GYERMEK ALKALMAZÁSA ÓVODÁBAN
A gyermek óvodába lépése az első lépése a társadalomnak. Számos olyan változást hoz magával, amelyekkel a gyermeknek meg kell küzdenie. Azonban nemcsak a gyermeknek vannak problémái, hanem a szülőknek és nem utolsó sorban az óvónőknek is, annak ellenére, hogy támaszkodhatnak szakmai tapasztalatokra. A csapathoz való csatlakozás nehézségei egyéniek, az egyén korábbi tapasztalatai és személyisége alapján.
Együtt dolgozunk a probléma enyhítésén. A szülők és a tanárok egységessége, következetessége és türelme fontos jellemzők, amelyek befolyásolják a gyermek zökkenőmentes alkalmazkodását az óvodában.
Az "adaptáció" kifejezést - a pedagógiában a gyermek alkalmazkodóképességének és alkalmazkodásának kérdéseivel összefüggésben alkalmazzák a család, az iskola, az iskolán kívüli környezet feltételeihez. Az "adaptáció" kifejezés alatt a pszichológia az érzékszervek olyan változását jelenti, amely az érzékszerv hatásaihoz való alkalmazkodása következtében következik be.
A gyermek óvodába történő felvételének kedvesen melegnek kell lennie, szívesen fogadja a tanár, a gyerekek, de a környezet is. Az új környezet tiszteletet, kíváncsiságot ébreszt a gyermekben.
Az adaptációs folyamat egyes szakaszokban zajlik:
Indikatív:
Gyermek az óvodában:
- megfigyelői szerepet töltenek be,
- számos ingert és problémát kezel,
- nem próbál kapcsolatot létesíteni társaival,
- őt nem érdekli a tevékenységük,
- némán, egy szótagban vagy egyáltalán nem beszél,
- nem játsszák, és ha igen, akkor nem túl intenzíven,
- zárt, visszafogott,
- a gyermek étvágytalanságban szenved, nem hajlandó enni.
Gyermek otthon:
- túlélni azt, amit a felnőttek egy fárasztó nap után,
- bizonytalan, unja a zajt és a sok ingert,
- békére vágyik, pihenni akar,
- korlátozza számos tevékenységét, amelyet az óvodába lépés előtt folytatott,
- mindent megesz, amit bemutatsz neki, mert az óvodában megtagadta az ételt,
- feldolgoznia kell benyomásait és tapasztalatait.
Szülői szerep:
- hogy ne búcsúzzon sokáig a gyerektől/hosszú búcsúzáskor a gyermek csalódni fog, mivel a szülő szokatlan viselkedése alátámasztja félelmét /,
- ha lehetősége van rá, a vezetés után azonnal (azaz a lehető leghamarabb) az óvodába jön.,
- az óvodai látogatás után lehetőséget ad a gyermeknek a pihenésre,
- nem terheli a gyermeket nagyobb tevékenységekkel/vásárlásokkal, sétákkal, a játszótéren maradással. /,
- nem terheli a gyermeket más életváltozásokkal/a gyermek szobájának eltávolításával, a családban fennálló nézeteltérésekkel. /,
- összehangolja az otthoni rendet az óvodai renddel,
- nem szakítja meg az óvodai tartózkodást.
A tanár szerepe:
- tiszteletben tartja a gyermek "megfigyelő" szerepét,
- támogatja a gyermek viselkedését,
- a játékok révén lehetővé teszi az információk fogadását,
- közvetíti a gyermek számára a legfontosabb magatartási szabályokat és normákat,
- megismerteti a gyermeket a legfontosabb terekkel/osztályokkal, mosdóval, WC-vel, étkezővel, hálószobával /,
- lehetővé teszi a gyermek számára, hogy kedvenc játékát, dolgát tartsa,
- teret teremt a pihenéshez,
- lehetővé teszi a közös tartózkodást "rögzített ponttal" - egy barát, egy testvér, ha a gyermeknek szüksége van rá,
- a hét végén érdekes játékot fog folytatni.
Végrehajtási időszak
Gyermek az óvodában:
- hajlandó megtenni az első kísérleteket a társaival való kapcsolatfelvételre,
- megpróbálja érvényesíteni magát a csoportban,
- többet kezd kommunikálni,
- felnőtteknél keres védelmet, ha nehézségei vannak társaival,
- gyorsan elfárad/viták vannak a gyermekek között, amikor csoportban érvényesülnek /,
- minden eszközzel igyekszik felhívni a figyelmet,
- csak ételt választ a házból, még mindig kevés.
Gyermek otthon:
- kiegyensúlyozatlanul cselekszik,
- hangulata gyakran változik,
- minden eszközzel megpróbálja felhívni a figyelmet,
- sír, ha a szülők el akarnak menni/ha ismerőse felügyeletet biztosít /,
- visszataszító, az ellenkezőjét akarja annak, amit felajánlanak neki,
- reggel könnyes, pedig már majdnem kora este volt.
Szülői szerep:
- nem szakítja meg az óvodai tartózkodást,
- sokáig nem búcsúzik a gyerektől,
- nem terheli a gyereket nagyobb tevékenységekkel, támogatja a barátságokat az óvodában/a játszótéren, otthon /,
- tiszteletben tartja a gyermek viselkedését.
A tanár szerepe:
- megerősíti az óvodai normákat és magatartási szabályokat,
- megismerteti a gyermeket más óvodai alkalmazottakkal,
- megismerteti a gyermeket az óvoda/udvar más területeivel. /,
- segít megoldani a konfliktusokat, megakadályozza őket,
- nem változtatja meg az óvodai magatartási szabályokat és normákat/mindkét tanár osztálytermi munkájának összehangolása /,
- lehetővé teszi a gyermek számára, hogy megtartsa kedvenc dolgát.
Nyugtató, szintező
- a gyermek viselkedése megközelíti a normát,
- az óvoda helyiségeiben biztonságosabb, az óvodai normák és magatartási szabályok vonatkoznak rá,
- megmutatja a gyermekek iránti vonzalmát,
- érdekli más gyerekek tevékenysége - utánozza a példaképeket,
- jobban kezd enni, csak a népszerűtlen ételeket utasítja el.
Gyermek otthon:
- a gyermek fizikailag kimerült,
- gyorsan elfárad,
- "távollétűnek" viselkedik,
- nem próbál sokáig fent maradni este,
- mentálisan közömbös.
Szülői szerep:
- nem szakítja meg az óvodai tartózkodást,
- támogatja az új barátságokat az óvodában/otthon, a játszótéren, a parkban /,
- meghosszabbítja az óvodai tartózkodást,
- tiszteletben tartja a gyermek pszichoszomatikus terhét.
A tanár szerepe:
- megerősíti a normákat és a magatartási szabályokat,
- nagyobb mértékben bevonja a gyermeket a tevékenységbe.
A családtól való elszakadás nehéz érzelmi helyzet a gyermek életében. A gyermek fél egy új társadalmi környezetben, amelyet az anyától, apától való elszakadás és új társadalmi helyzetek okoznak. Az alkalmazkodás alapja, hogy a gyermeket a kezdetektől megszabadítsa a félelemtől, és segítsen abban, hogy bizalmat szerezzen az új társadalmi környezet iránt.
Azt is megkönnyíti, hogy a gyermek átkerüljön a családból az óvodába, ha nem tárgyalja meg a gyermekkel saját aggályait az óvodában való alkalmazkodás kapcsán. Gyakran előfordul, hogy a gyermek nyugodt, de amikor észreveszi, hogy a szülő bizonytalan, sőt könnyei vannak a szemében, értetlenül sír.
A gyermek biztonságosabb és szabadabb, ha higiéniai szokásokat és készségeket szerzett személyének/öltözködésének, cipőjének, zsebkendőjének, WC-papírjának gondozásában. /. Mostantól ne azt tedd, amit tehetnek gyermekeikért. Bízzon bennük, biztosan meg tudom csinálni, ha szóban bátorítja őket erre.