A szlovák nyelv rövid szótára
az én m. my my ž. az én s. Én m. a s. mn. m. élő. az enyém, nem él. tól től. a s. az enyém
1. vys. privl. a beszélő viszonya a személyhez, dolgokhoz (például tulajdonjog, tartozás, vállalati vagy munkaviszony stb.): fiam, házam, m-e teste, képességei;
nemzetem, m-e munkahely;
m-érdem, vezetőm
2. (az esemény és eredményének megnevezésével kapcsolatban) kezdeményező al. tárgy (történet): m-e csend, előléptetésem
3. vys. megfontolás: eljött az én időm;
m-ch években van
4. hívás. referenciális zavar funkciója van: az én emberem gondoskodik róla
5. kifej. vys. érzelmi kapcsolatok: lélek m-a (cím), ne üldözd az embereimet;
(bor,) ez az enyém, tetszik
● véleményem szerint m-ho szerint;
kifejez: uraim m-i! Istenem! felkiáltás
II. telefon hívás. az én m. férj: megmondom m-mu-nak;
az én m. mn. (közeli család
gúny nem dok. szeretet, gyengédség megmutatása valakinek (simogatás stb.): m. gyerek vagy
// gúnyolaj (2. jelentés): m. egy unokával
-
A szlovák helyesírás szabályai
az én m., az én b., az én s., Én m. a s. mn. m. élő. én, m. nem él, tól től. a s. my D my zá m.
mokať ‑á ‑ají ne dok.; gúnyolódni
Mojmír ‑a m.; Mojmírovci (dinasztia)
Mojmírovce ‑ viec ž. utánam; Mojmírovčan ‑a mn. Mia m.; Mojmírovčanka ‑y ‑niek ž.; mojmírovský
Mojš La L ‑i m.; Mojšan ma mn. Mia m.; Mojšanka ‑y ‑niek ž.; Mózes
Mojtín La L ‑ e m.; Mojtínčan ‑a mn. Mia m.; Mojtínčanka ‑y ‑niek ž.; mojtínsky
Szlovák szótár (1959 - 1968) 1
my, my, my, my, my, my, 7. o. Férfi. r. és középen. az enyém, én nem. az enyém, az enyém, az enyém, az enyém, a váram. privl.
1. kifejezi a beszélő személy tulajdonosi hányadát a tulajdonomban lévő, saját, tulajdonomban lévő tárgyhoz: kabátom, házam, kertem, pénzem, lakásom
● A tiszteletem elavult. üdvözlet;
telefon hívás. hitemen, igazságomon, lelkemen, a megnyugvás, a bezártság bűnös megnyilvánulásain, valóban, valóban;2. kifejezi a birtokos viszonyt azzal, ami (mint ember) szervesen hozzám tartozik, mint szerv, képesség, minőség: érzékeim, szemem, fülem, gondolkodásom, képességeim;
3. kifejezi a beszélő személy érzelmi (bizalmas, szívélyes, barátságos) viszonyát a kisajátított személyhez al. alany, kedves, kedves, szeretett: szívem, lelkem, kedvesem;
teremtményem;
Árva, népem;
Tőled, kedves uram, arra számítottunk, hogy besurransz. (Jes.) Az enyémhez, a - hívom. (Ondr.)● istenem, istenem! sóhaj, felkiáltás;
4. szélesebb körű kisajátítási viszonyt fejez ki, amely alapján valami hozzám tartozik al. valamit tulajdonítanak nekem: a véleményem;
szerintem;
kereskedőm, akitől vásárolok;
a vonatom, ahova utazni akarok;
(ez) az én hibám az én hibám● ez az én dolgom, csak engem érint, magam fogom megoldani, emlékezni fogok rá;
ez a beszédem a) ízlésem szerint számomra kellemes;
b) Ugyanúgy gondolkodom, ugyanúgy gondolkodom;
az az enyém nekem tetszik, pl. fenyőről;
Úgy gondolok magamra, ahogy akarok;
(na) boldogságom a boldogságig;5. kifejezi a beszélő ember családi, családi kapcsolatát egy másik személlyel, más személyekkel: apámmal, anyámmal, gyermekemmel, lányommal, családommal, szüleimmel, Hankámmal (lányom);
unokatestvérem, sógorom, férjem;● ez az én emberem, odaadó nekem, úgy gondolkodik, mint én;
7. időben rólam: az én időmben, az én időmben, az én időmben;
ő olyan idős, mint én az én éveimben;8. a szerző beszédében használatos, az al személyt jelöli. a dolog, amiről beszélni fognak, amit a történetből ismerek: hősöm;
A Boyko-ról szól. (Taj.)9. fam. spodst. férjem;
az embereim, akik szoros baráti kapcsolatban állnak velem, szokás. közeli család: Amikor hazajöttek. (Kuk.)
én, nők. r. bázis. elavult. saját, közeli emberek: Excelsior! az enyém, a családom, az emberiség! (Csillag)
gúny, -a, -nem tudják. kifejez hígított. (akit dolgok nélkül is.) vándorolni, tekergetni: Mindig magához vette, simogatta, gúnyolta. (Rys.)
Mózes és az ember. r. Ószövetségi zsidó vezető és törvényhozó;
bibl. a mózesi zsidók törzse