időre

A szülővé válás a legnagyobb változás az életedben. Gyermekei is sok változást fognak megtapasztalni, olyan dolgok, amelyek először történnek meg. Legyen szó testvér születéséről, legjobb barát költözéséről, óvoda, iskola alapításról, beilleszkedésről a munkafolyamatba. Ez az élet normális része, a gyerekeknél ilyesmi kezdődik, de hamarosan gyakori lesz. Ezért különösebben adjon nekik időt, amire szükségük van ahhoz, hogy megszokják a változást.

Mindannyian szeretjük, ha az életünk egy fix pontjára támaszkodhatunk. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük a híreket, de természetesen jobban szeretjük az egyenlőséget a változásokhoz. A gyermekeknek időre van szükségük a körülvevő információk feldolgozásához vagy a napi rutin megváltozásához. Különben stresszelnek. Tetszik nekik, ha tudják, mi fog történni és mikor. A szülő értük jön az óvodába vagy az iskolába, ringbe viszi, otthon főz vacsorát, aztán megfürödnek, és a végén nálam vagy apám két mesét olvas fel nekik.

A változás kihívást jelent, és a legtöbbünknek nehézségei vannak elfogadni, különösen, ha az alapvető változásokról van szó. Meglephetnek minket, felforgathatják kialakult életmódunkat és egy olyan rutint, amelyet teljesen összekeverni szoktunk. Ezek nem csak a felnőttek számára jelentenek komoly eseményeket, de még nagyobb kihívást jelentenek a gyermekek számára, akik talán nem is értik a mögöttük rejlő okokat.

A gyerekek nem fogadják el könnyen a változásokat

A gyerekeknek rutinra van szükségük, és pontosan tudják, mi és mikor jönnek. Jobban viselkednek, ha tudják, mi fog történni most, egy pillanat alatt vagy később, és mi várható el tőlük. Számukra a változás bizonytalanságot, félelmet, félelmet jelent. A változás mindig megköveteli a határaink átlépését, annak cseréjét, amit alaposan tudunk, olyasvalamire, amiről nem sokat tudunk. Éppen ezért a gyerekeknek szüleikre van szükségük, akik segítenek nekik életük változásaiban, biztonságérzetet adnak nekik, mert ezt senki más nem tudja jobban megtenni, mint a legközelebbi felnőttek. Amit apróságnak gondolhat, az döntő fontosságú lehet a gyermekek számára. Különösen, ha érzékeny gyermeke van, mert a temperamentuma egyszerűen nem engedi el. Nem nehéz kideríteni, hogy fia vagy lánya nehezen fogadja el a változást. Koncentráljon a viselkedésében bekövetkező változásokra, például étvágytalanságra, alvászavarra, egymásba zárkózásra, szorongásra, lógásra, dühösségre vagy agresszióra. Gyakran fáj a fejük, hasuk, vagy robbanásszerűen reagálnak az apró negatív eseményekre. A másik jel az, hogy elveszítik érdeklődésüket az iránt, amit korábban szerettek, nem tudnak koncentrálni az iskolában, fokozott figyelmet igényelnek a felnőttek, nem hallgatnak rájuk, hisztérikus jeleneteket produkálnak.

Ha úgy dönt, hogy megváltoztatja gyermeke életét, valószínűleg megijeszti, összezavarja, és tehetetlennek érezheti magát, mintha véleményének nincs súlya a döntésében. A szülő azonban, mint életének legfontosabb embere, segít abban, hogy megszokja mindent, ami az életébe kerül. Nem számít, ha elkezd óvodába járni, neked költöznöd kell, vagy testvér születik a kicsinek, néhány lépéssel képes vagy kezelni bármilyen változást.

A kommunikáció kulcsfontosságú

Ahhoz, hogy megbirkózzanak a változásokkal, szükségük van egy szülőre, aki meghallgatja őket. Hogyan kezelhetik a híreket az életükben, az a mód, ahogyan megfigyelik tőled. A már kétéves kisgyermekek a legközelebbi felnőttek példáján utánozhatják a gondolkodásmódot, a stresszel való megbirkózást vagy a változások elfogadását. Érzik, amikor stresszesek és nyomás alatt vannak, és ezt elfogadják a magukénak. Megmutathatja nekik, hogy feszült vagy, de magyarázza el a helyzetet, hogy megértsék.

Készítse fel a gyermeket arra, hogy mi fog történni. Senki sem szereti hirtelen a komoly meglepetéseket. Függetlenül attól, hogy gyermeke három vagy tizenhárom éves, mondja el neki, mit tervez, és ismertesse indokait. Adjon neki időt, hogy megértse az újdonságot, azonosuljon vele, és felkészüljön arra, hogy mi fog történni mentálisan és mentálisan. Minél nyitottabb, egyértelműbb és őszintébb vagy azzal kapcsolatban, ami vár rád, annál könnyebb elfogadni a változást. Próbálja meg együtt átvenni a helyzetet, még a negatív szempontok mellett is, valóban nézze meg az érkező kihívásokat, és nyugtassa meg fiát vagy lányát, hogy minden rendben lesz.

A változásokra való alapos felkészülés jó módja annak, hogy babája sok ingadozás nélkül megszokja. Vonja be őt a folyamatba, és beszéljen mindarról, amit együtt kell átélnie. Ne kerülje a kérdéseit, ne integetjen rajtuk. Például, ha van olyan elsőéves, aki nem tud megszokni, hogy órákon át padon ül és koncentrál, mondja el neki, hogyan élte át az élményt. Lehetséges, hogy párbeszédet indíthat arról, hogyan érzi magát az osztályterem nyitvatartási napjain. Az őszinteséggel megkönnyíti számára az életét, megmutatja, hogy tiszteli őt, és cserébe bízik benned. Nagyobb változások végrehajtásakor mindig jó tudni, hogy van valaki melletted, akivel mindenről beszélhetsz.

Amikor szomorú eseményről beszél, például súlyos betegségről, halálról vagy válásról, legyen őszinte, és magyarázza el nekik, mi is történik valójában. Ezután hallgassa meg őket, és figyelje a reakcióikat. Ne nyomd őket ugyanabba az ítéletbe, mint neked, hanem nézd meg a nézőpontjukat. Nincs értelme elrejteni tőlük az ilyen jellegű információkat azzal az indokkal, hogy túl kicsiek ahhoz, hogy megértsék őket. A gyerekek sokkal többet tehetnek, mint azt a felnőttek gondolják. Adjon lehetőséget nekik arra, hogy a negatív érzéseket a maguk módján dolgozzák fel. Ha nem magyarázza el, miről beszélnek, akkor azt gondolják, hogy ez talán az ő hibájuk, vagy ők okozták a problémát.

Keresse meg a pozitívumot a változásban

Még akkor is, ha valami fontos változik, próbáljon meg más dolgokat megtartani. A túl sok hír egyszerre feldühítheti a gyerekeket, pusztító hatást eredményezve. A morzsák negatív reakciója azonban annak ellenére történhet, hogy erőfeszítéseket tett legalább egy részleges status quo fenntartására. Várja el, hogy a gyermek boldogtalan és elégedetlen legyen. Mindenkinek időre van szüksége ahhoz, hogy megbirkózzon a változásokkal. Ne várd, hogy a babád azonnal alkalmazkodjon, főleg mosollyal az ajkán. Rendben és normális, ha negatív pillanatok jönnek, de ez nem jelenti azt, hogy a végén nem lesz boldog. Ne mondd neki, hogy ne sírjon, ne aggódjon, ne haragudjon. Adja meg neki az érzéseit, joga van hozzájuk, és ismerje el őket.

Keresse meg a várható változás pozitív aspektusait. Bármi is történik, próbálja meg együtt nézni a helyzetet egy új élmény izgalma révén. Mozogsz? Lehetősége lesz új helyeket felfedezni és jó barátokat szerezni. Testvére távozik tanulni otthonról? A szülőknek több ideje lesz rá. Lelkesedését a gyermek átveheti, és legalább részben ez segít neki megbirkózni a változással. Persze lehet, hogy egyáltalán nem tudja megtenni, de ez rendben van. Adja meg a gyermekének a lehetőséget, hogy az anyukán és az apán kívül másokat szólítson meg gondjaival. Néha az segít, ha tud valakivel pártatlanul és pártatlanul beszélni.