A tea története
A tea termesztésének és elkészítésének legrégebbi leírása a Chang-dinasztia (7–10. Század) Kínából származik, különösen a híres Lu Ju teamestertől.
Különböző formákba préselt, majd finom porrá őrölt zöld teát használtak fel az elkészítéshez, amelyet egy forrásban lévő edénybe dobtak és rövid ideig felforralták. Később a teaport forrásban lévő vízzel megfőzték, majd bambusz habverővel felverték.
Körülbelül először találkozunk a teával a Ming-dinasztia idején (14. - 17. század). A tealeveleket forró vízzel öntötték a nagy Salco-ba, ahonnan ők is ittak. A teáskannák használata összefügg a teafogyasztás elterjedésével a kínai társadalom 15. századi életének minden területén.
A teakultúra és annak ivása először Japánban és Mongóliában, később Arábiában terjedt el, a 17. században pedig a tea Oroszországba és Európába is eljutott, ahol nagyon népszerű ital lett.
Az európaiak, különösen az angolok, gyarmataikban (India, Srí Lanka) kezdenek teát termeszteni, az oroszok a Kaukázusba ültetik, a kínaiak pedig Tajvanra viszik.
Más teaültetvényeket építenek Szumátrában, Jávában, Dél-Afrikában és sok más helyen. A tea fontos kereskedelmi cikkgé és globális kulturális jelenséggé válik.