képet készít ("fest").

A fényképezés erőteljesen érinti az ember belsejét, mert alakítja az értékrendet, az attitűdöket, a véleményeket és végső soron a későbbi cselekvést. A fényképezés ezen erejének lényege abban rejlik, hogy szerzője belső érzése alapján teremti meg, alkotó munkája így tükrözi hangulatát, mentális állapotát, terveit, szándékait, értékeit és különféle attitűdjeit.

Egyszerűen fogalmazva, ezt mondhatnánk a fotós tudattalanul vagy tudatosan hagyja referenciáját a fényképen. Maga a fénykép visszamenőleges hatást gyakorol az alkotójára, de a fényképezés más csodálóira is, akik a fotó által sugárzott információk passzív befogadóinak helyzetében vannak. A nagyszámú fotó közül az emberek kedvelik és általában választják az egyéniségüknek leginkább megfelelőt. Emiatt a fotó értékelése nagyon szubjektív folyamat.

Annak érdekében, hogy bármely műalkotás hatással legyen az ember személyiségére és formálja azt, annak közvetlen hatással kell lennie az emberre, hogy ő is érzékelhesse. Hasonló a fényképezéssel, mint műalkotással. Már a hétköznapi nézése is komplex mentális folyamatok reakcióját idézi elő az emberi pszichében, amelyek végső soron befolyásolják általános mentális állapotát.

Sőt, a műalkotás észlelése nemcsak a hétköznapi észlelésről szól, hanem az esztétikai érzékelésről is. A különbség abban rejlik, hogy a közös felfogásban az a cél, hogy tájékozódjon a környezetében, és így képet kapjon a személyiségét befolyásoló tárgyakról az alapvető szükségletek kielégítése érdekében. Az esztétikai érzékelésben a cél a szépség megismerése, a tárgyak színeinek, formájának és vonalainak élvezése, elsősorban az ízlés és a szépség érzékelésének és létrehozásának igénye határozza meg.

A fotóművészet elegendő teret és lehetőséget biztosít ahhoz, hogy a pszichohigiéné egyik megfelelő eszközévé váljon. A fotóművész szerzője saját kreatív potenciálját használja fel munkájában, a mű gyakran elnyeli, és az önkifejezés és az önrendelkezés eszközeként szolgál. Az alkotás során, de a fotózás észlelésekor is lehetséges elmerülni benned, és csak a tapasztalataidra, a belső tapasztalataidra koncentrálni. Ez gyakran személyes elégedettséghez, a hétköznapi gondoktól való töréshez és az ember belső világába való betekintéshez vezet. Ugyanakkor teljesen kikapcsolhatja gondolkodását és megszabadulhat a stressztől.

A fénykép készítője és érzékelője így tükrözheti érzéseit, tapasztalatait, örömeit, gondjait és problémáit a műben, és megtalálhatja a megoldásukat magában a műben. A fényképezés folyamata, valamint az ebből fakadó fotóművészeti alkotás nagy jelentőségű lehet az ember önismeretében, önformálásában, de pszichohigiénéjében is.

"Elárulom, amit mások nem mondanak el. És mindig előrébb jársz!"