Kisgyermek (1-3 éves kor) - az önállóság és a világ megismerése által jellemzett időszak sok új kihívást jelent az életmódban. A szülők számára ez egy kihívásokkal teli időszak, amelyben meg kell próbálniuk egyensúlyba hozni a gyermekek függetlenségének szükségességét, és megfelelő biztonságot nyújtaniuk.

gyermek

E. Erikson fejlődési szakaszai szerint egy olyan időszakról beszélünk, amikor a fő személyes konfliktus a kételyekkel szembeni autonómia (a bizonytalanságtól való függetlenség).

Mozgás - fontos elem

A gyermek megtanul "mozogni" a világban - járni és a kognitív funkciók fejlődésével együtt eljut az ún. első emancipáció, függetlenség.

Két jelentős típusú mozgás alakul ki - a megtartás (tart valamit, marad valahol) - megszüntetése (hajlam elengedni, dobni, távozni). A gyermek fokozatosan kezeli az összes izomcsoport, különösen a vázizmok és az állatok irányítását - ez összefügg a kiválasztódás szabályozásának képességével -, ha már képes kontrollálni a retenciót és az eliminációt.

Tréfásan néha azt mondják, hogy a felnőttkori problémáinkat az okozta, hogy szüleinket kényszerítettük a bili ülésre. Van ebben némi igazság, különösen akkor, ha a gyermek nem megfelelő érettségű, a rögzítetlen és éretlen képességekre gyakorolt ​​nyomás a neurotizáció forrása lehet - a gyermek olyan védekezési mechanizmusokat fejleszt ki, amelyek fennmaradhatnak. Az előző időszakban a gyermek mozgását felfedezésre és "átadásra" használták, ebben az időszakban a mozgás már tapasztalható.

A motoros károsodás ebben az időszakban súlyos következményekkel járhat, korlátozza a függetlenné válás képességét és megváltoztatja testének szubjektív tapasztalatait. A gyermek olyan messzire jut, amennyire érdekes számára - még mindig szüksége van kívülről érkező ingerekre, megkeresi őket, így kielégítve ingerlési igényeit. Amint járni kezd, megváltozik a felnőttek kapcsolata a gyermekkel is.

A környezetbe való terjeszkedés a kognitív képességektől (különösen a vizuális) is függ - lát valamit, megy érte.

A tevékenység szükségessége

Különösen elégedett mozgalom . A felnőttek gyakran akaratlanul elnyomják a gyermek tevékenységét ("békét adni"). Az elégedetlen tevékenység azonban feszültséget okoz. Kellemetlen lehet egy gyerek számára, és védekezik, ahogy tudja - pl. dühkitörések. A gyermeknek aktivitásra van szüksége, és ehhez társul a stimuláció iránti igény. Ha kívülről nem jut be, akkor a gyermek önstimuláló mechanizmusokat választ (hüvelykujjak szívása).

A világosság megismerésének szükségessége.

A gyermeknek meg kell ismernie a világot és tájékozódnia kell abban. Tudnia kell, hogy a világnak vannak bizonyos szabályai. Fontos a bizonyosság megszerzése - mi történik és mi fog következni. A szülők, felnőttek szabják meg a szabályokat és a határokat. Mi igen és mi nem - annak egyértelműnek és érthetőnek kell lennie a gyermek számára.

A játék fejlesztése összefügg a megismerés változásával:

Ebben a szakaszban kialakult az ún szimbolikus gondolkodás - a gyermek el tud képzelni egy tevékenységet és annak eredményét anélkül, hogy meg kellene tennie. Olyan szimbólum, mint ami valami máson keresztül jelöl, és egy játékban bemutatott ötlet. A képzeletben a gyermek a karaktereket, a számára fontos tevékenységeket részesíti előnyben. A gyermek fokozatosan képes felismerni a tárgy állandóságát - még akkor is, ha más helyen és más időben van.

A személyiség fejlődése szempontjából nagyon fontos megtalálni az egyensúlyt a függetlenség és a stabilitás, biztonság és biztonság iránti igény között. A biztonságérzet tudatosítja saját kompetenciáiban és képességeiben.

Bizalom

Az élet első évében a gyermek alapvető bizalmat szerez a világban. A leírt időszakban alapvető bizalmat szerez önmagában és képességeiben. Ha most nem kapja meg őket, akkor kétségei negatívan lesznek befolyásolva a fejlődés következő szakaszaiban. A félelem ebben az időszakban bizonytalansággal jár, amikor a gyermek különálló expedíciókra indul, elszakad az anyától. A gyermeknek arra a lehetőségre és tapasztalatra van szüksége, hogy elmozduljon az anyától, majd megtapasztalja az újraprobálás = biztosítás szakaszát.

A távolság - az elválasztás lehet:

  • Aktív (a gyerek akarja),
  • Passzív (nem a gyermek akaratától függ) - a reakció lehet ún elválasztási szorongás, amelynek három fázisa van - tiltakozási szakasz, kétségbeesés, lemondási szakasz.

Szeretném magam.

A gyerek azt sem tudja pontosan, miért akar valamit. Meg kell határoznia pozícióját a világban. A "sajátjához" ragaszkodás, a saját függetlenségére tett kísérletek és a negativizmus, mint kísérlet a sajátjaival, segít megtalálni ezt az álláspontot. A gyermek önálló lényként kezdi megérteni magát, és tapasztalatokat szerez saját létének változékonyságáról ("másként játszik"). Az a tény, hogy a világ egyik tárgyaként valósítja meg magát, észrevehető, ha megfigyeljük a képet a tükörben, vagy a szimbolizációt a játék során).

Rájön, hogy a gyermek olyan lény, aki képes önállóan cselekedni. A biztonságérzet megszerzésére, dicséretet igényel, képességeik megerősítése felnőttek által.

Annak érdekében, hogy fokozatosan beilleszkedhessen a társadalomba.

. alapvető kompetenciákat kell megszereznie:

  • Kommunikáció - a verbális kommunikáció képessége, elfogadható módon megosztani valamit, képes információt kapni a másiktól.
  • A viselkedés alapvető normái .
  • Különböző társadalmi differenciálásszerepek (a szabályok megállapításához kapcsolódik) lehetővé teszi a gyermek számára, hogy jobban megkülönböztesse, melyik viselkedést fogják pozitívan elfogadni, és melyiket nem.