Takarmány a méheknek

apivital

A megfelelő etetés elvei

Köztudott, hogy egy méhcsalád túlélése és kora tavaszi állapota nagymértékben függ a kaptár jellemzőitől, a méhek egészségétől és az etetés minőségétől. A csalánkiütés termelékenységét és egészségét tehát alapvetően a szállított takarmány alakítja.

A méz évezredek óta a méhek természetes tápláléka és egyúttal minden méhészeti táplálék modellje is, főleg két alapcukorból áll: fruktózból és glükózból.

Minden jó méhész tudja, hogy a vett mézkészleteket, amelyek egészségének erősítését vagy gazdasági hasznot jelentenek, csak megfelelő pótlással kell kiegészíteni.

A következő vonatkozik a helyes méhtápra:

  • cukrokból kell állnia, amelyeket a méh képes feldolgozni: fruktóz, glükóz és szacharóz (a szacharóz egy „kettős cukor”, amelyet a méh önmagában képes lebontani fruktózra és glükózra az invertáz enzim segítségével)
  • megköveteli ezeknek a cukroknak a megfelelő kiegyensúlyozott arányát, különösen azért, hogy a kapott oldat alacsony hőmérsékleten is kristályosan stabil legyen, és ne kristályosodjon a sejtekben
  • a takarmány nem tartalmazhat a méhre veszélyes anyagokat
  • a takarmány nem tartalmazhat olyan anyagokat, amelyeket a méh nem használ, eltávolításuk biológiai, energetikai és a méhész számára pénzügyi terhet jelent.

APIVITAL® szirup olyan takarmány, amely megfelel a fenti követelményeknek, és a kaptárakat egész télen jó állapotban tartja.

VESZÉLY ALKALMAZHATATLAN ÉTEL HASZNÁLATA

Nem megfelelő takarmányok használata esetén a méh emészthetetlen anyagokat tárol a székletben.
Ha a méh ürüléke megtelt, és nincs elegendő repülés, akkor a Kali méh a kaptárban fennáll a nosemosis (Nosema, nosemosis, nosematosis) veszélye, és a méh meghal.

A varroasis után hazánkban a nosema a méhcsaládok legelterjedtebb egészségügyi problémája. A betegség egyik fő oka a méhcsaládok rossz táplálkozása.

A kórházi táplálkozást és a higiéniát tartják a kórházi betegségek elleni leghatékonyabb megelőzésnek.