Válassza ki a dokumentum nyelvét:

  • bg - български
  • es - spanyol
  • cs - čeština
  • da - dansk
  • de - Deutsch
  • et - eesti keel
  • el - ελληνικά
  • hu - angol
  • fr - français
  • ga - Gaeilge
  • hr - horvát
  • it - olasz
  • lv - lett nyelv
  • lt - lietuvių kalba
  • hu - magyar
  • mt - Málta
  • nl - Nederlands
  • pl - polski
  • pt - portugál
  • ro - română
  • sk - szlovák (kiválasztott)
  • sl - szlovák
  • fi - finn
  • sv - svenska

a 227. cikk (2) bekezdésével összhangban Az eljárási szabályzat 2. pontja

állásfoglalásra

az uniós gyermekek szüleinek Japánban történt nemzetközi és belföldi elrablásáról

a Petíciós Bizottság nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a szülők által az EU gyermekeinek nemzetközi és belföldi elrablásáról Japánban

- tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikkére,

⎯ tekintettel az Egyesült Nemzetek 1989. november 20-i, a gyermek jogairól szóló 1989. évi egyezményének 9. cikkére,

⎯ tekintettel a nemzetközi gyermekrablás polgári vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-i egyezményre (a továbbiakban: az 1980. évi egyezmény),

⎯ tekintettel a 2. cikkre, a 3. cikk (2) bekezdésére 1. cikk, 3. cikk, (1) bekezdés 5 a článok 3 ods. Az Európai Unióról szóló szerződés (EU-Szerződés) 6. cikke,

- tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére,

- tekintettel a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. évi bécsi egyezményre,

- tekintettel az Európai Parlamenthez benyújtott petíciókat követően a gyermek érdekeinek védelméről az egész EU-ban 2016. április 28-i állásfoglalásában [1] meghatározott elvekre,

- tekintettel a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra (2017),

- tekintettel az Európai Parlament gyermekjogi koordinátorának szerepére és munkájára a szülői gyermekrablások, valamint a gyermekgondozással és az uniós állampolgársággal való kapcsolatokkal kapcsolatos viták tekintetében Japánban,

- tekintettel a Petíciós Bizottság 2020. február 19–20-i ülésén folytatott tanácskozásaira,

- tekintettel az EK-Szerződés 227. cikkének (2) bekezdésére, Az eljárási szabályzat 2. pontja,

A. mivel a Petíciós Bizottság 2020. február 19-i ülésén megvitatta az 1. sz 0594/2019, 0841/2019, 0842/2019 és 0843/2019 a szülői gyermekrablásokról és a különböző nemzetiségű párok meglátogatási jogairól, ahol az egyik személy uniós, a másik japán állampolgár;

B. mivel ezek a petíciók rávilágítottak az aggasztó helyzetre Japánban, amely a gyermekek visszaszállításával kapcsolatos bírósági határozatok végrehajtásának hiánya az 1980. évi egyezmény alapján, valamint a hozzáférési és a meglátogatási jog érvényesítésének hiánya, amely megakadályozza az EU-t a szülők ne tartsanak értelmes kapcsolatot Japánban élő gyermekeikkel;

C. mivel aggasztó a szülői gyermekrablások megoldatlan eseteinek nagy száma, amikor az egyik szülő uniós, a másik pedig japán állampolgár;

D. mivel a japán törvények értelmében nincs lehetőség a szülői jogok és felelősségek együttes gyakorlására; mivel különféle források bizonyítják, hogy az elrablás a gyermekbántalmazás súlyos formája;

E. mivel Japánban a gyermek nélküli szülő látogatási és kapcsolatfelvételi jogai nagyon korlátozottak vagy nem léteznek;

F. mivel minden tagállam részes fele az 1980. évi egyezménynek és az ENSZ gyermekjogi egyezményének;

G. mivel Japán 2014-ben csatlakozott az 1980. évi egyezményhez, és 1994 óta részes fele az ENSZ gyermekjogi egyezményének;

H. mivel az EU állampolgárságú, Japánban élő gyermekeknek jogot kell biztosítani a jólétükhöz szükséges védelemre és gondozásra; mivel szabadon kifejthetik véleményüket; mivel ezeket a nézeteket figyelembe kell venni az őket érintő kérdésekben, figyelembe véve életkorukat és érettségüket;.

I. mivel a szülőké a fő felelősség gyermekük neveléséért és fejlődéséért; mivel a felek kötelesek mindent megtenni annak biztosítása érdekében, hogy elismerjék azt az elvet, miszerint mindkét szülő közös felelősséggel tartozik gyermeke neveléséért és fejlődéséért;

J. mivel a gyermek érdekeinek elsődleges szempontnak kell lenniük minden, az EU gyermekeire vonatkozó intézkedésben Japánban;

K. mivel Japánban minden uniós gyermeknek joga van rendszeres személyes kapcsolatok fenntartására és közvetlen kapcsolattartásra mindkét szüleivel, feltéve, hogy ez nem ellentétes az ő érdekeivel;

L. mivel a feleknek biztosítaniuk kell, hogy a gyermeket az akaratuk ellenére ne különítsék el szüleiktől, kivéve, ha az illetékes hatóságok bírósági felülvizsgálat alapján és az alkalmazandó törvényekkel és eljárásokkal összhangban úgy döntenek, hogy az ilyen elválasztás az érdekek érdekében szükséges a gyermek; mivel egy ilyen döntésre adott esetben szükség lehet, pl. ha a gyermeket a szülők bántalmazzák vagy elhanyagolják, vagy ha a szülők külön élnek, döntést kell hozni a gyermek lakóhelyéről;

M. mivel a felek kötelesek tiszteletben tartani az egyik vagy mindkét szülőtől elszakadt gyermek személyes kapcsolatok fenntartására és rendszeres közvetlen kapcsolattartásra való jogát mindkét szülővel, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek felett álló érdekével;

N. mivel a gyermek időben történő visszatérésének biztosítása érdekében az 1980. évi egyezmény minden résztvevőjének vállalnia kell, hogy nemzeti intézkedéseket és jogszabályokat vezet be, amelyek összhangban állnak a szerződéses kötelezettségeikkel és felelősségükkel;

O. mivel annak a gyermeknek, akinek szülei különböző államokban élnek, kivételes esetek kivételével joga van személyes kapcsolatok fenntartására és rendszeres közvetlen kapcsolattartásra mindkét szülővel;

P. mivel Emmanuel Macron francia elnök, Giuseppe Conte olasz miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár beszélt Shinza Abe japán miniszterelnökkel francia, olasz és német szülők nevében, és a japán európai nagykövetek közös levelet írtak a gyermekrablás japán miniszteréhez;

Q. mivel a második szülő által elrabolt gyermekek szülei 2019 augusztusában hivatalos panaszt nyújtottak be az ENSZ Emberi Jogi Tanácsánál; R. mivel az EP gyermekjogi koordinátora segíti az egyes szülőket, és 2018 óta tárgyalásokat folytat a japán hatóságokkal, ideértve a japán igazságügyi minisztert (2018. október) és az EU-n belüli japán nagykövetet (2019. május) konkrét kérdésekben a szülői gyermekrablás, valamint a gyermekgondozás és a gyermekekkel való kapcsolattartás vitája az uniós polgárok bevonásával;

S. mivel a Petíciós Bizottság és az EP gyermekjogi koordinátora 2020. március 6-án levelet küldött Josep a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (PK/VP). Borrell 2020. február 5-én, hogy bevonja őket a következő közös találkozóba, amelyet az EU – Japán stratégiai partnerségi megállapodás keretében szerveztek, Japánnak az 1980. évi egyezmény és az ENSZ gyermekjogi egyezménye szerinti nemzetközi kötelezettségei;

T. mivel az EU – Japán stratégiai partnerségi megállapodás 2020. január 31-i második közös ülésén az EU felszólította Japánt, hogy javítsa jogi kereteit és hatékony végrehajtását annak érdekében, hogy biztosítsák a bírósági határozatok és a nemzetközi kötelezettségek, például a Az emberi jogokról, a gyermekről és az 1980. évi egyezményről szóló egyezmény; mivel az EU ragaszkodott a gyermek érdekeinek védelméhez és a szülők számára biztosított látogatáshoz való jog tiszteletben tartásához is;

U. mivel a Petíciós Bizottság a 2020. február 19–20-i ülés eredményét követően levélben fordult Japán Európai Unió képviseletéhez, amelyben felszólította a japán hatóságokat, hogy tartsák be a gyermekjogokra és a polgári jogra vonatkozó nemzeti és nemzetközi jogszabályokat. a nemzetközi jog szempontjai; gyermekrablások;

1. aggodalmát fejezi ki a gyermekek szüleik által Japánban elrablott gyermekeinek helyzete miatt, valamint az a tény, hogy a vonatkozó törvények és bírósági határozatok nem mindenhol érvényesek; Emlékeztet arra, hogy az EU japán gyermekeinek élveznie kell a jogaikat garantáló nemzetközi megállapodásokban biztosított védelmet;

2. sajnálattal veszi tudomásul, hogy Japán, mint az EU stratégiai partnere, úgy tűnik, nem tartja be a szülői gyermekrablásokra vonatkozó nemzetközi szabályokat; emlékeztet arra, hogy javítani kell a japán jogi keretet annak érdekében, hogy például a Japán és az érintett országok más bíróságainak a gyermek visszatéréséről szóló 1980. évi egyezmény alapján lefolytatott eljárásaiban hozott ítéleteit hatékonyan végrehajtsák ebben az országban;

3. hangsúlyozza, hogy a gyermekek emberi jogi alapelvei a japán kormány nemzeti intézkedéseitől függenek; Hangsúlyozza, hogy számos jogalkotási és nem jogalkotási intézkedésre van szükség többek között a gyermek mindkét szülőhöz való jogának garantálásához; Sürgeti a japán hatóságokat, hogy hatékonyan hajtsák végre a gyermek nélkül maradt szülők látogatásra és gyermekekkel való kapcsolattartásra vonatkozó bírósági döntéseit annak érdekében, hogy érdemi kapcsolatot tarthassanak fenn Japánban élő gyermekeikkel; hangsúlyozza, hogy ezeket a döntéseket mindig a gyermek érdekeinek szem előtt tartásával kell meghozni;

4. hangsúlyozza, hogy a gyermekrablási esetekkel gyorsan kell foglalkozni, mivel az időeltolódás hosszú távon negatív hatást gyakorolhat a gyermekre, valamint a gyermek és a gyermek nélkül maradt szülő jövőbeni kapcsolatára;

5. rámutat arra, hogy a szülői gyermekrablás negatív hatással lehet a gyermek jólétére és hosszú távú káros következményekkel járhat; Hangsúlyozza, hogy a gyermekrablások mentális egészségi problémákhoz vezethetnek mind a gyermekek, mind a gyermek nélkül maradt szülők számára;

6. hangsúlyozza, hogy az 1980. évi egyezmény egyik fő célja a gyermekek védelme a szülői gyermekrablás káros hatásaitól olyan eljárások kidolgozásával, amelyek biztosítják a gyermek azonnali visszatérését abba az államba, amelyben közvetlenül előtte szokásos tartózkodási helye volt az elrabláshoz;

7. üdvözli az Európai Parlament gyermekjogi koordinátorának támogatását és részvételét a helyzet megoldásában, és felszólítja, hogy folytassa a Petíciós Bizottsággal folytatott együttműködést a petíció benyújtói tudomására hozott esetek megoldása érdekében;

8. ragaszkodik ahhoz, hogy minden gyermekvédelmi rendszerben rendelkezzenek transznacionális és határokon átnyúló mechanizmusokkal, amelyek figyelembe veszik a határokon átnyúló konfliktusok sajátosságait;

9. javasolja a hágai konferenciával együttműködve egy könnyen használható európai információs támogatási platform létrehozását, amely a szülőket segíti a határokon átnyúló családi vitákban (például az e-igazságügyi portál kiegészítésével a szülők gyermekrablásaival kapcsolatos információkkal). harmadik országok és más gyermekjogok);

10. javasolja, hogy a tagállamok bocsássanak megbízható információkat az állampolgárok rendelkezésére a családjogról és a harmadik országbeli gyermekjogokról, beleértve a figyelmeztetéseket olyan problémákra, amelyekkel válás vagy különválás esetén olyan országokban találkozhatnak, mint Japán;

11. üdvözli a Bizottság azon elkötelezettségét, hogy ezt a kérdést minden fórumon, beleértve a vegyes bizottságot is, felveti az EU – Japán stratégiai partnerségi megállapodás keretében;

12. felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy vegye fel ezt a kérdést az EU – Japán stratégiai partnerségi megállapodás keretében szervezett következő ülés napirendjére; felhívja a japán hatóságokat, hogy alkalmazzák az ország büntetőjogi és polgári törvénykönyveit;

13. emlékezteti a japán hatóságokat, hogy az 1980. évi egyezmény értelmében kötelesek biztosítani, hogy a központi hatóságok eleget tegyenek az egyezmény 6. és 7. cikkéből eredő kötelezettségeiknek, beleértve azt a kötelezettséget, hogy segítsék a gyermek nélkül maradt szülőket a kapcsolattartásban. gyermekeikkel;

14. emlékezteti a japán hatóságokat arra a kötelezettségükre, hogy tartsák be a konzuli kapcsolatokról szóló bécsi egyezmény rendelkezéseit, és lehetővé tegyék a tagállamok képviselőinek a konzuli feladatok ellátását, különösen azokban az esetekben, amikor a gyermekek érdekei és szüleik, az uniós polgárok jogai, a tét;

15. hangsúlyozza, hogy a szülőnek a gyermekkel való kapcsolattartáshoz és látogatáshoz való jogának korlátozása vagy teljes megtagadása ellentétes a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 9. cikkével;

16. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hívják fel a figyelmet a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény részes feleinek kötelezettségeire, különös tekintettel a gyermek személyes kapcsolatokhoz való jogára és a rendszeres közvetlen kapcsolatra mindkét szülővel, kivéve, ha ez ellentétes a gyermek mindenek felett álló érdekét;

17. felhívja a japán hatóságokat, hogy e tekintetben tartsák be a nemzetközi ajánlásokat, és vezessék be a szükséges változtatásokat országuk jogrendszerében, valamint a szülők közös felügyeletének lehetőségét annak érdekében, hogy nemzeti jogszabályaikat összhangba hozzák a nemzeti jogszabályokkal. nemzetközi kötelezettségek és annak biztosítása, hogy a gyermekhez való hozzáférés joga megfeleljen az ENSZ gyermekjogi egyezményéből fakadó kötelezettségeknek; felhívja a japán hatóságokat, hogy teljesítsék az ENSZ gyermekjogi egyezményéből eredő kötelezettségeiket, amelyeket megerősítettek;

18. felhívja a japán hatóságokat, hogy javítsák az EU-val folytatott együttmőködést, és tegyék lehetıvé a gyermek által a gyermek nélkül maradt szülık számára biztosított bírósági hozzáférési és látogatási jogok tényleges gyakorlását;

19. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a határokon átnyúló közvetítésre vonatkozó ajánlásokra, amelyeket nemzeti és európai szinten valamennyi érintett érdekelt fél elfogadott;

20. fokozott nemzetközi együttműködésre szólít fel a tagállamok között és harmadik országokkal a gyermekek védelmére vonatkozó összes nemzetközi jogszabály, és különösen az 1980. évi egyezmény végrehajtása érdekében;

21. hangsúlyozza, hogy a helyzet megfelelő ítélet utáni nyomon követése rendkívül fontos, ideértve a szülőkkel való kapcsolattartást is; Felhívja a tagállamokat, hogy a külügyminisztériumuk és a japán nagykövetségek honlapjain tegyenek jelentést a gyermekrablás kockázatáról az adott országban, valamint a japán hatóságok álláspontjáról ebben a kérdésben;

22. felhívja a Tanácsot, hogy a gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó bizottsági iránymutatások alapján erősítse meg a tagállamok által létrehozott, határokon átnyúló vonatkozású gyermekrablási riasztórendszerek közötti szinergiákat, hogy hozzanak létre ilyen riasztórendszerek a Bizottsággal azokban az országokban, ahol ezek még mindig hiányoznak, a gyermekrablási esetekkel foglalkozó együttműködési megállapodások megkötéséről;

23. felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek összehangolt erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ez a kérdés a Japánnal folytatott két- és többoldalú tárgyalások napirendjére kerüljön annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljanak a japán hatóságokra, hogy maradéktalanul tegyenek eleget a nemzetközi gyermekvédelmi jogszabályok szerinti kötelezettségeiknek;

24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Japán kormányának és parlamentjének.