Lehet, hogy soha nem jutott eszedbe, hogy csak egy gyermeked lehet IBA. Néha előfordul, hogy a szülés nagyon bonyolult volt, az első gyermek fogyatékossággal született, a második terhesség ismételten kudarcot vall, vagy egyszerűen nem szűnik meg az első igényes gyermek szüleinek kimerültsége. Ezután a szülők döntenek vagy megbékélnek azzal a helyzettel A ONE pontosan megfelel. De azt mondják, hogy "egy gyerek kevés, de kettő túl sok." De akik megszokták, hogy egy gyerekkel élnek, soha nem fogják megtudni.
Mi is megszoktuk, és idővel kezdek sok pozitívumot látni benne. A gyerekállomány mindenképpen gyönyörű, de egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy nem mindenki tudja kezelni, hogy a család élvezhesse. Feszültség, idegesség és stressz uralkodik sok családos családban.
Ma még nem tudom megmondani, hogyan bánnánk egy nyájjal, de biztosan tudom, hogy így igazán élvezzük a CSALÁD szót. Örülünk, mert.
1) Annyi időnk van gyermekünkre, amennyit akar.
Együtt töltjük az időt játékkal, sportedzéssel, tanulással, kirándulásokkal és csak lustálkodással.
2) Minden részletét tudjuk, min megy keresztül.
Nevetése és könnyei. Mindezt együtt hordozzuk, és tudja, hogy soha nem lesz egyedül öröm vagy bűntudat miatt.
3) Nem érezzük úgy, hogy pihennünk kell tőle.
Nem térünk vissza az elveszített szabadság eszméjéhez. Ha nagyszülőknek adjuk, elküldjük táborba vagy meglátogatni valakit, akkor egy ideig hiányzunk. Egyszerűen trió vagyunk, akik örülünk, hogy együtt vagyunk.
4) Gyermekünk nagyon ütős,
mert tudja, hogy ha gyermekvállalatot akar létrehozni, akkor fel kell hívnia a figyelmét és elismerését. Nem ül egy sarokban, ha nem sikerül. Mosolygó harcos, és elsöprő győzelmet arat.
5) Még mindig hihetetlenül szeretjük magunkat.
Tíz éve van a világon, és titokban remélem, hogy az ölelések és a csókok mindig normális részei lesznek kapcsolatunknak. Olyan odafigyeléssel vonjuk be, hogy a többgyermekes családokból a legmegerőltetőbb szülőknek sincs esélyük érezni. A napnak 24 órája van, és minden szabad pillanatunk megvan az IBA számára.
6) Soha nem kellett széttépnem a gyerekeket.
Nem ismerem ezt az érzést. Csak ha a saját gyerekkoromból származik.
7) Soha nem kellett foglalkoznom a testvérfüggőséggel.
Soha nem minden gyerek egyformán tehetséges. Természetesen kezdenek összehasonlítani, és szerencsétlenebb esetekben maguk a szülők is összehasonlítják őket. A gyermek felismeri, amikor "farkon van", és gyermekkorában nehéz ezt testvérének tulajdonítani.
8) Soha senki nem hibáztatott: "Ez nem igazságos!"
Naponta milliószor dönteni ugyanazon gyermekvitákban, bizony nagyon kimerítő. Irreális a gyermek szemeivel látni, mi az objektív igazság. Valaki mindig bántottnak érzi magát, és a szülőt elítélik.
9) Soha nem kellett megvédenem magam, hogy jobban szerettem a másikat.
Szeretem ezt teljes szívből, és soha nem kellett küzdenem azzal a gondolattal, hogy miért nem lehet ez a kevésbé "sikeres" gyerek akkora, mint a másik.
10) Nagy stressz nélkül bejárhatjuk a világot.
Bárhová is megyünk, egy gyerekkel utazni teljesen klassz.
11) Mindennapi életünket könnyebben kezelhetjük.
Ha egy gyermeke van, meg kell terveznie a köreit, a szülést, a tanulást, a látogatásokat, az ünnepeket. De minél több gyermeke van, annál inkább megsokszorozódnak ezek a felelősségek. Ha hiányzik a vezetői tehetség és az a meggyőződés, hogy anyának lenni a küldetése, a családja nagyon szenved. A stressz, a veszekedés és a feszültség nem hoz gyermekkort 3 gyermeknek, 3 testvérrel.
12) A karrier felépítése sokkal könnyebb.
Gyorsabban ráébredhet a munkahelyi kismama után, megtanulhat vagy elvégezhet olyan dolgokat, amelyek egyszerűen élvezik, sokkal inkább egy, mint több gyermekkel.
13) A férjemmel több időnk van magunkra.
Sokkal nehezebb egy pillanatot ellopni egy partner számára, ha több gyermeke van otthon. Könnyebb a házastársak vagy a párkapcsolat fenntartása a házastársak között, ha van ideje és energiája néhány kedves szóra vagy mindennapi szeretetre.
14) Nem szenvedek, mert gyermekemnek nincs lelki társa.
Barátaim többségének nincsenek testvérei, akik valóban közel lennének hozzájuk, akikre a legtitkosabb álmaikat vagy megpróbáltatásokat bízták volna. Nem volt gyermekkoruk, tele csodálatos emlékekkel az együtt töltött időről. Sokan felnőttként találták meg az utat egymáshoz, mert belátták, hogy a testvérek közötti kapcsolatoknak másképp kell kinézniük. Soha nem lehet megjósolni, hogy miként alakulnak a kapcsolatok a gyermekei között. Ha sikerül, megtapasztalhatja akár a földön, de ha nem, akkor a családban tapasztalható állandó feszültség a házasság és így a család, mint olyan, felbomlásához is vezethet.
Ha valakinek kényelmes egy gyerekkel élnie, akkor nem szabad engednie a környezet nyomásának. Végül is egyedül ő fogja élni ezt az életet, és úgy kell választania, hogy boldog legyen. Ha a család teljesnek érzi magát, akkor ez számít igazán.