világ

A modern orvoslás talán legfontosabb kihívása a rettegett diagnózis okainak felfedezése és a legnagyobb szerencsétlenség legyőzésére alkalmas gyógymód megtalálása. De mi van akkor, ha a rák megelőzésének és kezelésének kulcsa egész idő alatt a szemünk előtt van?

Ha alkalma nyílt találkozni Dr. Ernst T. Krebs Jr.-vel San Franciscóban 1952-ben, akkor érdekes elméletet hallhat a rákról. A betegség kialakulásának biokémikusaként Dr. Krebs nem ismeretlen vírust, baktériumot vagy mérget, hanem egy bizonyos anyag hiányát látta a modern ember étrendjében. Ez az anyag, mint ő maga állította, olyan vegyület, amelyet bőven talált több mint ezer vagy két ehető növényfajban. Elnevezte B17-vitamin, de laetril vagy amygdalin néven is ismert.

Keresés a kernelekben

Az amigdalin főleg a rózsás család növényeinek magjaiban található meg, mint pl forró mandula, sárgabarack, szeder, cseresznye, nektarin, őszibarack és szilva, de kukoricában, lenmagban, köles- vagy almamagban is. Bár ezeknek a gyümölcsöknek a nagy része könnyen elérhető és népszerű, magjuk gyakorlatilag eltűnt a modern civilizáció menüjéből.

A rák megelőzésének és kezelésének úgynevezett "vitaminelméletét" azonban a világ számos olyan kultúrája megerősíti, amelyek bőségesen táplálkoznak és kevés ismerettel rendelkeznek a rákról. A szerencsések között vannak például a Himalája távoli zugaiban élő emberek Pakisztán nyugati része, India és Kína között, egy Hunza nevű kis királyságban. Ennek a régiónak az emberei hagyományosan gazdagítják menüket sárgabarackmag, amelyből nagyon tápláló olajat nyomnak, és azt belső és külső használatra használják. Ezen kívül esznek sok zöldség, hajdina, köles, lámpamag, kihajtott hüvelyesek és különféle apró gyümölcsök. Ennek eredményeként Hunza étrendje mintegy kilencszer több B17-vitamint tartalmaz, mint egy iparosodott ember átlagos étrendje. Az állítás, miszerint a rák hiányának aránya egyenesen arányos a természetes étrendben lévő B17-vitamin mennyiségével, fokozatosan felhívta magára a szakmai körök figyelmét.

Rákos sejtek mérgezése

De ennek az ígéretesnek tűnő történetnek van egy második oldala is. "Paradox módon a B17-vitamin hatékonyságának titka ugyanabban az anyagban rejlik, amely aggályokat vet fel a felhasználásával kapcsolatban is - a cianid." - magyarázza PhD Roman Hudec. A B17 molekula két egység glükózból, egy molekulából benzaldehidből és egy cianid molekulából áll, amelyek erősen mérgezőek lehetnek a szervezetre, és ezért sötét árnyékot vetnek a B17-vitaminra egyes orvosok szemében. A B17 molekulából azonban csak egy béta-glükozidáz nevű enzim szabadíthatja fel a szervezetben, amely szerencsére nincs veszélyes mennyiségben a szervezetben. Az egyetlen kivétel a rákos sejtek, ahol elegendő van belőle. Ez azt jelenti a laetril felszabadítja mérgező összetevőjét bennük és a rákos sejtekben, hogy úgy mondjam, "méreg". Egy másik enzim, amely képes semlegesíteni a cianidot, az egészségesekkel ellentétben hiányzik a rákos sejtekből.

igen vagy nem?

"Jelenleg két szakértői tábor működik - egyesek megpróbálják bizonyítani, hogy a B17-vitamin valóban segíthet az emberiségnek a rák leküzdésében, mások szerint a laetrile hatástalan a rák elleni küzdelemben, és cianidtartalma miatt kockázatosnak nevezi." mondja Dr. Erben. Azonban az az igazság továbbra is fennáll, hogy a laetril gyógyszerként történő alkalmazása a legtöbb országban még nem engedélyezett, így a B17-vitamint csak néhány, az illetékes állami hatóságok által jóváhagyott étrend-kiegészítő részeként találhatja meg a piacon.

Dr. Ifj. Krebs egyszerre javasolta a B17-vitamin minimális napi adagját egy 50 milligramm felnőtt számára. Nagyobb adagot ajánlott a rákra hajlamos emberek számára, még inkább azoknak, akik már szenvednek a betegségben. A legjobb lenne természetesen a B17-vitamin tiszta, természetes formáját venni. Azonban nem mindig reális sok teljes gyümölcsöt fogyasztani, még a magokkal együtt is, amelyek szintén nem a legjobb ízűek, és ha túl sokat fogyasztanak, nemkívánatos mellékhatásokat okozhatnak. Ma tehát könnyebb biztosítani ennek a figyelemre méltó anyagnak az optimális mennyiségét táplálékkiegészítők formájában.