A szociális fóbiában szenvedő gyermekek arra összpontosítanak, hogyan néznek ki mások szemében, kerülik a társadalmat és egyedül élnek.
Gyermekét érdekli, hogy mások mit gondolnak róla, és hogy néznek ki mások szemében? Nem hisznek és inkább elszigetelik magukat a társadalomból? A segítség a kezedben van.
Miről szól?
A félelem, a félelem vagy a szorongás az élet természetes része. Ha azonban ezek a megnyilvánulások olyan súlyosak egy gyermekben, hogy megakadályozzák a társadalmi élet normális működését, akkor lehetséges, hogy gyermeke szociális fóbiában szenved. Ez a rendellenesség a gyermekekben a kritikától, a megfigyeléstől vagy az értékeléstől való félelemben is megnyilvánul.
A kiváltó ok általában az anya
Honnan ered a szociális fóbia, és hogyan alakul ki? A kiváltó ok lehet különböző helyzetek, gondolatok vagy ötletek. A gyermek kevesebb önbizalommal rendelkezik, fél a kudarctól, megpróbál sikeres lenni, ami természetesen nem mindig sikerül neki, és ez önmagában is kudarc marad. Gyermekeknél a kiváltó ok túl aggódó anyák lehetnek, de a szülők is, akiknek éppen ellenkezőleg, a gyermek nem érzi magát elég biztonságban. Környezetváltás, iskolába vagy óvodába lépés, osztályváltás, tanár után is kitörhet. A nyugtalan temperamentum a szülőktől is öröklődik, a bántalmazott és elhanyagolt gyermekek találkoznak vele.
A szociális fóbia megnyilvánulásai
Ha azt veszi észre, hogy gyermeke másképp viselkedik a családban egy külföldi cégnél vagy iskolában, legyen okos. A szociális fóbia nagy valószínűséggel az 5 és 13 év közötti gyermekeknél nyilvánul meg. Leggyakrabban 11 és 15 éves kor között figyelhető meg, amikor a gyerekek kapcsolatokat kezdenek kialakítani az emberekkel. A fóbia megnyilvánulásai lehetnek dadogás, kipirulás, kézrázás, hányásérzet, félelem a zavartól vagy olyan helyzetek elkerülése, amelyekben a gyermek a figyelem középpontjában áll, húzza magát, kerülje a társaival, de általában az emberekkel való érintkezést.
Hogyan segítsünk a gyerekeknek?
Mint a legtöbb fóbiának, a szociális fóbiának is olyan félelme van, ami nem igazán veszélyes. Ha segíteni akar gyermekének, bízza pszichológus vagy orvospedagógus szakmai kezére. A diagnózist a tünetek alapján határozzák meg, amelyeket a szülő a gyermekkel és a tanárral együttműködve ír le.
A kezelés magában foglalja a pszichoterápiát, amelynek során a gyermek önbizalmat épít, megtanulja kezelni félelmeit, és megpróbál szorongással foglalkozni a korábban tapasztalt dolgokkal. Folyamatosan feszegeti a határait, ami nagyon pozitív hatással van a pszichéjére. A gyógyszeres terápia csak akkor játszik szerepet, ha a pszichoterápia sikertelen. Az általában hosszú távú antidepresszáns kezelést a pszichiáter akkor is jelzi, ha a gyermek viselkedése vagy az iskolai ellátások jelentősen romlanak.