Gyerekek és hazugságok. Az egyik szülő ideges lehet, egy másik a kezével integethet rajtuk. Miért folyamodnak hozzájuk a gyerekek, és aggódnunk kell értük?
Valószínűleg egyetlen szülő sem lesz boldog, ha megtudja, hogy a gyermek megtévesztette. A gyermek megtévesztése mindig nagyon mélyen megérinti a szülőket. A bizalmatlanság jeleként veszik, és tehetetlenül keresik a választ a "Miért csinálja?", "Mit tegyek vele?" Kérdésekre. Annak ellenére, hogy ez a fejlődés normális és természetes része, mégis a lelkük sarkában remélik, hogy gyermeküket nem érinti. Először is fontos felismerni, hogy van különbség a hazugság és a hazugság között. Általánosságban ez egy társadalmi jelenség, amelyben a valóságot saját magunk szerint változtatjuk meg úgy, hogy az nekünk a legjobban megfeleljen. Mindenesetre figyelembe kell vennünk a gyermek életkorát, és fontos különbséget tenni a gyermek megtévesztésének különböző formái között.
Az életkor miatti megtévesztés
Ahogy a gyermek személyisége fejlődik, úgy alakul a hazugság is, amely annak természetes része. Az első hazugságok megjelennek körülötte harmadik év, amikor a gyermek rájön a büntetés lényegére. Megállapítja, hogy egy szabály megsértése esetén büntetés következik, amelynek kellemetlen következményei vannak. Természetes, hogy megpróbálja elkerülni, és "becsap". Körül negyedik év megállapítja, hogy a valóság mindenkinek más, vagyis amit a gyermek tudja, a szülőnek nem kell tudnia. Ebben az időszakban meg fogja érteni a titok jelentését. Baba óvodás korban sokszor elviselhetetlenül őszinte és igaz. Beszél és egy pillanat alatt megteszi, ami eszébe jut. Amikor azonban egy gyermek társadalmilag felnő, úgy találja, hogy a felnőttek számára sokkal elfogadhatóbb, ha nem mond igazat, és néha megtéveszt. Ennek eredményeként a gyermek megtanul kevésbé őszinte lenni.
Az iskolásnál a megtévesztésnek egyértelmű oka van. Pontosan tudja, mikor nem mond igazat és miért teszi. Sokszor nem akar csalódást okozni a szüleinek, és inkább megtéveszt, hogy a valóságot az ideális formához igazítsa.
Része serdülőkor ez is hazugság. Ebben az időszakban keresik és megváltoztatják a tinédzsert. Mindenekelőtt szabadabb akar lenni, és emellett ilyen egyszerű menekülési útvonalakat keres.
Szándékos és akaratlan hazugság
Nagyon fontos különbséget tenni a gyermek megtévesztésének különböző formái között. Különbség van, amikor a gyermek valamit tagad, dicsekedni akar, és amikor erkölcsileg elfogadhatatlan, amikor csalásról van szó, és valaki más kárára. Szándékos hazugságról beszélhetünk, amikor megpróbáljuk megakadályozni önmagunkat és a saját bűnünket, és ezáltal előnyöket szerezni. A nem szándékos hazugságok a következők:
- jámbor hazugság, amikor csak arra vágynak, hogy a gyerekek jobbá tegyék a dolgokat, mint amilyennek látszanak,
- védekezés, a gyermek megpróbálja megvédeni magát, és képtelen beismerni, hogy valamit rosszul tett,
- kényszer hazugság, amikor a gyermek tudja, hogy nem igazat mond, de nem tudja, miért teszi,
- mitikus hazugság, amikor még mindig nem képes megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól. A gyermek nagyon meggyőzően mesél hihetetlen és átlátható történeteket, ahol ő játszik főszereplőként. Szórakoztató és érdekes játéknak tartja.
Hogyan lehet megoldani?
1. Próbáld megérteni, miért választott hazugságot a gyermek
A legfontosabb az, hogy megértsük a hazugság motívumát, vagyis a valódi okot, majd dolgozzunk vele. Ezt több okból is megtehette: félt a büntetéstől, nem akart csalódást okozni a szüleinek, vagy továbbra sem tudta megkülönböztetni a fantáziát a valóságtól. Ha azért hazudik, mert nincs elég információja és tudása, adja meg őket. Ha hazugság használata közben védekezik, meg kell magyarázni, hogy ez csak rontja a helyzetet, és alternatív megoldásokat kínál számára. Ha csalásról van szó, az azonnali büntetést érdemel, hogy ne forduljon elő újra. Egyes dolgokat nem lehet tárgyalások útján megoldani.
2. Erősítsd az igazság előnyeit
A legideálisabb, ha a szülő ráébreszti a gyereket, hogy a megtévesztés felesleges. Mondja meg neki, hogy a hazugságnak rövid lábai vannak, és a hazugság előbb-utóbb kiderül. Magyarázd el neki, hogy hazugsággal nem fog semmit elérni, sőt két büntetést is kap, az egyiket maga a hazugság, a másikat pedig a tettéért. Sokszor elég, ha tudatja gyermekével, hogy tudja vagy gyanítja a történteket, és hogy nem fogadja el a megtévesztést megoldásként.
3. Kerülje a megtévesztést
Több szülő számára kellemetlen meglepetés lehet, ha rájön, hogy a gyermek csak másolja a saját viselkedését. A gyermek nagyon szereti utánozni a felnőtteket, és pontosan akkor, ha a szülők hazudnak, tagadnak valamit és különféle kifogásokkal állnak elő, a gyermek könnyen megtanulja. Ezek teljesen triviális helyzetek lehetnek, például "Mondd meg neki, hogy nem vagyok otthon", ha a szülő nem akar valakivel telefonon beszélni.
A hazugság megelőzésében a legbizonyítottabb módszer a hazugság szükségességének felderítése és kiküszöbölése. Fontos, hogy ösztönözzük a gyermeket a nyitottságra, és ráébresszük rá, hogy bár egyes cselekedetek negatív és fájdalmas következményekkel járhatnak, soha nem fogják megbüntetni az igazságért. A megtévesztést azonban nem lehet teljesen elkerülni. Célszerű azonban rendszeresen megnyugtatni, hogy érdemes igazat mondani. A legfontosabb tehát annak biztosítása, hogy ha egy gyermeknek ritkán van hazugsága, nem szabad azonnal hazugnak címkéznie.