Immunológiai és allergológiai magánközpont
ALLERGIKAI BELÉGZÉS
ASZTMA
Az elmúlt évek új felfedezésekhez vezettek az asztma patofiziológiájához és genetikájához, az asztma környezeti hatásaihoz, az elhízás és az asztma kapcsolatához, valamint az asztma kezelésének új megközelítéséhez.
Érdeklődést elsősorban azok az asztmások váltják ki, akik nem eléggé érzékenyek a hagyományos inhalációs kortikoszteroidok kezelésére, ún. arany standard a terápiában. A betegség kórélettana olyan mechanizmusokat mutat, amelyek nem függenek az ún 2-es típusú T-helper limfocita - az allergiás reakció szabályozása, amely az inhalált kortikoszteroidok hatástalanságát is magyarázza az asztmások bizonyos százalékában. Megállapították, hogy ezek a betegek megszakítják a légutak nyálkahártyájának hámsejtjei közötti szoros kötéseket (thigt kereszteződés). Ezek a hámsejtek lényegesen érzékenyebbek a cigarettafüstre (Xiao C). A 17-es típusú helper limfocitákból származó megnövekedett citokinek termelése az alsó légúti rétegek átalakulásához, azaz a hörgő simaizomrétegének kiszélesedéséhez vezet, ami megnövekedett hipereativitást okoz a különféle ingereknek, később pedig szűkületüknek.
Az asztma kialakulását befolyásoló másik, allergiás reakciótól nem függő tényező az állati zsírokban gazdag étrend, amely fokozza a neutrofil légúti gyulladást. Ez megmagyarázná az inhalált kortikoszteroidok hatástalanságát elhízott embereknél is. Az elhízás és az asztma kapcsolatával kapcsolatos információk még tovább mennek - összefüggés van az anyai elhízás korai terhességben és a korai gyermekkori asztma fokozott kockázata között (Lowe A). Az ilyen gyermekeknél nagyobb a hörgőtágítók és az orális kortikoszteroidok fogyasztása a gyenge gyermekkori asztmásokhoz képest. Az aktív fogyás az ilyen gyermekeknél a kezelés első szakasza, amelyet az asztma tüneteinek javulása is mutat a zsugorodó gyomor műtét után (Dixon AE). A legtöbb szerző egyetért abban, hogy az elhízás "gyulladáscsökkentő állapot", amely növeli az asztma kialakulásának és kialakulásának kockázatát.
A "társadalmi szennyező anyagnak" tekintett és tekintett pszichoszociális stressz a külső környezet egyik kockázati tényezője, amely növeli az asztma kockázatát és rontja annak lefolyását. Az anyai és apai stressz, beleértve a depressziót is, fokozott kórházi kezelést eredményez az asztma súlyosbodása miatt, valamint új asztma diagnózist eredményez 1-3 éves gyermekeiknél (Lange NE).
A diagnosztikában továbbra is igyekeznek megtalálni az asztma ideális laboratóriumi biomarkerjét. Ez egy olyan, amely minimálisan invazív, reprodukálható és könnyen mérhető (Tylor DR). A kilélegzett NO (nitrogén-oxid) mérése ilyen jelző, de sajnos csak tipikus "allergiás asztmában" van jelentősége, főleg a belélegzett kortikoidok iránti érzékenység meghatározásában rejlik. Kezeletlen asztmában normális NO esetén beadásuk nem ésszerű. Ma ez a vizsgálat széles körben elérhető a járóbeteg-praxisban, Szlovákiában is. A folyamatban lévő "asztmás gyulladás" másik jelzője, amely nagy potenciállal jár a járóbeteg-praxisban, a leukotrién E-4 vizeletben történő mérése. Fel lehet használni azon asztmás gyermekek azonosítására, akik cigarettafüstnek vannak kitéve, ami az asztma súlyosbodásának jelentős kockázati tényezője (Rabinovitch N). Az a statisztikailag régi ismert igazság azonban, miszerint az ekcéma és az allergiás nátha jelenléte a középkorú asztma kialakulásának prognosztikai kockázati tényezője, szintén megerősítést nyer.
Ma a legjobb szakértők egyetértenek abban, hogy az allergiák és az asztma megértésével valahol félúton lehet, hogy a régi ismert igazságok érvényét veszítik, és az újakat még mindig csak törlik.