teszt

Hogyan értékelhetjük jobban a gyerekeket? A Stanford Egyetem matematika professzora szerint az évfolyamok motiválják a gyerekeket a tanulásra. Ha azonban már osztályoznunk kell, azt javasolja, hogy a tanárok összpontosítsanak néhány dologra.

A jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy az általános és középiskolás diákokat elárasztják a tesztek, és ez természetesen gyakori értékelést és osztályozást jelent. De vajon a rendszeres tesztelés javítja-e a hallgatók teljesítményét és motiválja-e őket a tanulásra? Jo Boaler, a Stanfordi Egyetem matematika professzora Matematikai érzések című könyvében rámutatott arra, hogy a tesztelés és az osztályozás másrészt demotiválja a hallgatókat, rontja a teljesítményüket és csökkenti a tanulási kedvüket. Szerinte ennek a jelenségnek a legjelentősebb hatása a matematikában látható.

Tesztek a tudáshoz?

Nemcsak Európában, hanem Amerikában is jellemző az iskolákra, hogy a tanulók tudását tesztek alapján értékelik. Legyen szó szűken profilozott feladatról, amelyre több válasz lehet választani, és a hallgatónak választania kell egyet. Vagy ez magában foglalja a szabványosított teszteket, amelyekkel a tanárok megtudják, hogy állnak a hallgatók a tanterv ismerete és elsajátítása terén. Általában azonban a hallgatók tesztjei és osztályzatai nem mindig mondják el nekik, hogy a hallgató mennyire ismeri és érti a tárgyat.

A Google, amely korábban arra kérte az álláskeresőket, hogy küldjék el a jegyeiket, amikor érdeklődnek egy munka iránt, szintén elvetették ezt a sávot. Bock László, a Google emberi erőforrásokért felelős alelnöke elmondta, hogy már nem érdekli őket, hogy a teszt eredményei milyen teszt- vagy jelentéskártyán vannak. Megállapították, hogy egyáltalán nem szerepel benne, hogy egy fiatal alkalmas-e a posztra, vagy sem.

Mit mondanak a hallgató személyiségére utaló jelek?

A tesztelés jelensége csak az értékelési folyamat része. Az iskolákban az osztályozás szorosan összefügg az értékeléssel is. De vajon az osztályozás valóban a megfelelő módja annak, hogy eredményeiket bemutassák a hallgatóknak? Amikor egy tanuló érdemjegyet vagy százalékos jegyet kap, az első dolog, amit tesz, összehasonlítja azt osztálytársával és osztályzatával. A jegyek ilyen összehasonlítása gyakran demotivációhoz és vonzódáshoz vezet a tantárgy továbbtanulásához. Boaler azt állítja, hogy amikor a hallgatók szembesülnek a teszt eredményeivel és jegyeivel, akkor kezdik felfogni magukat a jegyeik megtestesítőjeként. Jegyek alapján kezdik el megítélni személyiségüket. Úgy érzékelik a védjegyet, hogy kifejezik azt, hogy ki vagy sem. Nem értem, hogy a jegy arról szól, hogy mit kellene tanítani nekik, mi jelenthet problémát számukra az adott tantárgyban stb. És pontosan ez a hiba.

Nincs gólverseny

2010-ben Vicky Abeles rendezésében dokumentumfilm készült a Race to Nowhere-ről a mai iskolák nyomásáról, az évfolyamokról és az iskolák nem megfelelő értékeléséről. A film igazi sikert aratott az Egyesült Államokban, de a világon is. Ennek lényege az volt, hogy bemutassa, a tesztelés, osztályozás és az általános értékelés hogyan károsíthatja a tanulókat a tanulási folyamatban és a mindennapi életben.

A film olyan fiatalok történetét örökíti meg, akik nem tudták kezelni ezt a nyomást. A dokumentumfilmben elmesélték egy Devon Marvin nevű lány szomorú történetét is, aki mindig is kiválóan teljesített a matematikában. A történetben Devon okos, lelkiismeretes és motivált lányként jelent meg, aki matematikáját identitásának részének tartotta. Egy nap azonban egy sarkot kapott egy matematikai tesztből. Az akadémiai kudarctól tartva végül öngyilkos lett. Devon története megmutatta, hogy egy rossz osztályzattal rendelkező diák mennyire képes tökéletesen azonosítani önmagát. Devon nem értette, hogy egy rossz jegy azt jelenti, hogy tartalékai vannak a matematika bizonyos területein. Szerinte a rossz osztály tanúskodott arról, milyen volt - rossz tanuló volt. És a fiatal lány ezt nem tudta elfogadni. Ez a film, valamint a hallgatók számos más valós története vagy tapasztalata egyértelmű bizonyíték arra, hogy a tanároknak körültekintőnek kell lenniük az osztályozás és osztályozás során. Ez egy nagyon kényes téma, és fontos, hogy a tanulókat megértsék, hogy az értékelés valójában mire szolgál. Ha erre nem vezetik őket, akkor továbbra is tévesen társítják kudarcukat vagy rossz jegyüket saját személyiségükhöz.

Amikor a jelölés nem kerülhető el

Számos olyan tanulmány létezik, amelyek eredményei arra utalnak, hogy az osztályozás semmilyen módon nem javítja a hallgatók előnyeit, éppen ellenkezőleg. Számos kutató megerősítette ezt az állítást (Butler, 1988; Pulfrey, Butera, Buchs, 2011 és mások). Például Elawar és Corno (1985) kutatók összehasonlították a házi feladatok matematikai értékelésének hatását a hatodik osztályban. A tanulók egyik felét a tanárok osztályozták, míg a másik felét értékelő kommentár formájában, azaz számszerű érdemjegy nélkül. Eredményeik azt mutatják, hogy a szóbeli kommentárokkal értékelt hallgatók kétszer olyan gyorsan tanultak, mint a jegy által értékelt csoport, és a tantárgyhoz való pozitív hozzáállásuk is nőtt. A gyakorlatból azonban egyértelműen kiderül, hogy a jelölés mint olyan gyakran elkerülhetetlen. Jo Boaler professzor ezért könyvében tippeket ad arról, hogy a tanár mit tehet annak érdekében, hogy az osztályozás ne gyakoroljon negatív hatást a diákokra. De éppen ellenkezőleg - ösztönözni őket személyes fejlődésükre, motiválni őket a tanulásra, és egyúttal megfelelni az iskola osztályozási rendszerének követelményeinek:

1. Mindig adjon lehetőséget a hallgatóknak az osztályzatuk javítására

A tanár így megmutatja a hallgatónak, hogy hisz abban, hogy képes fejlődni, még többet tanulhat és megtanulhatja a tantárgyat. Ily módon a tanárok azt is megmutatják a diákoknak, hogy nemcsak a tesztben nyújtott teljesítményük érdekli őket, hanem az általános tanulmányaik és az ahhoz való hozzáállásuk is.

2. Az értékelés során koncentráljon a különféle szempontokra

A diákok matematikai sikereinek értékelésekor például nemcsak arról van szó, hogy megtanuljuk használni a helyes eljárást egy példa megoldására. Arról is szól, hogyan dolgozik az órákon. Akár a hallgató aktív, elmegy a táblára, részt vesz a példa megoldásának különféle lehetőségeiről szóló vitákban stb. Néhány tanár általában az értékelés során összpontosít, például arra, hogy a hallgató képes-e gondolkodni a problémáról, képes-e érvelni és igazolni válaszait stb. Így sokkal több hallgatónak sikerülhet a matematika, de nemcsak a matematika. Így amikor az értékelés során több tényezőt is figyelembe vesznek, nem csak egy adott feladat vagy teszt sikere.

3. Ne számolja a tanév eleji bevezető teszt eredményét a végéig

Sok iskolában jellemző, hogy a diákok tudását a tanév elején és végén tesztelik. A tanárok azonban nem lehetnek tisztában azzal, hogy a hallgató által az év elején elért érdemjegy tükrözi a korábbi évek során megszerzett tudását. Az értékelésnél fontos arra összpontosítani, hogy milyen teljesítményre és ismeretekre van itt és most. Az utolsó évfolyam tehát azt értékeli, hogy a tanuló mit tanult az adott tanév során, vagyis csak azokat az eredményeket és tudásokat kell figyelembe vennie, amelyeket a hallgatók az adott időszakban elsajátítottak.

4. Ha az óra során házi feladatot ad meg, ne vegye figyelembe az osztályozáskor

A házi feladat az, ami otthon a hallgató feladata. Tehát nem annyira az egy óra alatt elért teljesítményéről van szó. Ha azonban a hallgató elvégzi a feladatot, fontolja meg ezt. Az általános értékelés során azonban ne vegye figyelembe a házi feladatok helyességét vagy helytelenségét. Ezek a feladatok a diákoknak szólnak, nem a tanárnak, és nekik kell leülniük és tanulniuk tőlük.

5. Használjon szóbeli megjegyzést numerikus vagy százalékos jelölések helyett

A klasszikus osztályozás elkerülésének utolsó pontját Boaler a verbális értékelésre, vagyis a szóbeli kommentárokkal történő értékelésre adta. A könyvében bemutatott kutatás alapján egyértelmű, hogy az átfogó értékelés osztályozásának ezt a módját tekintik a leghatékonyabbnak, és a legjobb eredményekhez vezetnek.