refluxja

MUDr. Petra Ďubjaková

A hólyagbetegséget, amikor a vizelet visszatér a hólyagból az ureterbe vagy a vesébe, technikailag vesicoureteralis refluxnak nevezik. Többféle formában létezik, és még a legkisebb gyermekeket is zavarhatja.

A vesicoureteralis reflux olyan kóros állapot, amelyben a hólyag vizelete visszatér az ureterekbe, esetleg a vesékbe. Gyulladást és vesekárosodást okozhat.

A betegek körülbelül 1% -ában fordul elő a tényleges szám valószínűleg sokkal magasabb, mivel vannak olyan betegek, akik egyáltalán nem jelennek meg. A vesicoureteralis reflux nagyobb kockázata a családban is megerősítést nyer.

Hogyan működik a vizeletrendszer?

A vese a vérünk szűrője, a vér naponta többször áthalad rajtuk, napi körülbelül 120 liter vért szűr le, és eltávolíthatják azokat az anyagokat, amelyekre a testnek nincs szüksége, és így fenntarthatja a belső környezet egyensúlyát.

Ez vizeletet termel a vesékben, amelyet az uretereken keresztül a hólyagba szállítanak, és a testből.

Normális körülmények között a húgyhólyagba jutó vizelet már nem folyhat vissza az ureterbe, mert ezt megakadályozza az ureter és a hólyag közötti szelepmechanizmus, amelyet a húgyhólyagizomba belépő ureter és az izmok aktivitása képez.

Amikor a vizelet vizelettel ürül a hólyagból, a hólyag izma bezárja az ureter bejáratát, így nem lehet vizeletet visszaadni.

Ha azonban ez a mechanizmus megszakad, akkor ez megtörténik a vizelet visszatér az ureterekbe, és néha a vesékbe. Ez az állapot fertőzésekhez és a vesék súlyos károsodásához vezethet, ami kudarchoz vezet.
A reflux csak az egyik oldalon lehet, de mindkét oldal érintett lehet.

Anatómiai eltérés vagy egyéb ok

A betegség két nagy csoportra osztható. Akkor anatómiai eltérés okozta reflux primer refluxról, azaz veleszületett refluxról beszélünk, amikor az ureter belépése a hólyagba helytelenül alakul ki.

A második csoport az ún másodlagos reflux. Ebben az esetben a vizelet refluxja más okból folyik, bár az ureter és a hólyag közötti kapcsolat normális.

Ez lehet a hólyag alatti elzáródás, amely károsítja a nyomás alatti normális mechanizmust, de a hólyagizom meghibásodása is, amely gyakran gerincvelői betegségek és hasonlók következménye.

A reflux sokkal gyakoribb azoknál a betegeknél, akiknek tünetei ún LUTD, azaz az alsó húgyúti diszfunkció tünetei, például kényszeres vizelés, gyakori vizelés, rossz vizeletáramlás, inkontinencia, de a bélmozgással kapcsolatos problémák is.
A betegség megnyilvánulásai nagyon különbözőek lehetnek. Lehet, hogy egyáltalán nem jelenik meg, de nagyon súlyos vesebetegséget is okozhat.

Egyes veleszületett refluxban szenvedő betegeknél ezek lehetségesek a vese üreges rendszerének dilatációjaként már prenatálisan (terhesség alatt) megfigyelt változások, és így annak okát keresve jutunk el a diagnózisig.

Általában azonban be tudjuk bizonyítani a betegséget, ha a gyermekek húgyúti fertőzésének okát keressük. Ez egy húgyúti fertőzés, amely a reflux leggyakoribb tünete.

Gyermekeknél azonban kudarchoz és általános betegséghez, de a vesekárosodás következtében magas vérnyomáshoz is vezethet.

A kifinomult diagnosztika feltárja a problémát

Az alapvizsgálat általában egy interjú (anamnézis) a páciens összes tünetéről, arról, hogy milyen betegségeket győzött le és alatt.

Meglepő módon az urológiát vizeletvizsgálat követi, amely feltárja a fertőzés jelenlétét, de más olyan anyagokat is, amelyek általában nem találhatók a vizeletben.

A húgyutak ultrahangvizsgálata diagnosztizálja a vese üreges rendszerének dilatációját, de előfordulhat, hogy nincs jelen. Ha azonban meg akarjuk erősíteni a vesicoureteralis reflux jelenlétét, ezek közül a tesztek egyike sem specifikus.

A csapat ún vizeletürítés cystouretrográfia. Ez egy röntgenvizsgálat, amelynek során kontrasztanyaggal töltjük meg a hólyagot.

A töltéshez vékony csövet használnak, amelyet a húgyhólyagon keresztül kell a hólyagba helyezni. Ezt követően röntgenfelvételt készítenek, és a kontrasztanyag megmutatja a hólyag alakját, valamint a lehetséges reflux vagy egyéb patológiákat.

Ez egyben vizsgálat is a betegség mértékének értékelésére. A reflux diagnózisában 5 fokot ismerünk fel, amelyek különböző súlyosságúak.
Nagyon fontos vizsgálat ezután szcintigráfiai vizsgálat, úgynevezett DMSA, amelyet a vesék állapotának vizsgálatára használunk. Mint már említettük, a reflux és a visszatérő húgyúti fertőzések károsítják a vesét.

A DMSA egy olyan vizsgálat, amely megmutatja a veseműködést és a károsodás, azaz hegek jelenlétét. E vizsgálat során a beteg a radioaktív anyagot közvetlenül a vérbe kapja, és a vese területét speciális kamerával vizsgálják.

A radioaktív anyag miatt nem kell aggódni, mivel ez nem veszélyes a gyermekére. Ez egy olyan vizsgálat is, amellyel figyelemmel kísérjük a kezelés menetét.

Konkrét esetekben más teszteket is hozzáadunk, például a hólyag meghibásodásának kimutatására.
A kezelés két nagy csoportra osztható. Ez egy úgynevezett konzervatív (nem műtéti) és műtéti kezelés.

Ez azon a tényen alapul, hogy vannak olyan betegek, akiknél a reflux fokozatosan spontán megszűnik. Ezek olyan betegek, akiknek alacsony a refluxjuk és nincsenek egyéb kockázati tényezők. A gyermekek hosszú távú antibiotikum-kezelést alkalmaznak.

A kezelés ellenére azonban fertőzés kitörése esetén mérlegelni kell a műtéti kezelést. A körülmetélés ennek a csoportnak a fiúinak is ajánlott a húgyúti fertőzések kockázatának csökkentése érdekében. A beteg állapotát természetesen folyamatosan értékelni kell.

A reflux kezelés sebészeti módszerei

A műtéti kezelés részeként nyílt műtét nélkül is vannak lehetőségek. Például az ún cseppentett cisztoszkópia, így egy speciális anyag bevezetésével az ureter és a hólyag kapcsolódási területére. Ez megnyújtja és szűkíti a húgyhólyag falában lévő húgycső csatornáját.

Ezt az eljárást a húgycsövön keresztül hajtják végre, ahol egy speciális kamerát vezetünk be a cseppentés eszközével. A kezelés sikere a reflux mértékétől függ. Igaz, hogy minél magasabb fokú, annál gyakrabban sikertelen a kezelés, és meg kell ismételni, vagy más lehetőségeket kell mérlegelni.

A leginvazívabb kezelés az ún ureterális reimplantáció. Ez egy műtéti módszer, ahol az ureter és a hólyag újracsatlakoztatjuk az alsó hasban lévő seben keresztül. Vannak betegek, akik más módszerek ellenére sem kerülik el ezt a kezelést.

Ezen technikák mindegyikének megvannak a maga előnyei. A megfelelő kezelés kiválasztása néha nehéz. Fontos, hogy kövessük a reflux mértékét, a betegség lefolyását, azt, hogy a betegnek milyen gyakran volt fertőzése, vannak-e hegek a vesén és így tovább.

A gyermek urológusa dönt a kezelés megválasztásáról, amely felméri az összes lehetőséget. Bizonyos esetekben át kell értékelni a kezelést a jelenlegi állapot és változások szerint, ami kellemetlen lehet a szülők és a gyermekek számára, de a megfelelő veseműködés fenntartása érdekében a lehető legnagyobb mértékben meg kell tenni a kezelést.

A kezelés az ún másodlagos reflux, vagyis egy másik betegség okozta. Ebben az esetben meg kell oldani a kiváltó okot, és a reflux csak akkor oldódik meg, ha a kiváltó ok eltávolítása nem segített.