című

Sok embernek van tapasztalata a játékgép-függőséggel kapcsolatban, de félelem vagy szégyen tölti el őket, ha a nyilvánosság előtt beszélnek róla. Úgy döntött, hogy nyilvános vallomást tesz. Miért?

Vincent Filčák (VF): A feleségemmel azt mondtuk, hogy a rosszat jóvá változtatjuk, és elkezdünk segíteni az embereknek, akiknek függőségi problémái vannak.

Ami hazárdjátékhoz vezetett?

VF: 2001-ben elváltam, menekülést kerestem a problémák és a valóság elől.

Miért a játékteremben?

VF: A játékterem első pillantásra ideális hely az emberek elszigetelésére. Maximális magánéletet, csendet, békét kínál. A játékos csak a játékra gondol, és teljesen kikapcsol minden probléma elől.

Mennyi időt töltött ott naponta?

VF: Tíz-tizenkét óra, néha egész éjszaka. Abbahagytam a normális élet gondolkodását. A fejemben csak elveszett pénz volt, annak visszaszerzésének módjai, kit bolondítani, kit rabolni. Mivel a rulettre estem, mindig csak számkombinációk voltak a szemem előtt. Elég volt, hogy észrevettem a közönséges autó rendszámán szereplő számokat. Teljes borzalom volt, amit egy normális ember nem ért.

Elraboltad az emberektől a függőségedet?

VF: Sajnos igen. Sőt pontosan megterveztem.

Iveta Brtáňová (IB): Egyáltalán nem látni a függőséget a szerencsejátéktól. Ez alkoholisták vagy drogosok számára nyilvánvaló, nem a szerencsejátékosok számára. Mosolyog, úgy tesz, mintha semmi sem történne.

Mi volt a legmagasabb összeg, amit összegyűjthetett az emberektől?

VF: Negyvenezer korona. Jól tudtam rábeszélni, még idegenek is szívesen kölcsönadtak nekem nagyobb összegeket. Az említett 40 000 koronát azonnal elvesztettem.

Megszámoltad-e már, hogy hányat veszítettél életed során?

VF: Igen, körülbelül félmillió korona volt.

Ön is nyert magasabb összeget?

VF: Nyolcvanezer korona.

Mikor tudta meg, hogy párja játszik?

IB: Amikor elkezdtél rendszeresen nagyobb összegeket kölcsönkérni tőlem. Egyszer ötszáz korona volt, máskor kétezer. Aztán ő maga ismerte el nekem, hogy játékgépeket játszik. Ugyanakkor megígérte, hogy ez nem fordul elő többé.

Amikor nem tartotta be a szavát, és látta, hogy függõvé vált, akkor nem akartátok elhagyni?

IB: Erős érzések voltak köztünk. Amikor elváltunk, találkoztunk, és ezek a problémák összehoztak minket. Nem csak partnerként, hanem emberként is törődtem vele.


Vincent Filčák volt szerencsejátékos feleségével, Iveta Brtáňovával. Fotó - Pavol Rábara

Milyen kapcsolatok vannak a játékteremben élő emberek között? Kollégialitás vagy verseny érvényesül?

VF: Összetartottunk, különböző tippeket és trükköket adtunk egymásnak.

Miért engedett a rulettnek, és nem csak egy játékgépnek?

IB: Engedje meg, hogy javítsak ki, a játékgépek nem léteznek, ez félrevezető név.

VF: Óriási összeget vesztettem el, a nyerőgépeken nincs mit nyerni. De a kérdésedre. Hazudtam magamnak, hogy a rulett magasabb szint, mert gondolkodásra készteti az embert. Természetesen ez ostobaság, a rulettnek nincs logikája.

Mikor jött rá a függőségre?

VF: Láttam, hogy kezdek változni. Arrogáns, önző voltam, semmilyen felelősséget nem éreztem a párommal és a gyermekeimmel szemben.

A munkahelyén valaki észrevette függőségét?

VF: Addig nem, amíg a pénz el nem fogy. Aztán ki kellett jönnöm az igazsággal.

Téged, mint Vincent partnerét, érintett volt a függősége?

IB: Hadd mondjak egy példát. Négyezer korona volt a kezemben otthon, amikor valaki megcsörrent. Betettem a pénzt a fiókba, és elmentem kinyitni. Amikor visszatértem, a pénz nem volt ott. Csak akkor volt otthon Vincent. Megkérdeztem tőle, hogy elvitte-e a pénzt. Sztoikus békével, a szemembe nézve azt válaszolta, hogy nem vette el őket. Kételkedni kezdtem magamban, arra gondoltam, letettem-e őket máshova. Turkálni kezdtem az összes többi fiókot. Így tudott manipulálni velem.

Milyen hatással volt ez az együttélésre?

IB: Fokozatosan bizalmatlanság támadt köztünk, vitatkozni kezdtünk, abbahagytuk egymás megértését. De nem érdekelte. Az ismerőseim azt kérdezték tőlem, miért ne köhögnék rá. Azonban továbbra is kaptam erőt, hogy fentről folytassam.

Honnan vette ezt az erőt?

IB: Mindent odaadtam Istennek, naponta többször imádkoztam érte. Ugyanakkor azonban magam is hibáztatni kezdtem. Ilyen pillanatokban a nő bűnösnek érzi magát, és megkérdezi, hol bukott meg. Az egész háztartást a vállamra vettem, neki nem kellett vásárolnia, semmiben sem kellett segítenie, mindenről gondoskodott.

Nem kis hamis szerelem volt?

Hirdető

IB: Szerintem már nem volt szerelem. Vincent teljesen idegen volt számomra, de még mindig szükségét éreztem annak, hogy segítsek neki.

Mikor döntött úgy, hogy tesz valamit az életedért?

VF: Három év függőség után pszichológushoz mentem, majd két hónapos kezelést végeztem Predná Horában. A szerencsejátékosok mellett alkoholistákat és drogosokat is kezelnek ott. Az ottani intézetben valóban jó szakemberek vannak, akik elsősorban azt próbálják kideríteni, hogy mi váltotta ki a függőséget.

A kiváltó oka valószínűleg egy válás volt, mi a helyzet más esetekkel, amelyekkel ott találkozott?

VF: Gyakori ok a munkahely elvesztése és az azt követő pénzügyi problémák voltak, amelyek a szabadidő eltúlzásával, valamint a családi nézeteltérésekkel társultak.

Csak férfiakat vagy nőket kezeltek?

VF: Különösen a férfiak, de emlékszem egy-két nőre is. Az automatáktól való függőség különösen férfi problémát jelent.

És az életkor szempontjából?

VF: Körülbelül 35 éves voltam, és az egyik legidősebb voltam. Fokozatosan egyre több volt a tizennyolc-húsz éves fiatal fiú, aki sokszor nagyobb összeget veszített, mint én. Millió volt. Személy szerint megállított az érdeklődés hiánya a helyzetem megoldása iránt.

Mit hagytál Predná Horán?

VF: Aggódtam, ami visszavezeti a valóságot. Az adósságok rám vártak.

IB: Minden sarkon vannak játéktermek.

VF: Igen, de elhatároztam, hogy abbahagyom a játékot és kijutok belőle.

Miért nem sikerült?

VF: Mivel nagyon nehéz, sőt lehetetlen állandó ellenőrzés alatt élni. Ez rabszolgaság, nem emberi élet. Előbb vagy utóbb megtörik az embert.

Ki irányított?

IB: A Front Mountain-ban azt tanítják, hogy amikor egy szerencsejátékos visszatér a valóságba, pontos szabályokat kell betartania. Otthon le is írtuk a szabályokat - hogy nem megy a játékterembe, nem hazudik. Folyamatosan ellenőriznem kellett őt, ami nagyon fárasztó volt. Még mindig nem sikerült.

Mikor tört meg ez a katonai rezsim?

VF: Két év telt el, és újra a Front Mountainon voltam. Csak néhány hónapig bírtam, hogy ne játszhassak. Ismét kölcsönt vettem fel, amelyet nem volt módom visszatéríteni, ezért szó szerint a szüleimhez mentem Lučenecbe. Azonban nem találtam megértést ott, azt mondták, hogy teher vagyok számukra, ami számomra meglehetősen kegyetlen volt.


Vincent Filčák a Stop Gambling kezdeményezés sajtótájékoztatóján. Fotó - Pavol Rábara

Valami megváltozott a Predná Hora második visszatérése után?

IB: Nem, még anyámat is kirabolta, akivel együtt éltünk. Ekkor mondtam magamban - elég, már nem tudok uralkodni.

VF: Amikor már nem bírtam az egészet, úgy döntöttem, hogy életemet veszem. Álltam a vágányokon és vártam a vonatot. Korábban láttam olyan helyet, amelyen nagy sebességgel haladtak a sebességek.

IB: Időközben búcsúsüzenetet küldött nekem és néhány ismerősömnek. Épp a háznál voltam, erősen imádkozni kezdtem érte.

VF: Hívő családban nőttem fel, az utolsó pillanatban elkezdtem kiabálni Istent, hadd segítsen nekem. Körülbelül fél tíz volt éjjel.

Hittél korábban?

VF: Igen, annak ellenére, hogy a játékidő alatt teljesen nehezteltem Istennek. E kiáltás után teljes törés volt bennem - minden félelem eltűnt, minden gond és feszültség alábbhagyott, hatalmas megkönnyebbülést és vágyat éreztem élni, helyrehozni mindent, ami rosszul ment. Pillanatok alatt megtörtént.

Hova vezettek az első lépéseid?

VF: Visszatértem a szállóba, mert akkor nem éltünk együtt. Már másnap elkezdtem dolgokkal foglalkozni. Különösen imádkoztam az adósságcsökkentés érdekében végzett munkáért.

Kapcsolatban állsz azokkal az emberekkel, akiket egyszer kezeltél?

VF: Csak egyikkel tartom a kapcsolatot, ő Kassáról származik, és tíz éve van a víz mögött. Amikor a Predná Hora játékunkról beszéltünk, azt tapasztaltuk, hogy csak ketten szálltunk ki a függőségből. Mindenki más megint beleesett.

Jelenleg hat szlovák városban folyik a játékgépek betiltására vonatkozó petíció. Miért döntött úgy, hogy nyilvánosan támogatja ezt a kezdeményezést?

VF: Mivel az automaták tönkreteszik az embereket, ennél rosszabbat még életemben nem tapasztaltam.

Egyesek azonban azt kérdezik, hogy a tiltások nem korlátozzák-e az emberi szabadságot, és nem terelik-e a szerencsejátékosokat az internetre.

VF: Nem avatkozhatunk be az emberek magánéletébe, és nem vihetjük el a számítógépeiket. A szabad akaratukat sem vehetjük el. De ha tehetjük, betilthatjuk a rosszat szolgáló nyilvános helyeket.