Viszonylag fiatal korában (30) sikeres szerző nemcsak könyveknek, hanem számos oktatási projektnek is, amelyek célja a gyermekek olvasási műveltségének fejlesztése. Manapság egy mesés újdonsággal áll elő az elveszett nyúl Párizsban. Mi a lelke a mai gyerekeknek? Beszéltünk róla Diana Mašlejová íróval is.

diana

Hogyan emlékszik a gyermekkorra? Hol és hogyan nőttél fel?

A legszebb gyermekkori emlékeim nagyszüleimmel állnak kapcsolatban. Pozsonyban, ahol születtem és élek, életem első éveit náluk töltöttem, emlékszem a lakótelepi könyvtárra, ahol naponta jártam, a paplan alatt olvastam, amikor nagymamám cukorkát hozott nekem az ágyban, vagy teát rakott mellette. Nyáron a régi szüleimhez mentem keletre, Humennébe. Teljesen más világ volt. Kert, nyár, málnaillat, megégett komposzt, sáska legyek. Ott hódoltam az idilli filmgyerekkornak.

Pozsonyból származik, ahol szintén él és alkot. Ugyanakkor a fővároson kívül is elmész beszélgetni.

Szeretek utazni, nemcsak Európában, hanem Szlovákiában is. Az olvasói beszélgetéseknek köszönhetően sok szlovák várost sikerült meglátogatnom, és néhány a szívemhez nőtt. Rendszeresen visszatérek Eperjesbe, Kassára, Besztercebányára, de Liptóba is.

Hogyan kezdted el a gyerekeknek való alkotást?

Nagyon természetesen. Gyerekként szerettem a könyvtárak és a mesék világát, és amikor megtanultam írni, azonnal hajlamos voltam meséket készíteni. Akkor nagyapám írógépén írtam, órákig az iskola után. Nem szakíthattam el magam ettől - a mai szempontból nem voltak kivételes szövegek, de az öröm, a lelkesedés és a kitartás megmaradt bennük és megmaradt irodalmi életemben. Az egyetem alatt aztán meséket kezdtem írni egy gyermekmagazinhoz, majd néhány évvel később kiadtam első mesekönyvemet, a Titkos cirkuszt.

Miért gondolja, hogy fontos, hogy a gyerekek olvassanak és olvassák őket a gyerekeknek?

Az irodalom a világ és önmagunk, az erkölcs, az értékek, az emberi tulajdonságok és az érzelmek megismerésének pótolhatatlan forrása. A meséknek köszönhetően a gyerekek megtanulják felismerni a jót és a gonoszt, bátorságot építeni, elfogadni a hősök és szélhámosok archetípusait, és tudják, hogyan lehet megkülönböztetni őket egymástól. Végül, de nem utolsósorban, építik a szókincsüket, fejlesztik a logikus gondolkodást és a fantáziát, és amikor szüleik elolvasják nekik a lefekvés előtti történeteket, kapcsolatuk az irodalomnak köszönhetően kialakul velük.

Könyvében Zajko elmagyarázza, miért éppen ez az állat?

A mesebeli nyuszi nem egészen hagyományos állat, plüss játék és véletlenül csak az enyém. Egyszer elvesztettem egy nyulat Párizsban, véletlenül otthagytam egy szállodai szobában, és nélküle utaztam Bretagne-ba. Miközben kommunikáltam egy kis szálloda igazgatójával, fokozatosan megismertem furcsa útját, ha egyszer eltévedt, aztán rátalált, a takarítóban találta magát és hasonlók. Rögtön rám villant, hogy ez egy könyv egyedi témája. Olyat, amelyet te mint szerző nem tudsz feladni. Szóval elkezdtem írni.

Miért éppen Párizs?

Párizs az én szeretett városom. Szeretek ide visszajönni, szeretek sétálni a Latin negyedben és a St. Germain, de Montmartre környéke is. Nem ismerek olyan művészi lelket, aki ne érezné magát otthon Párizsban. Kávé a Louvrével szemben, bagett a parkban, bor a Notre Dame-nál. Ez az élet. Párizs valószínűleg engem is kedvel, mert a múzsa mindig oda rúg.

Mennyire nehéz manapság létrehozni a gyermekek számára? Nem rabszolgák a számítógépes alkotásoknak, nem cserélnek le könyvet tabletre?

A mai gyermekeknek sok vonzereje van, és az egyik a technológia. Számukra ez egy tablet, nekünk egy TV. Nem tartom a mai gyerekeket durván vagy tudatlanoknak. Épp ellenkezőleg, rendszeresen járok hozzájuk, nagyon érzékenyek, sokat figyelhetnek, gyorsan megértem a kontextust. Amikor egy szlovák tanár, szülő vagy könyvtáros megfelelően dolgozik velük, erős és természetes kapcsolatot építenek ki az irodalommal. Számomra a gyermekeknek való alkotás az egyik alapvető nyelvem, a lét egyik formája. Bár magam már nem vagyok gyerek, ugyanakkor még felnőttnek sem érzem magam, kicsit megértem és megírom a gyerekekkel magamnak - olyan mesék, amiket élvezek, és gyermekként szeretnék olvasni.

Milyen könyv vonzott gyermekként?

Személy szerint Peter Pan, Mack Micimackó, Alice Csodaországban története, de Roald Dahl meséi, Maeterlinck A kék madár, Tove Jansson Moominianjai és Mary Poppins meséi is tetszettek nekem. Különös, hogy gyerekként nagyon kedves és barátságos hölgynek tűnt számomra, és csak akkor, amikor most felnőttként olvastam, rájövök, hogy meglehetősen szigorú és nem mindig barátságos bébiszitter. És hogy ne felejtsem el, gyermekkoromban mindenütt Enid Blyton brit szerző könyveit olvastam.

Könnyebb írni gyerekeknek vagy felnőtteknek?

Számomra, mint szerzőnek, ezek teljesen más utak. Olyan, mint egy film - szereted a drámákat, de ez nem azt jelenti, hogy néha nem ízlelgeted a jó sci-fiket vagy fantáziát. A mesék rengeteg szabadságot adnak nekem, és erre szükségem van szerzőként - saját szabályaimmal hozom létre a saját világomat. A rejtély és a misztika, a varázslat és az animáló karakterek keveredése vonz engem a legjobban. Óvatosabbnak és reálisabbnak kell lennem a felnőtteknek való alkotás során. Vagy nem muszáj, ezért jelenleg olyasmit írok, mint a tudományos-fantasztikus.

Dolgozik-e olyan projekteken is, amelyek fejlesztik a gyermekek olvasási műveltségét, meséljen róluk többet.

A szlovák könyvtárakkal együttműködve olyan beszélgetésekben veszek részt, ahol nemcsak bemutatom a könyveimet, hanem olvasok is a gyerekekkel, alkotok velük, elmagyarázom nekik, hogyan jön létre egy könyv, hogyan ír egy író, hogyan kell képzelettel játszani. Amikor a gyerekekkel egyenrangú partnerként kommunikál, és nem kisgyermekként vagy csecsemőként, akkor természetesen kíváncsi, hallgat és kérdez. Érdekel egy gyermek véleménye, nem próbálom rávenni, hogy tegyenek jót és rosszat, elmondom, mit gondolok, de azt akarom, hogy mondják el, mit gondolnak. Gyakran feldühítik gondolataikkal, őszinteségükkel és megértésükkel. Néha a könyvek jobban értik őket, mint a felnőttek.

Hogyan néznek ki ma a gyermekek megbeszélései, a gyerekek részt vesznek-e, kérdezik? Hogyan reagálnak az íróra?

A gyermekek számára az író csodálatos személyiség, és értékelik, amikor hozzájuk jön. Leginkább a könyvtárakban találkozom gyerekekkel. A könyvtárak remek helyek, élénkebbek és interaktívabbak, mint gyermekkoromban. A könyvtári személyzet kiváló, bölcs, készséges és kifinomult ember, pontosan tudja, hogyan vonja be a gyerekeket, hogyan fejlesztheti velük az olvasási műveltséget. A legjobb eredményt a gyermekek olvasásával érik el, ha a könyvtár és az iskola szoros kapcsolatot biztosít.

Amit megszoksz olvasni?

Mivel nemcsak író, hanem irodalmi publicista is vagyok, az én dolgom az olvasás. És így szinte mindent elolvastam, ami érdekel. Például utoljára Etgar Keret író, Veronika Šikulová volt hozzám a legközelebb egy lengyel szerző, Tadeusz Borowski könyve. Az elmúlt napokban visszatértem Huxley gyönyörű új világába - ez a szívem egyik műve.

Hogyan tekintik át a gyermekeknek szóló könyvet? Milyen eljárások szerint kell felvállalnia a kisgyerek szerepét?

Szerencsére nem kell megszoknom a kis olvasót, amikor gyerekeknek szóló könyvet olvasok, gyerek leszek. El sem tudom képzelni, hogyan és miért kellene feladnom. A világnak a gyermekek szemével való érzékelése, legalább egy ideig, az összes titokzatos és varázslatos dolog figyelése, kíváncsi lenni és nem venni magát túl komolyan, nagyszerű dolog, amit nem szívesen adnék fel. Biztos, hogy kritikusként észreveszem a gyermekcímek stilisztikáját, vizuális oldalát, narrativitását és egyéb professzionálisabb vonatkozásait is, de először is jól érzem magam.

Szerző: GÁLL BAJEROVÁ IVANA

Ki Diana Mašlejová?

Diana Mašlejová (1987) fiatal szlovák író, irodalmi publicista, a gyermekirodalom népszerűsítője és meseíró. Két novellakönyvet jelentetett meg felnőtteknek (Szintén a szélről, Világítótorony), két mesekönyvet gyermekolvasóknak (A titkos cirkusz és A kék szobában). A szerző 2017-ben publikálja az első hangoskönyvet a Kék terem című mese alapján, amelyet Pišta Vandal Chrappa népszerű zenész, író és szerkesztő olvasott el. Diana Mašlejová legújabb könyve az Elveszett nyúl Párizsban című mese.