Washington/Buenos Aires, január 9. (TASR) - Nem csak egy kormány esett össze Argentínában. Gazdasági katasztrófa ebben a latin-amerikai országban .

bizonyítja

Washington/Buenos Aires, január 9. (TASR) - Nem csak egy kormány esett össze Argentínában. Az ebben a latin-amerikai országban bekövetkezett gazdasági katasztrófa megkérdőjelezi a Nemzetközi Valutaalap (IMF) válságkezelési képességeit is: Hogyan engedhetnék meg Washingtonban a szakemberek, hogy a fejlesztések ilyen messzire menjenek? És receptjeik nem minden nyomorúság gyökerei? Buenos Aires újonnan megválasztott elnöke, Eduardo Duhalde élesen megváltozott: Peso leértékelődött, Argentína leállította külföldi adósságainak fizetését, a kormány meghatározta az alapvető élelmiszerek és a benzin árait.

Kétségtelen, hogy Argentínának eleinte nagyon jó tapasztalatai voltak a következetes gazdasági liberalizmusról. Domingo Cavallo gazdasági miniszter 1991-ben a pesót az amerikai dollárhoz kötötte, hirtelen kiküszöbölve az ország hiperinflációját. Ez a siker a gazdasági reformmal együtt megerősítette a külföldi befektetők bizalmát. A dollározás kezdete óta eltelt első öt évben az argentin gazdaság éves átlagos üteme 4,8% -kal nőtt. Az IMF tanácsai és segítsége az ország javát szolgálta.

A problémák 1998-ban kezdtek felhalmozódni, amikor Argentína recesszióba lépett. Azóta gazdaságának teljesítménye évente átlagosan 3,2% -kal csökkent. És itt felmerült a liberális gazdasági stratégia fő problémája: Senki sem tudta, hogyan kell lekötni a pesót a dollárhoz, és hogy egyáltalán meg kellett volna-e történnie.

A monetáris rezsim merevsége, amely kezdetben szükséges feltételnek tűnt a bizalom megszerzéséhez, majd a reálgazdaság ellen fordult. A peso értékét egyre inkább túlértékelték, a recesszió depresszióvá vált, az árak zuhanni kezdtek, a defláció pedig megölte a gazdaságot. Ennek ellenére a régi argentin kormány ragaszkodott a rossz irányhoz, és még szigorúbb megszorító politikával próbálta megmenteni.

Tekintettel a több mint 130 milliárd dolláros külföldi adósságra, ez a megközelítés érthető, de csak súlyosbította a problémákat. Argentína legfőbb terhe, főleg tavaly, nem a pénzügy volt, hanem a gazdasági teljesítmény csökkenése. Paul Krugman amerikai közgazdász rámutatott, hogy az államháztartási hiány az elmúlt években nem haladta meg a bruttó hazai termék 3% -át, ami azt jelentené, hogy ha az ország az Európai Unió tagja lenne, akkor az megfelelne a az euró.

Úgy tűnik, hogy néhány IMF-tisztviselő egy ideje megértette, hogy a peso és a dollár kapcsolata sokáig nem fog fennmaradni. Ez Anne Krueger, az IMF alelnöke tavaly ősszel benyújtott javaslatából következik. Elvetette azt a régi javaslatot, amely szerint a túlzottan eladósodott országokat jogi fizetésképtelenségi eljárás alá kellene vonni, lehetővé téve számukra, hogy egyértelmű szabályokkal összhangban leírják adósságaikat.

Most Duhalde visszafordíthatatlan döntést hozott és leértékelte a pesót. A hibás monetáris rendszer miatti gazdasági és politikai kár kiszámíthatatlan. Ha a Buenos Aires-i híreket megfelelően értelmezik, akkor a kormány nemcsak a valuta dollárhoz való kötését, hanem a liberális gazdaságpolitikát is elveti. Hígítja a pénznemét, és egyúttal az ingyenes árazáshoz nyúl. Ez lehet az ellenkező irányú út kezdete. A deflációs állapot közepette zajló inflációs politikák eleinte ösztönzőek lehetnek, de hamarosan bumeráng hatással lehetnek.

Az IMF számára az argentin tapasztalat azt mutatja, hogy gyakorlati receptjeinek megvalósításakor valaki újra megégette.

Ezt a Süddeutsche Zeitung német napilap állította.