magas-tátra

A nagyhatalmú urak feladata az volt, hogy különösen veszélyes helyeket őrizzenek, amelyek a másik világból származó lények transzportkapuként szolgálhatnak. És nem hiába választották közülük többen a sárkány jelképét a címerükben.

Pozsony, október 6. (Teraz.sk) - Az emberek erőteljes kőkastélyokban szoktak menedéket keresni, amelyek többnyire emelkedett helyeken épültek. Kortársaink számára azonban nem mindig világos, miért építettek kastélyokat egyes helységekben, és miért nem másutt. Azt mondják, hogy a hatalmas uraknak, a kiválasztott harcosoknak az volt a feladata, hogy különösen veszélyes helyeket őrizzenek, amelyek átadási kapuként szolgálhatnak a túlvilági lények számára. És nem hiába választották közülük többen a sárkány jelképét a címerükben.

A sárkány mint mitikus állat, hatalmas erejű, csak a szlovák mesékben nem található meg. Formái a világ különböző kultúráiban fordulnak elő. Míg Kínában ennek a szerencsés teremtésnek alapvetően csak egy feje van, addig más kultúrákban több. Főleg háromfejű sárkányaink vannak, ami a harmadik varázslatszámra utal, de hat, kilenc vagy tizenkettő is lehetett. Legtöbbjüknek azonban volt egy Ladon nevű sárkánya, akinek még száz is volt. A ritkaság azonban az, hogy a fejek számát nem lehetett örökölni. A sárkány farkának, szarvának, lábának vagy szárnyának számára vonatkozó információ is változó, de a test e részei nélküli sárkányok is megjelennek a folklórban.

Az archív képen sárkány középkori metszete látható a kassai Kelet-szlovák Múzeum Sárkánybarlangja című kiállításán. Fotó: TASR - František Iván

Egyes népi beszámolókban a sárkányok és a kígyók ugyanazok a lények voltak. Nos, ahogy Dr. írja Jozef Ľudovít Holuby a néprajzi munkákban, a déli Trencsén régióban az emberek megkülönböztették őket. Míg a sárkányoknak egyáltalán nem kellett szárnyuk lenni, a sárkányok elvileg mindig szárnyasak voltak. Szárnyuk hasonlított azokhoz a denevérekhez, de tollakkal vagy pikkelyekkel is eltakarhatták őket. Néhány sárkány tüzet kavar, de említenek olyan sárkányokat is, amelyek fagyasztó levegőt, savat vagy gőzt szabadítottak fel. A sárkány gyúlékony folyadékának alapkomponense az alkohol volt, amely gyümölcs és cukor erjesztésével keletkezett. A tűz kijuttatásával azonban a sárkányok átgondolták, mert testükben csak korlátozott mennyiségű gyúlékony folyadék volt.

Az archív képen egy sárkány középkori metszete. Fotó: TASR - František Iván

A sárkány egy kígyó vagy gyík metamorfózisa, ezért hüllőkhöz sorolhatnánk őket. Tehát főleg szárazföldön fordultak elő, de voltak tengeri sárkányok is. Különböző repedésekben, barlangokban vagy kutakban éltek. Állítólag Trenčín közelében volt egy mészkőbarlang, ahonnan olyan meleg gőz áradt, hogy télen sem volt hó körülötte, és a körülötte dolgozók csak pólókat viseltek. Nem csoda, hogy az emberek azt gondolták, hogy sárkány van benne.

A múltban Európában az emberek féltek a sárkányoktól, és szörnyen hülye szörnyeknek tartották őket. Ennek oka az volt, hogy a sárkányok emberevők is lehetnek. Ezek azonban elsősorban növényevők voltak, és főleg félelem miatt támadtak embereket, vagy ha valaki korlátozta a területüket. Őseink még az ellenség invázióját is magával a sárkánnyal azonosították.

Pozsonyi sárkányok

Területünk valószínűleg a leghíresebb sárkányharcosa Juraj bátor lovag volt. Lovával vágtatott a Pozsony melletti bortermelő város körül. Egy kő mellett állt, amelybe a lakók egy szerencsétlen ember nevét faragták, hogy minden évben feláldozzák a szőlőültetvények közelében élő sárkánynak. A lány lovagja megkönnyebbült, és habozás nélkül mennydörgő hangon kihívta a sárkányt párbajra. A közeli lyukból baljós füttyögés, sziszegés és sípolás hallatszott. Amint a sárkány észrevette a lovagot, tüzet kezdett szórni rá. Juraj azonban nem ijedt meg, és bátran levágta az összes sárkányfejet. Végül kardjával átszúrta a szívét. A boldog lakók bátor lovagról nevezték el a felszabadult várost. Így jött létre Svätý Jur és ezt az eseményt szimbolikusan képviseli a város címere, ahol Szent mellett Juraja talált egy legyőzött sárkányt is.

Az archív képen egy sárkány képe a kassai Kelet-szlovák Múzeum Sárkánybarlangja című kiállítás könyvillusztrációjában. Fotó: TASR - František Iván

A kígyó legendája Pozsony Vajnory kerületéhez is kapcsolódik. Egy nap a helyi borászok kezdtek szenvedni a kút vízhiányától. Az üres vödrök szomorúvá tették őket, mert nem tudták elképzelni a bort víz nélkül. Végül a kút alján észrevettek egy kígyót. És eszükbe jutott, hogy ha a kígyó megízleli a vizet, akkor bizonyára bora lesz, ezért hordók vizet kezdtek önteni a kútba. Sarkan hangosan csapkodott a nyelvével, nem szúrta meg, mert a vajnori bor gyenge volt. De amint száz hordót öntöttek a kútba, dübörgés hallatszott a kútba. A kígyónak megszakadt a szíve, mert nem tudta, hogy a bort mértékkel kell inni.

Sárkányok a kastélyokban

A borivás még a Tematín-kastély egyik szolga számára is végzetes lett, aki túláradóan szidta a mestert. Megbüntette, hogy bebörtönözze egy régi sörfőzdébe, ahol már nem főztek sört. A szolga kiabált, könyörgött és segítséget kért, de az úr megparancsolta, hogy várja meg, amíg kijózanodik. Egy idő után csend maradt a pincében, de csak cselédcipőt és csontdarabokat találtak. A szoba végén találtak egy nyílást, amely suttogott. Ez biztosan sárkány lesz, gondolták. De senki sem volt elég merész ahhoz, hogy leereszkedjen a gödörbe. Az Úr tehát megparancsolta a juhoknak, hogy hagyják ott éjszakára, de ő is eltűnt. Harmadik nap ott hagyták a borjút, de akkor is eltűntek a nyomok. Kétségtelen, hogy sárkány volt, mondták. Az Úr megparancsolta a kovácsoknak, hogy kovácsoljanak erős vasláncokat, és csapdát állítottak a sárkánynak egy másik juh formájában. Reggel sárkányt találtak a bilincsekben. Olyan nagy és erős volt, hogy néhány ökör alig vitte be az udvarra. A várúr megmutatta a vendégeknek új vonzerejét, de az idő múlásával a sárkány nagyon veszélyes volt. Az egyik legenda szerint megölték, egy másik szerint villámcsapás érte, aminek köszönhetően életre kelt és eltűnt. Nyilván még ma is, amikor egy juh eltűnik valakiről a környéken, tematikus sárkány van mögötte.

Az archív képen sárkány középkori metszete látható a kassai Kelet-szlovák Múzeum Sárkánybarlangja című kiállításán. A kiállítás a sárkány jelenségének és annak előfordulásának és szerepének szenteli a vallást, a mitológiát a népmesékben és a tudósok munkáiban. A sárkányok többnyire hüllők voltak, ami összeköti őket a földdel és főleg barlangokban rejtőzött. Fotó: TASR - František Iván

A múltban a leghosszabb szlovák folyót, a Vágot áradások pusztították. Az egyik legenda ezeket a természeti katasztrófákat a Bytča sárkánynak tulajdonítja, amelynek állítólag egy gótikus kastély kútjában élt. Az ünnepségek alatt valakinek sikerült meglátnia a fejét, de senki sem tudta kiszorítani a kútból. És ezért lendületes hangulatban úgy döntöttek, hogy megtartják és büszkék lehetnek rá. De a sárkány idővel kiéhezett, ezért etetni kellett. A sárkány azonban annyira telhetetlen volt, hogy lassan még maguknak az embereknek sem volt mit enniük, így nem volt mit ennem. A felbőszült sárkány elhagyta a kút mélyét és eltűnt a Váh vizeiben, ahol ma is él és túlél.

Hegyi és barlangi szörnyek

Tisovec közelében van egy barlang a Fehér Sziklában. Az emberek azt mondták az eredetéről, hogy egy kígyó megnyalta a sziklába, de mivel féltek, mérget varrtak az ökör bőrébe és megmérgezték.

Állítólag a Demänovská-völgy barlangjai is sárkány eredetűek. A föld alatti gazdagságot a kígyónak kellett volna őriznie, de az ételt ellopta a környező juhászoktól az állományoktól. Egyikük Damian néven kirabolt egy sárkányt, és ez alkalomból felfedezte a barlangok földalatti szépségeit. Elmondása szerint a közeli falut Demianovának, később Demänovának nevezték el.

Az archív képen egy sárkány rajza a kassai Kelet-szlovák Múzeum Sárkánybarlangja című kiállításán. Fotó: TASR - František Iván

Különböző szerencsétlenségeket, sőt földrengéseket is tulajdonítottak régiónk sárkányainak. Gaspar Hain, Lőcse városi krónikás így jellemezte az 1662 augusztusában bekövetkezett nagy földrengést a Szepesi Krónikában: "Olyan földrengés volt a Tátrában, hogy egy nagy szikla, valójában egy domb, összeomlott és sziklákká tört. Sok más dombot is megtört, és új tó jött létre. Élő kígyó is megjelent. De senki sem mert hozzá közeledni és végül elpusztult. "