Hogy is mondjam - görbe, törött, nyűgös, íztelen. A négy évvel ezelőtti Londonhoz képest - nyomor.
Marcel Lomnický. FOTÓ TASR - Dano Veselský
RIO DE JANEIRO. A juiz de Forai edzőtábor kevésbé büszkélkedhet a riói olimpiai faluban. Jobb, szórakozott mosollyal és egy adag iróniával Marcel Lomnický azt javasolja, hogy hibákat találjanak.
"Nagyon jó. Van egy épületünk közvetlenül az ebédlő mellett, nem kell gyalogolnom, ha elmegyek enni. Rettenetes ötlet 500 méterre lakni onnan, vannak ilyen kis buszok, de ez is sokáig tart Olyan jó helyen van, minden megvan, amire szüksége van, a forró víz kivételével. De legalább a hideg úrrá lesz rajta. Van éghajlat, nem panaszkodom, az ágyon fogok aludni. "
A TASR ezért arra volt kíváncsi, hogy összehasonlítsa a fősátoron kívüli kiváló koncentrációt és a "jó" tartózkodást.
"Békességünk volt ott fent, és nem volt nyüzsgés a faluból, és kiváló ételeket is kínáltunk. Nem volt ilyen nagy a választék, de ízlett. Ennek itt nincs íze. Hogy is mondjam - görbe, törött, finnyás, ízetlen. Ezzel szemben négy évvel ezelőtt London - nyomor "- mondta egy vaskos kalapácsfej.
A szlovák sportoló is kissé panaszkodott az időbeosztás miatt. Már a kora órákban sikeres szerdai kvalifikációt kellett teljesítenie, a pénteki döntő ismét szinte az éjszakába nyúlik:
"Fél hatkor kellett felkelnem, hogy elvégezzem ezeket a feladatokat, mert a busz 40 perc körül halad, és 70 perccel a verseny előtt ott gyűltünk össze. Készen kell állnia, ez egy ilyen folyamat volt. Reggelizni, csomagolj össze, és azt akarod, hogy ne szokjam ötkor kelni és nyolckor edzeni. "
"A döntő ismét késő, akkor ér véget, amikor általában alszom. Lehet, hogy délután kell aludnom, hogy ne fáradjak el. De még egyszer, amikor a stadionba jövök és meglátom az emberek tömegét, Biztosan nem fogom fáradtnak érezni magam. "