Honlapunkon gyakran foglalkozunk rákkal. Létének elmúlt 11 évében számtalan információt hoztunk nektek róla. Néha annyira, hogy ez a téma rendkívül bonyolultnak tűnhet.
Igen, a ráknak 100 oka van, és további 100 kezelése van. Ma azonban elmondunk neked egy olyan okot, amely valószínűleg a legtöbb rákos megbetegedésért felelős.
De hogy már ne terheljük meg annyira, a mai elkövető: Jód. Így nem maga a jód, mivel nagyon hasznos elem, hanem krónikus hiánya.
Tehát most már az elején tudja. Azonban mindenképpen olvassa el a cikket, mert az egész ügy megoldása véget ér.
Mi köze a jódnak a rákhoz?
A jódnak három nagyon fontos funkciója van a rák kialakulásának folyamatában.
Valószínűleg mindannyian nagyon jól ismeritek az első funkciót. A jód a pajzsmirigyhormonok termelésének elengedhetetlen eleme.
Hiányuk esetén hormonális egyensúlyhiány lép fel a szervezetben. Ez a táplálkozási hiányosságokkal együtt a rák kialakulásának ismert oka.
A jód második funkciója az szerepe bizonyos specifikus szövetek kialakulásában.
Magán pajzsmirigy mellett a jód elengedhetetlen főleg a prosztata, a petefészek és az emlő szöveteiben. Vagyis pontosan azok a szervek, amelyeknél az elmúlt 80 évben drámai módon nőtt a rák előfordulása.
Ezen szervek mellett vannak vér, nyirokcsomók, csontok, vastagbél, tüdő, hólyag, vese és bőr. Az előző esethez hasonlóan az utóbbi időben jelentősen megnőtt a rák.
És végül itt van a harmadik, valószínűleg a jód legfontosabb, de legkevésbé ismert funkciója. Specifikus rá szerepe az apoptózisban, azaz a kontrollált sejthalálban.
Ha a szervezetben hiányos a jód, akkor a régi vagy sérült sejtek nem tűnnek el, hanem kontroll nélkül kezdenek szaporodni.
Tudom, tudom, sokan most rázzák a fejüket, és a következő kérdés nyomja a nyelvét:
Mekkora a jódhiány, mert manapság sóhoz adják?!
Igazad van, hozzáadják a sóhoz, ezért a sót ma "jódosítottnak" nevezik. Egyszer még liszthez is adták, és akkor volt ebből a forrásból extra jód.
De van egy, de ... Tehát inkább két "de".
Az első "de" az a jódot brómra cserélték a lisztben, mivel az ilyen lisztnek jobb sütési tulajdonságai vannak, a tészta jobban tartja vele.
Ezen kívül a közelmúltban elkezdtek bromidokat adni számos más élelmiszerhez, gyógyszerhez vagy fogyasztási cikkhez. Még akkor is, ha új autót vásárol és egy ideig benne ül, jelentős mennyiségű bromidot szív be.
Mi a bróm problémája?
Fő problémája, hogy ugyanabba a kémiai csoportba tartozik, mint a jód. Ugyanazon csoportokból származó kémiai elemeknek azonban megvan az a tulajdonságuk, hogy hasonlóan viselkednek a kémiai reakciókban is. Az egyik helyettesíti a másikat.
Az emberi biológiában ez azt jelenti, hogy a bróm ugyanazokhoz a receptorokhoz kötődik, mint a jód.
Más szavakkal, a bróm kiszorítja a jódot a biokémiai folyamatokban való részvételből, amelyeket csak a hasznos jódnak tartottak fenn.
Tehát, még ha elméletileg is van elég jódja, mivel versenytársa a testben van, ez a jód nem jut oda, ahova kellene. Az eredmény pontosan olyan lesz, mintha hiány lenne.
És még rosszabb lesz ... a bróm nem az egyetlen versenytársa a jódnak
Ha megnézi a 17. csoport mendeli elemtáblázatát, ott talál még néhány érdekes elemet, például fluort és klórt.
Normális körülmények között ezek közül az elemek közül egyik sem fordul elő nagy mennyiségben a természetben.
De ha megnézi a mai "modern" világot, akkor hirtelen rájön például erre klórt adnak a csapvízhez, víz az uszodákban és hasonlók. A fluort, mint nátrium-fluorid-vegyületet, például a fogkrémekhez adják.
A vízben lévő klór nincs kombinálva más elemekkel, így könnyebben képes megkötni a szervezet jódreceptorait.
A nátrium-fluorid és -bromidok további kémiai reakciókon mehetnek keresztül a szervezetben. Ha fluort vagy brómot bocsátanak ki, ezek az elemek ismét átvehetik a jód helyét.
Most elgondolkodhat azon, hogy van az asztali sóval (nátrium-kloriddal), mert klórt is tartalmaz. Ez a klór veszélyes?
A klórozott vízhez képest az étkezési só általában nem bocsát ki klórt, mivel azonnal kötődik a hidrogénhez, és együtt alkotja a gyomrunkban lévő sósavat.
A bróm és részben a fluor esetében azonban a szervezetnek nincs racionális felhasználása ezekhez az elemekhez.
A kémiai reakciókban történő felszabadulásuk után szabadon "vándorolnak" a testben. Ezt követően vagy reagálnak más molekulákra, kiválasztódnak, vagy a szövetekben lévő jódreceptorokhoz kötődnek.
Tehát mi a megoldás?
Két megoldás létezik. Az egyik ideális, de nehezen megvalósítható, a másik kevésbé ideális, de könnyebben megvalósítható.
1. Korlátozza a káros bróm, fluor és klór (kloritok) bevitelét
Ez a megoldás jobb lenne, de elismerjük, hogy ma már nehéz megvalósítani, mivel ezek az elemek úgymond mindenhol előfordulnak.
Ezért legalább, ha lehetséges, próbáljon meg mindent megtenni - vásárolni flóra nélküli fogkrém, Ne vásároljon minden évben új autót (akik megengedhetik maguknak), minimalizálja az érintkezést és a szőnyegek előfordulását (bróm égésgátlók adnak hozzá).
Ami a klórozott vizet illeti, a palackozott víz vásárlása nem a válasz, mivel a műanyag palackok tartalmazzák a saját "snackjeiket".
Iváskor hagyja egy ideig állni a csapvizet, annyi klór párologjon el belőle. Fontolja meg a klór kiszűrésére alkalmas vízszűrők használatát is.
És végül vigyázzon az ételekre és a gyógyszerekre. Mindig ellenőrizze, hogy nem került-e hozzá bróm vagy fluor.
2. Ha a hegy nem jön Muhammadhoz, Muhammad a hegyre jön (vagy Hogyan lehet növelni a jódbevitelt)
Most megkérdezheti, hogy ez hogyan segít növelni a jódellátást olyan helyzetekben, amikor a fent említett ellenségek már a testben vannak.?
Nos, ha már nem tudunk megszabadulni az ellenségektől, legalább megpróbáljuk őket újraszámozni.
Ha a szervezetben jelentősen megnő a jódkoncentráció mennyisége, akkor a szabad "székek" (receptorok) harcában logikusan több jód telepedik meg rajtuk.
Itt van egy egyszerű statisztika.
Természetesen egyes receptorok más halogenideket is kapnak (bróm, klór és fluor), de nem annyira, mint korábban. Tehát többé-kevésbé számjátszma lesz.
A több jód nagyobb esélyt jelent a sikerre. Nem tökéletes megoldás, de az adott helyzetben elegendő.
Jódadagolás
A kód napi ajánlott adagjai a hagyományos orvoslás szerint 150 mikrogramm (µg).
Az előző szakaszban említett okok miatt azonban ezeket a metabolikus orvoslás már elégtelennek tartja.
Az Egyesült Államokban teszteket végeztek, és kiderült, hogy akár Az ott élők 95% -a nem is éri el ezt az alacsony szintet. Ezért feltételezhető, hogy az európai helyzet nagyon hasonló lesz.
Szóval, milyen ajánlott adagokat adnak más források? Ezek jelentősen eltérnek egymástól, íme néhány vélemény:
- Az ismert alternatív gyógyászattal foglalkozó amerikai orvos szerint dr. A Mercol 400 µg
- A hagyományos orvoslás által jelentett maximális dózis, probléma nélkül 1100 µg (1,1 mg)
- Szerint Dr. A Sircus, a világ jódszakértőjének biztonságos határa 10 000–200 000 µg (10–200 mg)
- Más kutatók szerint 3000–6000 µg (3–6 mg)
A hagyományos orvoslás szerint fennáll a pajzsmirigy-működés megnövekedésének (hipertireózis) kockázata a túlzott jódbevitel mellett. 1948-ban végeztek egy tanulmányt, amely rámutatott erre a kockázatra és Wolff-Chaikoff-effektusnak nevezte.
A probléma az volt egy szakmaiatlanul elvégzett tanulmány volt, amelyet soha nem ismételtek meg, és ezért soha nem is ellenőriztek. Következtetései szintén csak hipotetikusak voltak.
Jódterápiák tesztjei
A múltban számos érdekes jódtesztet végeztek a rák és más betegségek kezelésében.
Például 2003-ban dr. Zhang ezt megmutatta kálium-jodid beadása megfordította a rákot egérkísérletekben, 100 mg jód egyenértékű adagolása 20 napig.
1993-ban dr. Ghent 1368 beteget jelzett 5 mg jóddal anélkül, hogy a hyperthyreosis tünetei jelentkeztek volna. Ezzel a terápiával meg tudta fordítani a fibrocisztás emlőbetegséget.
Valószínűleg a legfontosabb tanulmány 1997 és 2005 között készült, amelyben egy orvoscsoport Dr. Ábrahám, dr. Brownstein és Dr. A Flechas napi 12,5–100 mg jóddózist tesztelt 4000 betegnél.
Csak három betegnél jelentkeztek mellékhatások, de ezek oka lehet a jódtabletták egyes adalékanyagainak allergiája is.
Ebben a tanulmányban jelentős javulást értek el a fibrocisztás emlőbetegségben, csökkentették az inzulinigényt a cukorbetegeknél, csökkentették a migrént, jelentősen csökkentették a csökkent pajzsmirigy-funkcióval rendelkező gyógyszerek iránti igényt, sőt a fibromyalgia teljes gyógyulását is elérték.
Ezzel a tanulmánysal a kutatók azt akarták megmutatni, hogy Japánban az emlőrák és a prosztatarák előfordulása lényegesen alacsonyabb, és az átlagos várható élettartam jobb, mint az Egyesült Államokban, mert átlagos napi jódfogyasztásuk legfeljebb 13,8 mg.
Ilyen magas jódfogyasztást érnek el a japánok főleg tenger gyümölcseinek és különböző tengeri moszatoknak, például trópusi spirulina tavakból származó moszat vagy plankton fogyasztásával. A spirulina jódtartalma azonban jelentősen változik, mert függ a származás konkrét helyétől.
A transzdermálisan (a bőrön keresztül) beadott jód tinktúra szintén jó jódforrás, lehetőleg a pajzsmirigy környékén.
- A jól ismert tablettának nagy ereje van. Megment minket a rák leggyakoribb típusától!
- Talajszennyezés veszélyt jelent az országra, ahol az Eco Hero-n élünk
- ZOC MAX Skalica Travel blog - Marokkó - egy olyan ország, ahol a luxus és a szegénység kéz a kézben jár
- Meghalt egy nő, aki nélkül a híres Angelika nem létezett
- A kutatások megerősítették a kapcsolatot a hajfestés és a megnövekedett rák kockázat között