A szlovák nyelv rövid szótára
kotrógép -a -részes s. gép a talaj kioldásához, szedéséhez és rakodásához: lapát, vödör r.
rypák -a m. hosszúkás orrlyukak: disznó r.;
pren. pejor. arcrész orrral és szájjal: r-u után kap;
dig -e -u -uc -uci no doc.
1. valami hegyes, éles módon hatoljon a felszínbe, és így sértse meg: r. a falba, a bútorokba;
vaddisznó r-u (föld)
2. kifej. kos, pletyka, tolás, piszkálás: r. osztálytárs könyökére
1. ásni, fúrni: r. az agyagban, a fiú r-e-vel az orrában
2. összegömbölyödni, gereblyézni: r. bőröndben;
pren. r. idegen szerencsétlenségben
doc. kiásni -e -ú -pol
A szlovák helyesírás szabályai
rypák ‑a m.; rypáčik ‑a m.
dig-e-u -uc -uci no doc.; felás
Szlovák szótár (1959 - 1968) 1
ryp cit. ütést, ütést, pofont, rázást jelez: Hé, várj, tesó! - És beleásom magam. (Csillag)
kotrógép, -a, -rész közepe. tech. ásási, ásási és talajtisztító berendezések, kotrógép: vödör, kerék, hernyó, hidromechanikus.
ormány, -és ember. r. állati ajak szokás. kiálló (főleg a kocánál): üsse a disznót az r után;
Brav kidug egy nagy orrot a sűrűből. (Vaj.) Vaddisznó karmával vésett gyep. (Jil.);
pren. pejor. az emberi orrról al. száj: A fasiszta megszállók véres ásókkal távoztak. (Tat.) Tavo megdörzsölte az orrát. (Švant.)
● adj valakit verni r-u után, töltsd fel;
mindenbe belökni a r. minden érdekelt valamiben;
rypáčik, -a/-čka hím. r. zdrob. kifejez.
1. (mibe, mibe, mibe) ásással, éles tárgy megnyomásával a zavarásra, valahol egy éles tárggyal, valamibe ásás: vaddisznók ásták a földet, r. a falak;
kemény ásvány mészkőbe ás;
Mosolyogva ástam bele a követ. (Stod.) Az emberek fagyott kerámiákba ástak. (Ondr.) Ondro botot ásott a földbe. (Hor.);
pren. A pap a szív falaiba ás (Gab.), Megbánást tanúsítva.
2. kifej. (akibe, mibe akár közvetlenül is.) belökni, piszkálni: A srácok a bordákba kotorják a babát. (Jil.);
pren. valaki al. támadni valamit, rosszindulatúan, irritálni, irritálni: Miért ássz el bennem, amikor a barátom vagy? (Jil.) Minden Launer család ásott Štúr ellen. (Hurb.);
|| hívást ásni. kifejez (miben) elborítani: r. bőröndben;
A vontató az orrában kotorászott. (Hor.);
pren. Belemerül a szerencsétlenségébe (Hor.) Még mindig beszél róla és gondolkodik róla. Úgy ástam az érzékeimben, mint az orrom. (Mih.)
ásás hozzá. m. rosszindulatúan sértő, irritáló, támadó, elfogó valakit: Ludvik kíváncsi volt, ásott, bizalmatlan és nagyon féltékeny volt. (Vaj.)
1. Éles tárgyba ásni: A srácok cikóriával ásnak a földbe. (Rozs.)
2. (ki, ki, mibe) súrolja, nyomja, piszkálja: Pitypang a bordákba vájta. (Hec.) A közút a vakond köbös végébe ásott. (Egy csapat.);
pren. valaki al. valami rosszindulatú támadásra, haragra, gyötrelemre, irritációra: Rózsafüzér nagymamák Eve-be ástak. (Urb.) Iván szívesen belemélyedne egy férfiba. (Greg.)