Lada Brůnová gimnáziumba járt, amikor anorexia tört ki. Mindig egy kicsit erősebb volt, szerette volna megkedvelni a pubertást, ezért fogyni kezdett. Hirtelen látható volt, jöttek az első bókok, és csak megpördítette az egész spirált.
"Világom tele volt étellel, állandó kalóriatartalommal és egy kis iskolával, mert mindig prémium voltam, és maguk rendelkeztek az egységekkel. Nem is emlékszem másra abból az időből. Csak ez és a mindenütt jelen lévő, soha véget nem érő éhség "- emlékeztet.
Ma újra normálisan működhet, de még mindig nem nyert. A cseh Deník N-nek adott interjújában elmagyarázza, hogy nincs olyan, hogy gyógyított anorexiás. Tehát mit tegyünk, ha Ön vagy valaki közeli hozzátartozója beteg?
Brrr, hideg van odakint! Meleg kabátban érkeztem, és még mindig megdermedtem. Téged is tippelek. Mit érezne egy ilyen télen, amikor a legbetegebb volt?
Finnországi tanulmányaim során rájöttem, hogy egy bizonyos hőmérséklettől kezdve nem érdekli az ember, hogy mínusz 20 vagy mínusz 30 - egyszóval: nem melegszik fel, bármit is akar. Nekem is hasonló volt, amikor anorexia nervosával küzdöttem. Hihetetlenül hideg, még akkor is, ha kint meleg van.
A test minden energiát felemészt, hogy egyáltalán túlélje, nem marad neki semmi. Fagyasz. Még nyáron is folyamatosan mászkáltam a paplan alatt, nekifeszültem a radiátornak vagy megtöltöttem egy pezsgőfürdőt.
Volt egy melegítő takaróm is, amelyet apám adott nekem karácsonyra. Visszatekintve a gesztusa olyan kevéssé hat rám. Az étvágytalanság azt is jelenti, hogy túlérzékeny vagy, rosszkedvű ... Nem tudta, hogyan lehet boldoggá tenni, ezért megvásárolta nekem ezt a takarót. A legtöbbet kihoztam belőle.
Ezenkívül a takaró puha. Segíteni fog, ha sebek ülnek.
A fejemben megakadt egy emlék arról, hogy egy kád forró vízben fekszem, és megpróbálok felmelegedni, de a kád belöki a kiálló csigolyákat. Akkor a fájdalomtól sírtam, nemcsak a fizikai miatt. Pontosan ez volt az a pillanat, az ébredés pillanata, amikor rájöttem, hogy ez komoly