A só, azaz a klór és a nátrium biogén elemek, amelyek rendkívül fontosak a szervezet számára. A szokásos étrendben, ivóvízben, ásványvizekben azonban nemcsak elegendő mennyiség van ezekből az elemekből, hanem a felesleges mennyiségből is. Elméletileg tehát egyáltalán nincs szüksége sóra. Ezt a TASR esetében Jana Jurkovičová, a pozsonyi Higiéniai Intézet állította. "Civilizációnk hozzászokott, hogy a sót fehér por formájában használják. Még ma is vannak olyan közösségek, amelyek nem ismerik a sót, nem használják és nincs szükségük rá" - mondta Jurkovičová, hozzátéve, hogy a sós étel ízletesebb emberek és nehéz visszatérni a sózatlan ételekhez. A szakember szerint azonban az a különbség, hogy sokat vagy keveset sózunk-e. "A só kis mennyiségben nem árt nekünk. Cégünk azonban nagyon nagy adag sót szokott fogyasztani" - figyelmeztetett a nő. A maximális napi adagunk öt gramm, amely egy teáskanál tartalmának felel meg. "Nincs szükségünk rá, de mégis ésszerű összeg" - mondta a szakember. Emlékeztetett azonban arra, hogy ebben a kötetben benne van a só is, amellyel nemcsak ételeket szívunk, hanem az általunk fogyasztott élelmiszerekben található sót is.
A legnagyobb sót testünk iparilag feldolgozott élelmiszerekből nyeri, füstölt húsokból, sajtokból, konzervekből és hasonlókból, amelyekhez nem íz, hanem tartósítás céljából adnak sót. "A só tartósítószer, és az eltarthatóságuk meghosszabbítása érdekében a termékekhez adják" - mondta. A napi étrend elemzései azt mutatják, hogy az átlagfogyasztó átlagosan 15-20 gramm sót fogyaszt naponta, ami három-négy teáskanál só. "A fogyasztóknak a friss ételeket vagy az otthon készített ételeket kell előnyben részesíteniük étrendjükben, nem pedig a magas forrásból származó ipari termékek helyett" - mutatott rá Jurkovičová. A nátrium az egyik fő elem, amely fenntartja a belső környezet stabilitását, és a test nagyon érzékeny a testfolyadékban való koncentrációjára. "A túlzott sózás, különösen az elégtelen ivási mód esetén, aránytalanul megterheli a veséket, amelyek jelentős szerepet játszanak a testfolyadék stabilitásának biztosításában" - magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy a veséknek ki kell választaniuk a sót, de meg kell tartaniuk a szervezetben, amikor ott van vízhiány.
A só a hipertónia súlyos kockázati tényezője. A magas sót fogyasztó népességekben magas a magas vérnyomás előfordulása is. "Az első dolog, ami tanácsot ad egy magas vérnyomásban szenvedő betegnek, az a nátrium bevitel csökkentése és a kálium bevitel növelése, ami viszont a magas vérnyomás megelőzésében működik" - tette hozzá. Szerinte az embernek a sós íze ápolott szokás. "Ha senki sem kínálna sót egy embernek születésétől fogva, akkor nem hiányozna neki a só az életében. A sózás szokás, valamint az ételekben megkövetelt sótartalom. Az egyik számára az étel lehet sózott, a másiknak egy kicsit sós "- mondta Jurkovičová. A legjobb, ha gyermekkorában kezdi csökkenteni étrendje sótartalmát. A szülők által elkövetett alapvető hiba az, hogy gyermeküket már kiskoruktól kezdve megszokják a sós ételek fogyasztásában. "Ha egy gyermek megszokja a sós ízt, akkor is megköveteli, és ezt a szokást nehéz megváltoztatni" - mutatott rá Jurkovičová. Ugyanakkor javasolta a konzervek, kolbászok, sózott diófélék, chipsek és más sós ételek kerülését, valamint a bébiételek sózását. "Vannak csökkentett nátriumtartalmú sók, amelyeket részben kálium pótol, amelyek alkalmasak a magas vérnyomás kockázatának kitett emberekre, de a hétköznapi egészséges emberekre is" - zárta szavait a szakember.