régészei

A régészek új alakot fedeztek fel a híres perui Nazca síkságon. Hatalmas macska jelent meg most a homokdűnék között a kolibri, majom, gyilkos bálna, vagy egyes alakok űrhajósnak hitt alakjának úgynevezett geoglifáihoz.

A tudósok életkorát több mint 2000 évre becsülik - írja a BBC hírszervere. A régészek véletlenül felfedezték a macskamintát, miközben módosították az egyik domb felé vezető utat, amely megfigyelési pontként szolgál, és más geoglifák jól láthatók róla.

"A minta alig volt látható, és szinte eltűnt, mert egy viszonylag meredek lejtőn helyezkedik el, amely hajlamos az erózióra" - áll a perui kulturális minisztérium közleményében.

A 37 méter hosszú mintázat, jól látható vonalakkal, 30 és 40 centiméter közötti vastagsággal, ferde fejű macskát ábrázol. A tudósok az eredetét Kr. E. 200–100.

"Nagyon figyelemre méltó, hogy még mindig új mintákat találunk, és azt is tudjuk, hogy többet is felfedezhetünk" - idézte az EFE Johnny Isla fő régészt. Elmondása szerint az elmúlt években további 80-100 minta jelent meg a Palpa és Nazca város közelében fekvő síkságon, amelyek mindegyike régebbi, mint a Nazca kultúra, amely a rendelkezésre álló ismeretek szerint a leghíresebb geoglifákért felelős.

"Kicsiek, domb lejtőin rajzoltak, és egyértelműen egy régi hagyományhoz tartoznak" - mondta az újonnan felfedezett Isla geoglifákról. Elmondása szerint a paracasi késői kultúra tagjaiból származnak Kr. E. 500-tól 200-ig. "Ezt az ikonográfia összehasonlításából tudjuk, például ennek a kultúrának a textíliája madarakat, macskákat és figurákat ábrázol, amelyek könnyen összehasonlíthatók ezekkel a geoglifákkal" - mondja.

A Nazca-síkságon, amely a perui fővárostól, Limától mintegy 400 kilométerre délre fekszik, mintegy 520 négyzetkilométeres területen több mint 300 geoglifa vagy ezek maradványai találhatók. A formák különböző méretűek, és csak nagyobb magasságból vagy távolságból ismerhetők fel. A kövek és a talaj felső rétegének eltávolításával jöttek létre, amely világosabb kontrasztanyagot tárt fel.

A számok jelentése, amelyek 1994 óta szerepelnek az UNESCO világörökségi listáján, továbbra is rejtély. Egyes elméletek szerint vallási rituálékban szolgáltak az istenekkel való kommunikáció módjaként, egyes tudósok szerint ez egy csillagászati ​​naptár volt. Egyesek szerint öntözőrendszer volt, egyesek szerint egy idegen civilizáció alkotása.

Néhány számot a spanyol hódítók már a 16. században rögzítettek. Először nagyobb figyelmet fordított rájuk Paul Kosok amerikai történész, aki az 1940-es években tanulmányozta őket. Szerinte az öntözőrendszer mintázata túl sekély volt. Kosok az elmélet felé hajlott, miszerint csillagászati ​​naptárról van szó.