A 2017-es év egyértelműen fordulópontot jelentett a szélsőjobboldali pártok számára.
Bár sokan közülük nem állították teljes győzelmüket a nemzeti választásokon, a legjobbak talapzatán állás minden bizonnyal felkiáltójel Európának. Az egy évvel ezelőttihez hasonlóan a pártok is a bevándorlásellenes euroszkepticizmusra törekednek. Ehhez járulnak a jelenlegi politikai berendezkedés csalódottságával megszórt biztonsági kérdések. A második világháború óta most tapasztalják meg a dicsőség pillanatait. Azonban a háborúk közötti európai fasiszta pártokkal vagy a háború utáni európai kisebb neonáci pártokkal ellentétben ezek a pártok nem rendszerellenes szereplők és nem ellenzik a demokratikus rendet.
Az ilyen típusú pártok első nagy bizalmának megszerzése márciusban következett be a holland parlamenti választásokkal, amikor Geert Wilders Iszlámellenes Szabadságpártja második lett a választásokon. Május hozta a francia elnökválasztást és Marine Le Pen 34 százalékos sikerét a Nemzeti Front részéről. Szeptemberben a második világháború vége óta először lépett be a német Bundestagba a szélsőjobboldali Németország alternatívája. A szomszédos Ausztriában pedig a Szabad Párt 26 százalékot nyert októberben.
Ausztriában tehát már a szélsőjobboldali támogatók, a szabad liberálisok vannak hatalmon, hasonló a helyzet más európai országokban is. Hogy áll a francia Marine Le Penová, a cseh Tomio Okamura és Marián Kotleba a Slobodný mellett a fasisztáktól a nacionalistákig képzelt spektrumon?