Az artroszkópia egy minimálisan invazív diagnosztikai és terápiás sebészeti módszer, amelyet intraartikuláris károsodások kezelésére használnak. Az artroszkópia előnyei: apró műtéti sebek, körülbelül 1 cm méretűek, az ízület tökéletes megjelenítése (a videokamerának köszönhetően), a gyorsabb gyógyulás és a rehabilitáció kezdete, rövidebb munkaképtelenség, kevesebb posztoperatív fájdalom és alacsonyabb fertőzésveszély.
KINEK ALKALMAZHATÓ AZ ARTHROSKÓPIA?
A sérüléssel vagy annak következményeivel közvetlenül összefüggő ízületi sérülésekkel küzdő betegeket gyakran artroszkópiával kezelik. Az ízületek vagy részeik károsodásának számos oka van.
A térd artroszkópiája
Az emberi test térdízületét nemcsak a legnagyobbnak, hanem a legösszetettebbnek is tekintik. Négy csont - a combcsont (a síp és az alkar tűjéhez kapcsolódik) és az alma (a térd hajlításakor a porc mentén mozog a combcsont barázdájában) - csuklójából áll. A síp porcvége és a combcsont között meniszkek vannak. A térdízületet laterális irányban a térd laterális szalagjai és az anteroposterior irányban, az ízület belsejében stabilizálják az ún. keresztezett szalagok.
Meniszkusz
A térd külső és belső meniszkusza biztosítja, hogy ne gyakoroljon túlzott erőt a térd ízületi felületeire. Feladatuk az ízületi felületek egyenetlenségeinek kompenzálása is. A meniszkuszok félhold alakúak, háromszög keresztmetszetűek és szalagos porcokból készülnek. Károsodásuk leggyakoribb oka az ún térd torzítás. Ezek különböző formájú és helyű repedések, míg a "legkiszolgáltatottabb rész" az ún a meniszkusz hátsó sarka. Itt éri a meniszkusz a legnagyobb megterhelést, baleset esetén pedig a nagy piaci erőket. Időseknél a degeneratív változások következtében meniszkusz szakadás jelentkezik még enyhe sérülés esetén is.
A legtöbb meniszkusz sérülést, különösen krónikus nehézségek esetén, jelenleg artroszkópiával kezelik, előnyben részesítve a meniszkusz varratot (esetleg csak a meniszkusz úgynevezett "vörös" zónájában előforduló repedések bizonyos típusai esetén), vagy csak a sérült részt távolítják el, és az egészséges ép része a térdízületben maradt eredeti helyén. A múltban a teljes meniscust eltávolították egy viszonylag nagy bemetszéstől (teljes menisectomia).
Keresztszalagok
Az elülső és a hátsó keresztszalagok a térdízület belsejében a fő anteroposterior stabilizátorok. Amikor sérülnek (szakadnak, szakadnak), a térd stabilitása csökken, és ezáltal fokozatosan degeneratív változások vezetnek a térdízület artrózisához. Az egyéni körülmények miatt az ún rekonstrukciós műveletek (elülső vagy hátsó keresztszalag rekonstrukciója).
Porc
A térdízület csontjainak ízületi felületeinek porcsa károsodhat közvetlenül egy sérülés következtében, vagy egy degeneratív betegség (artrózis, osteoarthritis, chondromalacia) részeként. A porc károsodása most kezelhető a sérült rész közvetlen kezelésével (intraartikuláris egerek eltávolítása, borotválkozás, ingatás, hibahelyek, mikrotörések, mozaikszobrászat), a hiba "kitöltésével" (Cartifil, CaRes), ill. tenyésztett autológ chondrocyták beültetése (a legmodernebb, de jelenleg nem elterjedt módszer).
Váll artroszkópia
A vállízület az emberi test legmozgékonyabb ízülete, számos más, nagyon fontos ízületből áll. Az egyik a humerus feje és a lapocka közötti glenohumeralis ízület. A felkarcsont feje a kúthoz képest lényegesen nagyobb, ezért a kút széle mentén rostos szerkezet, a stabilitás szempontjából fontos glenoid labrum nyújtja. A humerus fejének helyes helyzetét a környező szalagok és izmok is biztosítják. Bármely rendellenesség a szerkezetükben, legyen veleszületett, degeneratív vagy poszttraumás, e struktúrák eredeti helyzetének megsértéséhez és a mozgás mechanikájának, a fájdalom, az instabilitás változásához vezet. A terápia célja mindhárom diagnózis esetében az eredeti fiziológiai állapot helyreállítása az ízületben.
A felkarcsont feje helyes helyzetét a lyukban és a vállízületben való mozgást a forgó mandzsetta teszi lehetővé. Károsodása degeneratív lehet, a leggyakoribb problémák 50 éves kor után kezdődnek. Nagyon gyakran a megnövekedett munkaterhelés és a hónalj atipikus görbülete (acromia) okozza, amely a mandzsetta károsodásának egyik hajlamosító tényezője. A második csoportot baleseti sérülések alkotják, gyakran degeneratív módon módosítva. A kezelés abból áll, hogy a megrepedt mandzsetta egyes részeit felszabadítják a környező szövetekből, és megtisztítják a szubkromium térét. A repedés mértékétől függően, az ún horgonyok.
A VÁLLKÖZÖSSÉG SZÁMÁBAN A leggyakoribb artroszkópikus teljesítmények
- nevezett kezelés impingement szindróma - subacromialis dekompresszió
- redres, dekompresszió a "fagyott" karban (capsulitisadhaesiva)
- szabad csuklós testek kinyerése
- glenoid labal műanyag, hüvely - Bankart működése (állapot diszlokációk után)
- a SLAP károsodásának rögzítése
- varrni a forgó mandzsettát
- kalcium-lerakódások felszabadulása - meszesedések
- porckezelés
- idegszerkezetek felszabadulása a vállízület területén
- az acromioclavicularis diszlokáció kezelése
- a bicepsz hosszú fejének ínkezelése
Boka artroszkópia
A bokaízület összetett csigaízület. Vázát a síp és a tű disztális vége alkotja. Ezek egy villához vannak csatlakoztatva, amelybe a talus csiga van behelyezve. A bokaízület helyzetét egy összetett szalag stabilizálja, amely az ízületi tokból, a szindesmális szalagokból és az oldalsó szalagokból áll. Az ízületi kapszula az artikuláló csontok ízületi felületeinek széléig nyúlik. A bokaízület megrándulása esetén intraartikuláris sérülés veszélye áll fenn. nyújtás az oldalsó stabilizáló szalagok szakadásáig.
A leggyakoribb artroszkópos teljesítmények
- nevezett kezelés impingement szindróma
- szabad csuklós testek kinyerése
- porckezelés
- a talus osteochondrosisának boncolásának kezelése
- a reaktívan megváltozott ízületi tokszövet eltávolítása - synovium
Könyök artroszkópia
A könyökízület összeköti a felkarcsontot a csigolya és a könyökcsontokkal, miközben a kettő is kapcsolódik egymáshoz. A könyökízület lehetővé teszi számunkra, hogy anteroposterioran mozogjunk. A csigolya, a humerus, de a könyökcsont közötti kapcsolat is lehetővé teszi a rotációs mozgásokat. A csontok helyzetét a könyökízület oldalán erősítik a környező izmok és az oldalsó szalagok.
A KÖNYVBEN A GYAKORLATOS ARTROSZKÓPOS TELJESÍTMÉNYEK
- a hipertrófiás algák eltávolítása
- porckezelés
- meszesedések és laza ízületi testek eltávolítása
- a reaktívan megváltozott ízületi tokszövet eltávolítása - synovium
AZ ARTHROSKÓP KEZELÉS FOLYAMATA
Az artroszkópiát egy sebész, traumatológus vagy ortopédia vizsgálata előzi meg. A beteget először klinikai vizsgálatra rendelik el. Az alapvizsgálat magában foglalja az anamnézist, a klinikai vizsgálatot, vizsgálatot képalkotó módszerekkel - röntgen, CT vagy MRI. Ezen vizsgálatok alapján az orvos artroszkópos műtétet jelez az egynapos egészségügyi ellátás részeként.
A CSELEKVÉS ELŐTT
A műtét előtt a beteg belső és aneszteziológiai preoperatív vizsgálatokon esik át, amelyek mindkettő nem lehet 10 napnál régebbi. A szőrös testrészt, amelyen az eljárás zajlik, le kell borotválni (térd, hónalj). Abban az esetben, ha az alsó végtagot megműtik, ajánlatos előre gyakorolni a német hordókkal való járást.
KÖZBELÉPÉS
Az eljárás napján (éjféltől) a beteg nem tud enni vagy inni (csak a szükséges vízmennyiséggel itassa a gyógyszert). A beteget reggel 7 órakor kórházba szállítják. Aláírja a beavatkozással kapcsolatos tájékozott beleegyezést. A személyi igazolványon és a biztosított igazolványán túlmenően előkészítést is végez a műtét előtti vizsgálatokról és a járóbetegekkel kapcsolatos vizsgálatok dokumentációjáról. Jó előre elkészíteni a műtét után szükséges gyógyszereket, hordókat és egyéb segédeszközöket.
Az eljárás során videokamera (artroszkóp) és műszerek kerülnek az ízületbe, amelyek az intraartikuláris károsodások kezelésére szolgálnak. Videokamera segítségével az ízület képe átkerül a monitorra és egyidejűleg rögzítésre kerül a rögzítő eszközön. A műtét regionális vagy általános érzéstelenítésben történik.
AZ ELJÁRÁS UTÁN
Alapértelmezés szerint a beteget az eljárás napján (délután) vagy másnap reggel otthoni kezelésre bocsátják.
VISSZATérés a hétköznapi élethez
A műtét után az orvosi személyzet utasítást ad a további posztoperatív kezelésről - mozgósításról, járásképzésről, ortózis rögzítésről, posztoperatív gyakorlatokról, helyi sebkezelésről, a mélyvénás trombózis megelőzéséről/kis molekulatömegű heparin alkalmazásáról a beteg számára. A műtét után egy-két héttel eltávolítják a varratokat a sebekről, majd a beteg további ajánlásokat kap a rehabilitációval kapcsolatban a fizioterápiás és rehabilitációs osztályon. Ortózissal, gipszel vagy sínnel történő rögzítést igénylő rekonstrukciós eljárások esetén a rehabilitáció csak ezen támogató eszközök eltávolítását követően, körülbelül 6 héttel később történik meg. Egy újabb ellenőrzés a rehabilitáció végét követi, körülbelül egy hónappal az eljárás után. Ezután a beteget viszkoszupplementációs terápián veszik át, és utasítást kapnak a kondroprotektorok használatára, valamint ortózis vagy kötszer alkalmazására, ha egészségi állapota ezt megkívánja.
A térd, a boka, a váll vagy a könyökízület komplikáció nélküli artroszkópiája után, a rehabilitáció befejezése után a normál tevékenységekhez (esetleg a sporthoz) való visszatérés körülbelül egy hónappal a beavatkozás után következik be. Rekonstruktív vállműtét esetén három hónap elteltével és a térd keresztszalagjainak rekonstrukciója után a beteg az eljárás után hat hónappal visszatérhet normális tevékenységéhez.