Vietnamnak közvetlen határa van Kínával, és kereskedelmi kapcsolatainak köszönhetően az első napok óta érzékeli a vírust. Mi a helyzet Hanoiban? David Ngo-nak adott interjúban megtudhatja.
David Ng egy hanoi utazási iroda igazgatója és lelkes idegenvezető, aki 15 éve számos vietnami BUBO csoportot gondoz. Munkája 20 éve alatt megmutatta Vietnam szépségét több ezer európainak és szlováknak. Szereti a munkáját. Turizmust tanult a Hanoi Nemzeti Egyetemen, boldog házasságban él, három gyermeke, két lánya és egy fia van. Hanoi őshonos és nem engedhető be vietnami fővárosba.
David Ng az otthoni karanténban
Mikor jött rá először, hogy a koronavírus hatással lesz Vietnamra?
Először januárban hallottunk a vírusról Kínától. Tekintettel Vietnam érzékeny kapcsolataira és Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolataira, nem zárhatjuk ki, de úgy gondoltuk, hogy Kína képes lesz elszigetelni a betegeket, és a vírus nem jut el hozzánk. Februárban három kínai turista megerősített vírussal érkezett Vietnamba, és részt vett egy fogadáson Nha Trang egyik szállodájában. A második megerősített esetet nyolc vietnami munkavállaló indította el egy japán vállalatnál, akik Wuhanba küldték őket képzésre, ahonnan fertőzötten érkeztek Vietnamba. Falujukban tizenegy embert fertőztek meg, mind meggyógyították őket, a kormány segített nekik.
Vietnamban is David gyermekei otthonról tanulnak az interneten keresztül.
Fotó: David Ng - BUBO
Az európaiak által elterjedt fertőzés is előfordult?
Először egy vírust hozott Európából egy vietnami lány, aki Angliába és Olaszországba utazott, és pozitívan tért haza. Megfertőzte sofőrjét és rokonait. Fokozatosan egyre több pozitívan tesztelt európai turista kezdett megjelenni hazánkban, akiknek kormányának sikerült elszigetelnie és megakadályozni a súlyos fertőzéseket. Március eleje óta az összes Európából visszatérő vietnami diákot és munkavállalót karanténban tartják az ország katonai bázisain. Ma aggodalmak vannak az országban, de mindenki úgy véli, hogy a kormány képes lesz a vírus ellenőrzés alatt tartására. Jelenleg (április 6.) 245 megerősített fertőzöttünk van az országban, senki sem halt meg. Ebből a szempontból a koronavírus nem hatott ránk.
Hanoi, 2020. április 2
Még mindig vannak turisták az országban?
Nem. A turisták elhagyták Vietnamot, és minden turisztikai célállomás ma zárva van. Hazánk nagyon hiányzik, és mindenki reméli, hogy hamarosan visszatér Vietnamba.
Mikor kísérte el az utolsó turistacsoportot a vírustól való félelem nélkül?
Valószínűleg nem gond nélkül. Február és március fordulóján voltak olyan ügyfeleim, akik féltek Vietnamba utazni, mert féltek, hogy ott megfertőződnek. A helyszínen megtudták, hogy itt biztonságban vannak, és élvezik a tájat. Mára a helyzet megváltozott, és félünk az európaiaktól. De még ez is hamarosan megváltozik, és örülünk, ha újra találkozunk.
Hogyan változott a szokásos napja a korona előtt és most?
Mindenben megváltozott. Mielőtt volt munkám, kirándulásokat készítettem a vietnami látogatók számára, elkísértem, fényképezhettem, szerettem barátokkal futni (tavaly elestem a futóvonalért, már lefutottam az első maratonomat). A vírus kitörése óta egyedül futok, de ez nem is lehetséges. A kormány két hétre kijárási tilalmat rendelt el ránk. Ha szükséges, fátylat kell viselnünk. Ha nincs, és a rendőrség megállít, akkor 10 dolláros bírságot fizet.
Otthon vagyok a feleségemmel és a gyerekeimmel. Segítünk a főzésben, a gyermekek gondozásában, ma a gyerekeknek távolról, az interneten keresztül van iskolájuk, és a szülőktől elvárják, hogy segítsenek nekik. Feljavítom a régi iskolai ismereteimet, és megtudom, mennyit felejtettem el (nevet). Ez nagy pozitívum a jelenlegi helyzetben. Korábban foglalkoztatott a munkám, nem volt időm a feleségemre vagy a családomra, most együtt vagyunk és sokkal közelebb vagyunk.
Mi a legnagyobb gondod?
Sem nekem, sem az alkalmazottaimnak nincs munkájuk ma. Mindannyian otthon várunk. Ez aggályokat vet fel a jövővel kapcsolatban is. Ha egy ilyen helyzet tovább tartana, az egész Vietnam számára hatalmas gazdasági problémákat okozna.
Hochimina mauzóleum.
Fotó: Marek Melúch - BUBO