Bartók Béla (1881- 1945)
A 20. századi zene egyik legeredetibb és legelőnyösebb képviselője. Nemcsak zeneszerzőként, hanem mint világszerte is világszerte fontossá vált kiváló zongorista és felismerték zenetudós - etnomusikológus. 1940-től száműzetésben élt az USA-ban. Azokhoz a zeneszerzőkhöz tartozik, akiknek jellegzetes az ihlet forrása a népzene volt.
Bartók Béla egy kisvárosban született Nagyentmiklós Délkelet-Magyarországon 1881. március 25-én zenész családba született: édesanyja, volt tanár, tehetséges zongoraművész és édesapja, egy mezőgazdasági iskola igazgatója volt. tehetséges állkapocs volt. 1888-ban, amikor Béla hétéves volt, harminchárom éves apja rövid betegség után meghalt. Bartók édesanyjának, Paulának el kellett tartania családját, ezért visszatért a tanári hivatáshoz, amelyet egyedülállóként végzett. Bartók zenei képességei a lehető legérettebbek voltak, édesanyja úgy döntött, hogy zeneoktatását a legjobb tanárokra bízza. Tehát 1894-ben elbúcsúzott iskolájától és családjával Pozsonyba költözött, ahol új állást akart találni. Amikor az év során nem talált semmi szabadot, Bystricába ment, ahol munkát kapott, de nem talált megfelelő fiút tanítót. 1894 áprilisában a család visszatért Pozsonyba. Itt Paula helyet kapott egy tanintézetben, Béla pedig 5 évig folyamatosan tanult zenét a pozsonyi gimnáziumban.
Tanulmánya
Vége után középiskolai zenetanulmányok a pozsonyi gimnáziumban évben folytatta tanulmányait Budapesti Zeneakadémia. 1901 augusztusában súlyos tüdőgyulladása alakult ki. Anyja több hónapig gondozta otthon, és csak 1901 áprilisában folytatta tanulmányait. Gyenge, beteg gyermek volt, aki a betegség során különféle betegségekben szenvedett. Tanulmányai alatt Bartók látóköre tovább bővült, de csak a "Szóval mondta Zarathustra" premierjének megtekintésekor fedezte fel Richard Strauss zenéjét, aki érdeklődést és lelkesedést váltott ki benne a zeneszerzés iránt. Első szerzeményeit - valsikat és polkákat - kilencéves korában komponálta. Néhány évvel később, tizenegy éves korában zeneszerzőként és előadóként debütált egy kompozícióval DUNA hullámai. Bartók 1903 júniusában végzett az akadémián. Olyan zongoristát látott benne, aki egyedülálló karrier előtt állt. Nemcsak zongoristaként, hanem zeneszerzőként is tehetséges volt, az akadémia záróvizsga a következőképpen szólt: "Az általános vélemény az, hogy haszontalan" - írta édesanyjának írt levelében. szimfonikus költemény KOSSUTH, amelynek bemutatója Budapesten volt.
A legfontosabb dalok áttekintése:
Zongora alkotás: Nagyszerű fantázia zongorára, Allegro barbaróra, mikrokozmoszra
Kamarazene: Vonósnégyes 1. vonósnégyes 2. vonósnégyes 3. vonósnégyes 4. vonósnégyes 5. vonósnégyes 6.
Zenekari művek: Scherzo zenekar számára, "Košút" szimfónia
A népdalok ihlette alkotás
1904 áprilisában több hónapot töltött húgával a magyar vidéken. Tiszta véletlenül hallott először autentikus magyar népzenét, amelyet egy fiatal falusi nő énekelt. Ez egy kinyilatkoztatás volt számára, hogy hogyan járt faluról falura és hallgatta ősei hiteles zenéjét. Az elkövetkező néhány évben számos utazás során fő célja a zene megőrzése és tanulmányozása volt. Ennek a munkának az első gyümölcse a munka volt HUSZON MAGYAR NÉPDAL, amely 1906-ban jelent meg. 1907 januárjában Bartók a Budapesti Zeneakadémián kapott munkát, ahol tanári posztot töltött be.
Ő és feleségei
1907 folyamán komoly kapcsolatot alakított ki egy nála hét évvel fiatalabb lánnyal, hegedűvirtuóz Stefi Geyer. A kapcsolat azonban eleve kudarcra volt ítélve. Később találkozott az övével leendő felesége Marta Ziegler, amely akkor még csak tizennégy éves volt (Béla 26 éves volt). 1910-ben Marta megszületett egy Béla nevű fiú. A kommunista terror legsötétebb napjaiban Kunu Béla egyszer csak arra kényszerítette Bélát és Marát, hogy hagyják el budapesti házukat, csak néhány személyes holmit vittek magukkal. A nagy zűrzavar ellenére Bartók elkészített két szonátát hegedűre és zongorára, 1922-ben pedig nagyon sikeres turnéra indult Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban. 1921-ben Bartók találkozott következő leendő feleségével, Pasztory Dittával. Amikor 1923-ban Marta és Béla nagy elidegenedett, Marta volt az, aki beadta a válópert, hogy Béla feleségül vegye Dittát. 1940 októberében Magyarországgal elhagyta Magyarországot és Amerikába ment.
Szerencsétlen halál
1942 áprilisában Bartók egészségi állapota rohamosan romlani kezdett. Magas láza volt, és nagyon lefogyott. A halált okozó betegséget azonban még mindig nem diagnosztizálják. 1945. szeptember 26-án hunyt el utolsó szavai között volt a következő mondat: „Csak sajnálom, hogy teljes poggyásszal kell elmennem.” Az utolsó irónia az volt, hogy két év múlva a legnépszerűbb, nemzetközileg elismert modern zeneszerzők közé kellett válnia.