Polgári egyesület Spolok Martina Rázusa
Rázus Martin nagyböjti versei
Nagyböjti dalok
(dalszöveg: Martin Rázus)
Az a tüskés út
szel a távolban,
kövesse őt Krisztusért
az élet adott nekünk.
Istenem,
adj lelket, adj erőt
érvényesülnek a zarándoklaton
keserűség és sajnálat.
És amikor ez az ígéret a tiéd
nem találkozik azonnal,
és a szeretet helye - harc,
a világ haldoklik,
hoc szörnyű pillanat,
hogy nem ismer téged -
azonban ne essen kétségbe és
remélem a világ.
Ez az út elhalad,
a zarándoklat véget ér -
ragyog az ég,
hála mellkas
díszíti a Golgotát,
az áldozatért.
Ó, Uram, vezessen minket, vezessen
És velünk is!
(Dallam. Szeretlek még jobban)
Csalódásokban és az élet bánatában,
amikor lelkünk gyászol,
a viharban - mennydörgés dörrenésében
Isten mentsen!
Egy hoc út a Golgotáig,
és hoc a szív megszakad:
hadd védjen meg minket, hadd vezessen minket
Szent kezed!
Te vagy a pajzsunk, Uram,
A szavad fénnyel,
hadd verjen a világ - nem áll meg
a szívbe vetett hit meggyulladt!
És hatalommal pusztítja a hegyeket,
amit Krisztus ad,
és várhat a keresztre
dicsőséges reggel!
(Dallam: Íme, most közeleg a nap)
A miénk
(1917-es böjtben)
Olyan nehéz, nehéz nekem is tetszeni, testvérek,
ti csendes vértanúk, szent kötelességük,
Olyan keményen! - Attól tartok, a szavak nem édesülnek meg
lisztezd a tiszta blent - ma, hosszú - keserű gyorsasággal.
Ó, nehéz! a szívemmel fog ragyogni: ha valaki rajtam nevet
hogy az ideihez hasonlóan hordozok néhány reménysugarat,
és egyrészt el kell jönnöm hozzád, szétszórt véremmel,
mert jaj az emlő mellé, ez a menedék benne.
Hé, jaj - ha a nagyböjti dalok hangja megijeszti,
ilyen hosszú, fájdalmas, senki sem alkotta őket,
megitatod bennük, gyászolsz bennük, kedveseink,
hogy Úr útközben nem viselte a keresztet!
Én vagyok az a Simon - akkor fogadd el a vállam!
mi - az enyém? Nézzünk fel a komor égre,
és könnyítse meg a terhet, mert Ő közöttünk fog állni,
Aki néha zaklatott - és ő maga veszi át a keresztedet!
Átadom neked az üzenetet és egy meleg üdvözletet otthonról,
még az áldásommal is megajándékozom,
ő maga azonban felemeli az ujját, és nem hajlik meg a homályból
a fényerő megnő, elűzve a Golgotánk sötétségét!