A méhméreg (apitoxin) a méhek méregmirigyeinek szekréciója. A méhész dolgozó szívóeszközének vékony mirigye választja el. Az anyaméhek csak akkor használnak mérget, amikor egy másik anyával harcolnak. Az apitoxin sárgás vastagságú savas folyadék. Erős, csípős szaga van. Forró és meleg van.
A méh kb. 0,012 mg mérget bocsát ki csípéskor.
Az apitoxin veszélyes (mérgező) emberre, állatra és rovarokra, mert nagy dózisban fizikai bénulást okoz. A méhméreg hatása azonban testünkre változatos. Ez az adagtól, az injekció helyétől és a szervezet érzékenységétől függ. Az egészséges felnőtt ember harapása leggyakrabban csak helyi reakciót vált ki bőrpír, duzzanat és égés formájában. Néhány ember nem képes kezelni egyetlen méhcsípést, testük immunválasza túl erős és életveszélyes lehet. Nagyobb csípések (200 - 300) esetén a szervezet súlyos mérgezése jelentkezik, amelyet a szív és az erek erős megzavarása jellemez.
Alacsonyabb dózisoknál számos olyan betegség fontos gyógymódja, amelyet nehéz más gyógyszerekkel kezelni.
A gyógyhatások
A méhméreg a különféle vegyi anyagok összetett keveréke, de pontos összetétele még mindig nem teljesen ismert. A zsírhoz, magnéziumhoz, rézhez, fehérjékhez, melittinhez és mikroelemekhez hasonló anyagokat tartalmaz. A méreg terápiás célú felhasználása eredetileg véletlenszerű tapasztalatokon és megfigyeléseken alapult. Az emberiség pozitív hatásairól elsősorban a méhészeknek köszönhetõen tudhatott meg, akiket a lakosság körében egyébként igen elterjedt reumatikus betegségek ellenére is ritkán érintettek. Ezért a népi gyógyászatban az embereket szándékosan szúrta meg egy méh a betegségek megelőzése vagy kezelése érdekében (helyenként még mindig gyakran használják ezt a módszert). A mérget általában a csípések közvetlen beadásával juttatták az érintett területekre, növekvő adagokban. Ez egy fájdalmas, de nagyon egyszerű és hatékony terápiás módszer.
A méhmérget különféle módszerekkel nyerték, amelyek a csípés elvesztésével jártak, és méhpusztulást okoztak. Fokozatosan azonban az impulzusok ingerlésének módszereit átdolgozták, ellenállási huzalokkal felszerelt mintavételi keretek alkalmazásával, amelyek alatt gumipárna, nedvszívó papír és kemény aljzat található. A méh mérget fecskendez bele, és így nem hal meg.
Többek között a mérget különféle kenőcsök, tapaszok, gélek, tabletták formájában alkalmazzák belégzéssel vagy injekció formájában.
Orvosi felhasználás
Az ízületi gyulladást, reumás gyulladásokat, vérrögöket, asztmát és a magas vérnyomással járó betegségeket leggyakrabban méhméreggel kezelik.
Amellett:
- segít egyes bőrbetegségek kezelésében
- gyulladáscsökkentő hatása van
- csökkenti a véralvadást - segít megelőzni a szívrohamokat és az embólia kialakulását
- segít a migrén kezelésében
- stimuláló hatása van az agyalapi mirigy rendszerére
- segíti a perifériás idegrendszer betegségeit
- kis adagokban serkentően hat a szívre
- érzéstelenítő hatású - körülbelül 15-szer erősebb, mint a gyógyszerek formájában alkalmazott érzéstelenítők
- segít a gyulladásos szembetegségekben
Megjegyzés: A méhcsípés kezelése azonban szakember jelenléte nélkül nem ajánlott.