alsó végtagok

Az angiológus rendelőben tett látogatás leggyakoribb oka az alsó végtag fájdalma. Különböző eredetű lehet.

A leggyakoribb okokat a 2. sz. 1.

Mik a claudikációk?

A Claudicatio intermittens (a latin Claudico-ból származik = vérzés) a gyaloglás során fellépő megterhelés okozta fájdalom, amely arra kényszeríti a beteget, hogy lelassuljon, vérezzen, megálljon, a fájdalom néhány perc alatt (átlagosan 1-4 perc alatt) spontán alábbhagy, és a beteg folytatni tudja a járást (Štvrtinová et al., 2008). Ennek a fájdalomnak az a sajátossága, hogy megismételhető és mindig ugyanazon a testmozgás intenzitásával jelentkezik. A betegek úgy írhatják le, mint égő vagy görcsös fájdalom, vagy csak fáradtság, nehézség vagy gyengeség érzése az alsó végtagokban.

Miért fontosak?

A perifériás artériás betegség és annak diff. diagnosztika

Claudifikációs szakasz a PAO (perifériás artériás betegség) része. A PAO egy olyan kifejezés, amelyet az iszkémiához vezető perifériás végtagi betegségre használnak. Ez a név arra utal, hogy az artériás szűkület nem fordulhat elő a betegség kezdetén, de az érintett artéria falát az endothel diszfunkciójával kezdődő betegség folyamata befolyásolja.

A PAO az ICHDK szinonimájának tekinthető kifejezés, azzal a különbséggel, hogy az ICHDK csak az alsó végtagok artériáinak ischaemiában megnyilvánuló obliteratív betegségére utal. Így a PAO tágabb fogalom, és magában foglalja azokat a korai szakaszokat, amikor a hipoperfúzió klinikailag még nem nyilvánvaló.

Másrészt úgy tűnik, hogy a PAO-ban szenvedő betegek csak egy része panaszkodik claudicációs nehézségek miatt, mivel az idős betegek mozgása kevés a polimorbiditás (osteoarthritis, coronaria ischaemiás szívbetegség, stroke) vagy az "öregség" miatt, és így életkor, a megtett távolság ideje és rövidsége nem érezheti sántaságot, illetve meghatározhatja a claudicációs intervallumot. Becslések szerint 100 claudicating betegre 300 tünetmentes beteg és 100 másik beteg fordul elő, akik a claudicás fájdalom ellenére sem keresnek orvosi segítséget.

Az alsó végtagok PAO-ját az adott szövet tényleges oxigénigénye és az artériák tényleges ellátása közötti eltérés okozza. A fejlett országokban az alsó végtag ischaemia fő oka az érelmeszesedés, az esetek több mint 90% -ában. Azonban nem szabad megfeledkezni más lehetséges okokról, amelyek alsó végtagi szöveti iszkémiát eredményezhetnek. Ilyenek például az elsődleges vagy másodlagos vasculitis, trombózis, embólia, anyagcsere-betegségek és egyéb.

Egyelőre nincs olyan laboratóriumi indikátor, amely segíthetne meghatározni, hogy az adott betegnek van-e PAO-e vagy sem, vagy meghatározhatja a claudicációs stádiumot, vagy segíthet a claudikációk típusainak differenciált differenciálásában. Azonban új biomarkereket vizsgálnak, amelyek megemelkedett plazmaszintje a betegség korai szakaszait tárhatja fel. A PAO diagnosztika alapja egy alapos anamnézis, fizikális vizsgálat (itt szeretném hangsúlyozni a pulzusok tapintását), a bokában lévő szisztolés vérnyomás mérése Doppler ultrahangmérővel, ahol felmérhetjük a szisztolés vérnyomás abszolút értékét, valamint az ún boka-brachialis index (ABI). A speciális instrumentális non-invazív vizsgálati módszerek közül elsősorban a színes duplex szonográfia.

A PAO-ban szenvedő betegek kezelésében követjük a betegség etiológiáját, a stenotikus érintettség klinikai osztályozását és súlyosságát, vagy a morfológiai eredményeket (Norgren et al., 2007). Különböző módon és másképpen fogjuk megközelíteni a beteg kezelését a PAO claudikációs szakaszában kritikus végtagi ischaemia (CCI) jelenlétében. Tünetmentes PAO vagy tüneti claudikációs stádium esetén a konzervatív terápia kerül előtérbe, hangsúlyt fektetve a kockázati tényezők módosítására és a gyógyszeres kezelésre.

Mint fent említettük, a PAO leggyakoribb oka az érelmeszesedés. Tudjuk, hogy az érelmeszesedés legfontosabb és legsúlyosabb módosítható kockázati tényezői a dyslipoproteinemia (DLP), a magas vérnyomás, a dohányzás és a diabetes mellitus.

Számú táblázatok A 4. és 5. ábra a diabetes mellitusban és dyslipoproteinémiában szenvedő betegek terápiás célkitűzéseit mutatja be.