megnyilvánulásai

A felső légúti allergiás betegségekről szóló információk az olvasók minden csoportja számára elérhető különféle médiumokban jelennek meg. A felső légúti allergiás megbetegedések keletkezésének mechanizmusával és kialakulásával kapcsolatos ismeretek fejlesztése az 1990-es években a lakosság nagy érdeklődését keltette. Kezdetben a becslések szerint a lakosság legfeljebb 40% -ának volt allergiás megnyilvánulása. Ez jelentősen felkeltette a különféle területek - többek között az otorinolaryngology - szakembereinek érdeklődését a kérdés iránt, és hozzájárult az új ismeretek fejlődéséhez.

A fül-orr-gégészetben gyermekeknél leggyakrabban allergiás megnyilvánulásokkal találkozunk nátha formájában. Az allergiás nátha társulhat a gyermek atópiás epizódjaival. Hasonló megnyilvánulások gyakran megtalálhatók a közeli rokonokban. Az ekcéma általában az allergia első megnyilvánulása a gyermekeknél. Néha allergiás náthában szenvedő gyermekeknél gyakori hörghurut, paroxizmális éjszaka vagy terhelő köhögés fordul elő.
A diagnosztika fejlődésével kapcsolatban jelenleg azt becsüljük, hogy a gyermekpopuláció mintegy 8-10% -ának vannak allergiás náthája és szövődményei. Sok gyermeknél az allergia számos elmulasztott iskolai órához vezet, és a szülők ezzel járó munkaképtelenségéhez vezet. A problémák fokozódnak, amikor a gyermekek az otitis media vagy a krónikus sinusitis visszatérő - bár enyhe - formáiban szenvednek.

Allergiás nátha - röviden a patofiziológiából

A gyermeknek allergiás megnyilvánulásai lehetnek egész évben, vagy csak a szezonban, vagy epizodikusan. Tapasztalataink szerint a "technokrata" megközelítés a vizsgálati eredmények értékeléséhez annak érdekében, hogy a gyermeket már korai életkorban diagnosztizálják az allergiás betegek diagnózisáról, nem működött. Egy ilyen diagnózis megerősítéséhez az otorinolaryngológus szempontjából a gyermeket ismételten, optimálisan az akut gyulladáson kívül kell látni.

Patofiziológiai szempontból az allergiás betegséget B-sejtek közvetítik, amelyek antigénspecifikus immunglobulin E-t (IgE) termelnek. Ma uralkodó elképzelés az, hogy veleszületett hajlamról van szó, interleukin 4 túltermelésével, vagy a T-sejtek antigénprezentációja során a gamma-interferon elégtelen szintjével. Ez azt eredményezi, hogy a B-sejtek IgE-t termelnek a G-csoport immunglobulinjai helyett.

Maga a betegség megnyilvánulása csak akkor fordul elő, amikor az antigének (pollen, por, szőrme, gomba testek vagy atkák) a hízósejtek felszínén specifikus immunglobulin E-vel reagálva hisztamint, leukotriéneket, prosztaglandinokat szabadítanak fel ezekből a sejtekből. Ezek a mediátorok olyan nehézségeket okoznak a gyermek számára, mint tüsszögés, könnyezés, a garat karcolása, köhögés, súlyos atópiák vagy akár anafilaxiás reakció.

Hogyan jelentkezik leggyakrabban az allergiás nátha?

A valószínűleg allergiás eredetű akut rhinitis diagnosztizálásához szükséges alapvető kritériumok közé tartozik a hirtelen vizes váladékozás, az orrnyálkahártya duzzanata és tüsszögés afebrile állapotban. A szem nyálkahártyája hasonlóan és gyakran egyszerre reagál könnyezéssel, a kötőhártya rozsdás és viszkető érzésével és a szemhéjak duzzadásával. Az éghajlaton gyakori a viszketés homályos érzése. Ezek a tünetek hirtelen jelentkezhetnek, általában a reakciót kiváltó allergén eltávolítását követő 4 napon belül megszűnhetnek. Ha több mint 10 napig fennállnak, bonyolítja őket az orrmelléküregek gyulladása. Ez középfülgyulladást is eredményezhet.

Az allergiás betegség végleges diagnózisát allergológus állapítja meg. Az otolaryngológus feltételezi a betegséget a szülők és a gyermek adatai alapján, az orrüreg nyálkahártyájára - orrhéj, orrszeptum, adenoid szövet - vagy az osteoeatalis egység állapota alapján tett megállapítás alapján. Az allergiás betegség valószínűségére vonatkozó döntés nagyrészt az orvos megítélésén és megítélésén alapul.

Az endoszkópos technikák hozzájárulása

Korábban ez a becslés nagyon fontos volt, és ma is vitathatatlan tényező a diagnózis felállításában. Az ilyen irányú diagnosztika fejlődése az endoszkópos adenotomia korszakának kezdete óta haladt. Ezt az időszakot megelőzően az eljárásokat főként fájdalomcsillapításban hajtották végre, szemrevételezés nélkül. Ezen eljárások némelyikét meg kellett ismételni az orrlégzés elégtelen hatása és tartóssága miatt. Ezek többnyire krónikus rhinitisben és sinusitisben szenvedő gyermekek voltak. Az endoszkópos technika bevezetése után (a nasopharyngealis mandula eltávolítása általános érzéstelenítésben optika alkalmazásával) sokkal nagyobb alaposságot nyertünk az elváltozás eltávolításában, és gyermek otorinolaryngológus gyermek szempontjából is nagyon értékes információk az orrnyálkahártya állapotáról. 2009 óta a kassai Gyermekegyetemi Kórház (DFNKE) fül-orr-gégészeti osztályán endoszkópos kontroll alatt három alapképet diagnosztizálunk a hiperplasztikus nátháról és a sinusitisről. Az első csoport túlnyomórészt allergiás etiológiájú duzzanatokból áll, a második csoport túlnyomórészt nem allergiás etiológiából és a harmadik csoport átmeneti típusú duzzanatokból áll.

Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége (AAP) 2013-ban elemezte a diagnózis és a kezelés jelenlegi állapotát az akut rhinitis és sinusitis kapcsán tett következtetéseiben. 5 célt azonosított, amelyekkel az orvosok az elkövetkező időszakban szembesülnek. Többek között a sinusitis röntgen diagnosztikáját csak szövődmények és preoperatív felkészülés esetén javasolja. Az AAP egyik fontos célja egy nem invazív (nem radiológiai) módszertan kidolgozása, amely megkülönbözteti az allergiás és nem allergiás náthát, az akut és a krónikus orrmelléküreg-gyulladást.

Autofluoreszcencia módszer

2014 óta a DFNKE-nél az orrüreg hiperplasztikus változásainak leképezésére szolgáló autofluoreszcens módszert is elkezdtük alkalmazni a hiperplasztikus rhinitis egyes csoportjainak differenciálására. Autofluoreszcenciával (NBI - keskeny sávú képalkotás) képet kapunk a nyálkahártya alatt tárolt vénás gubancokról. Megkülönböztető érrendszert mutat az autofluoreszcencia zöld színnel. A nátha nem allergiás formáira jellemző. Éppen ellenkezőleg, egy élénk, autofluoreszcens szürke nyálkahártya, jelentős vaszkuláris komponens nélkül, jellemző az allergiás rhinitis nyirokcsomó-duzzanatára. Jelenleg ezeket az eredményeket osztályozzuk és korreláljuk az allergológiai vizsgálatok eredményeivel. Az előzetes eredmények érdekesek. Az autofluoreszcens képalkotás legfeljebb 70% -a jellemző a nyálkahártyaödéma nem allergiás formáira. Ha az eredmények beigazolódnak, egy másik szoba nyílik meg számunkra, hogy javítsuk a gyermekkori nem allergiás hiperplasztikus rhinitis és sinusitis okainak diagnosztizálását. Ez a módszertan azonban még ma is a gyermekek javát szolgálja. A diagnózis tisztázása után csökkentjük a gyógyszerek használatát a betegség allergiás megnyilvánulásainak elnyomására, különösen akkor, ha az antihisztaminok szedésének egyetlen oka a rhinitis vagy sinusitis.

Hogyan kezeljük az allergiás náthát?

Ha a gyermeknek igazolt allergiás náthája van, általában antihisztaminok elegendők a kezelésére. Az antihisztaminok szerepe a nyálkafolyás, az orrfolyás és a tüsszögés csökkentése. Ha a betegség súlyosabb és a nyálkahártya duzzanata túlsúlyban van, akkor a helyi kortikoszteroidok elegendő ideig - legalább 14 napig - alkalmasak. A helyi kortikoszteroidok nagyon fontos gyógyszercsoport. Megkönnyebbülést és enyhítik a nyálkahártya duzzanatát. Rövid távon helyi vagy általános dekongesztánsokra is szükség lehet. Ezeket akkor adjuk meg, ha a gyermek nem tud szabadon lélegezni az orron keresztül. Dekongesztáns cseppek esetén 3-5 napos folyamatos alkalmazás után legalább 24 órás adagolási szünet szükséges a függőség megelőzése érdekében. Allergiás gyermeknél azonban csak az orrüreg nyálkahártyája ritkán betegszik meg. A gyermeknek mindig átfogó áttekintést igényel a gyermekorvos, az allergológus, a fül-orr-gégész, de a tüdőgyógyász vagy a szemész is.

Turbinoplasztika

A fenti tények alapján arra lehet következtetni, hogy a szezonális rhinitis diagnózisa és kezelése viszonylag egyszerű és könnyen kezelhető. Ismételt és egész évben tartó nátha, valamint allergénekkel történő folyamatos ingerlés esetén az orrkagylók submucosalis szövete megvastagszik. Előrehaladott állapotban még a helyi kortikoszteroidok, antihisztaminok és dekongesztánsok sem elég hatékonyak. Az állapotot a konzervatív kezelés kudarcaként írjuk le. A gyermeknek hosszú ideig eldugult az orra, horkol, nyála is lehet - főleg alvás közben. Ha endoszkóposan megerősítjük ennek az állapotnak a visszafordíthatatlanságát, akkor javasoljuk a szülőknek a műtéti kezelést (alsó vagy középső héj turbinoplasztikája). Az eljárás során, általában általános érzéstelenítésben, a kagyló teljes lefolyásában teret hozunk létre a vénás gubancban, amely későbbi hegesedéssel hosszú ideig csökkenti az orrkagyló térfogatát, és lehetővé teszi a gyermek számára, hogy az orrán keresztül szabadon lélegezzen. . Az előadást diódás lézerrel, rádiófrekvenciával, vékony marógéppel (borotva) vagy elektrokoagulációval végezzük. A kezelés minden módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, de az a fontos, hogy biztosítani tudjuk őket a gyermekgyógyászati ​​beteg számára, és megfeleljünk a gyermekek és a szülők elvárásainak. A turbinoplasztika utáni eredmények hosszú távúak, nagyon jók és nem igényelnek rendkívüli orvos beavatkozást a műtét után.

Következtetés

A kiegészítő vizsgálatok és a magas színvonalú technikai háttér segítik az orvosokat abban, hogy eligazodjanak a gyermek klinikai állapotában. A gyermekkori helyes diagnózis szükséges kiindulópontja a gyermekpáciens számára barátságos munkahelyi optimális légkör. Munkahelyünkön úgy gondoljuk, hogy ha a közös cél a gyermek egészsége, akkor közös megoldásokat is találhatunk.