bondarchuk

A prominens szovjet rendező legendás filmjei közé tartozik az Az ember sorsa című jól ismert háborús dráma, amely Mihail Solohov író novellája alapján készült.

Belozerka/Pozsony, szeptember 25. (TASR) - Szergej Fiodorovich Bondarchuk szovjet színész, rendező és forgatókönyvíró 1920. szeptember 25-én született az ukrajnai Belozerkában, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójában (Szovjetunió). Pénteken 95 éve lesz születése óta.

A prominens szovjet rendező legendás filmjei között szerepel az Az ember sorsa című jól ismert háborús dráma, amely Mihail Sholokhov író novellája alapján készült. Jelentős alkotómunka volt Szergej Bondarchuk négy részből álló történelmi eposza, a Háború és béke is, amelyet a legdrágább szovjet filmnek tartanak.

Szergej Fjodorovics Bondarcsuk 1920. szeptember 25-én született az ukrán Belozerkában, amely akkoriban a Szovjetunió része volt. Az apa mérnököt szeretett volna a fiától, de gyermekkora óta érdekli a színészet. A család rosszallása ellenére beiratkozott a színésziskolába, amelyet az ország második világháborúba lépése miatt le kellett mondania. 1941 és 1942 között az oroszországi Groznyiban, a Vörös Hadsereg Színházában szolgált, a háború befejezése után pedig színészi tanulmányait az oroszországi Moszkvában, a Vserossiysk Gosudarstvennyj Universitet Kinematografii-ban (VGIK) folytatta.

A színészi bemutatkozás és egyúttal egy ígéretes színész diplomamunkája volt a film - a Molodaja gvardija (ifjú gárda, 1948) háborús dráma. Az első jelentős sikert a Tarasz Sevcsenko (Tört bilincs, 1951) című film hozta el, Bondarchukot a cseh Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon (IFF) díjazták ukrán művész szerepéért. Rendezői debütálásában az Emberi Júdás (Az ember sorsa, 1959) érzékenyen ábrázolja a második világháború által kegyetlenül fémjelzett emberek sorsát. A film elnyerte a Moszkvai Nemzetközi Fesztivál fődíját.

Szergej Bondarcsuk rendező és színészként ragyogó munkát végzett a négy részből álló Háború és béke (Háború és béke, 1965, 1966, 1967) eposzban, amelyben Bezuchov szerepét játszotta. Három éves munkája során hűségesen szerkesztette Lev Nyikolajevics Tolsztoj híres regényét, és nem hagyott ki egyetlen békés vagy háborús epizódot sem. A csatatömeg-jelenetek forgatásán legfeljebb 150 000 ember vett részt. A csodálatos film világszerte elismerést és 1968-ban Oscar-díjat nyert, mint a legjobb idegen nyelvű film.

Az orosz filmrendező további sikeres alkotásai között szerepel olyan filmek, mint a Waterloo (1970), az Ujo Váňa (1970), az Oni sražalis za Rodinu (A hazáért harcoltak, 1975) és a Borisz Godunov című történelmi dráma (1986). Utolsó műve a Tichý Don, amelyet Bondarčuk nem fejezett be, és amelyet a nézők csak 2006-ban (halála után) láthattak. Bondarchuk az 1980-as években kezdte forgatni a külföldi befektetőknél, de a cég csődbe ment, és az elkobzott, szerkesztetlen film egy boltozatba került. Bondarchuk fia megtalálta és befejezte.

Bondarčuk első felesége Inna Makarova színésznő volt, akivel lánya született, ma már ismert színésznő és rendező. 1959-ben a művész másodszor vette feleségül Irina Skobcevová színésznőt. Gyermekeik is folytatják szüleik színjátszási hagyományát.

Szergej Fjodorovics Bondarcsuk 1994. október 20-án hunyt el Moszkvában, 74 éves korában. A szovjet korszak egyik legkiemelkedőbb filmrendezője, az epikus film mestere maradandó nyomot hagyott a mozitörténetben.