Az egyértelmű, hogy a szlovák sport fokozatosan csökken. Ennek a ténynek a legújabb bizonyítéka a Szlovák Köztársaság teljesítménye a londoni olimpiai játékokon. És itt szörnyű valósággal állunk szemben. Szlovákia ismét egyetlen kollektív sportban sem képviseltette magát…

sport

Labdarúgás, kosárlabda, röplabda, kézilabda, terephoki, ezek mind olyan csapatsportok, amelyekben nemesfémekkel harcoltak az olimpián. Ahogy már megszokhattuk, még Londonban Szlovákia sem tudta bemutatni képességeit ezekben a sportokban. Különösen szembetűnő az a tény, hogy Szlovákia a függetlenség korában még nem küldött kollektív sportot az olimpiai játékokra (Sydney kivételével). Minden szurkoló, aki legalább egy kicsit figyeli a szlovák sport körüli eseményeket, határozottan több, mint csalódott a szlovák csapatsport körüli jelenlegi helyzetben. Valljuk be, az érmek után rendszeresen jártunk nagy eseményekre (és most nem találkozom az olimpiával). Most többnyire nem is küzdünk a selejtezőkért. Mindannyian várjuk, hogy egyik sportágunk nagyon hosszú időn belül egyszer Európa-bajnokságon vagy a világbajnokságon versenyezzen. De vajon nem szomorú-e, amikor egy ország, amely valamikor rendszeresen tért vissza az Európa-bajnokságról vagy a világbajnokságról éremmel, vagy legalábbis kiváló pozícióval, most megőrül azon a tényen, hogy sportolói csak kiharcolták az ilyen eseményeket ? A jövő kilátásai azonban egyáltalán nem ígérnek javulást, éppen ellenkezőleg.

Nos, mit tegyek hozzá a végén. Talán csak a politikusok megszokott, éves és különösen népszerű mondata. "A sport finanszírozásának rendszernek meg kell változnia!" De minden józan gondolkodású ember tudja, hogy semmi sem fog változni ...