A válasz egyértelmű. Áztatás. Természetesen ezen a blogon nem beszélek a diós keksz áztatásáról a délutáni kávéban. Arról van szó, hogy a magokat, dióféléket, hüvelyeseket és gabonaféléket feldolgozásuk előtt vízbe áztatják. Ez az eljárás számos receptben megtalálható, de én magam soha nem tulajdonítottam ennek jelentőséget. Miért? Mert nem tudtam, mit tudok most, és mit fogok megosztani veled:-).

Minél tovább megyek, annál inkább találkozom a "dió" receptjeivel, hogy néhány órán át vagy egy éjszakán át vízben kell áztatni őket. Néha tettem, máskor azt mondtam magamban, vagy amit egyszerűen nem akartam. Nos, akik írták, valószínűleg valamivel többet tudtak, mint én. Tudták, hogy a kis erőfeszítés jót tett az egészségünknek és a tápanyagok maximális visszanyerését ezekből a finomságokból.

Akkor miért "áztat" és mi folyik itt? Egyszerűen fogalmazva: áztatás, csírázás és erjesztés növeljük az ételek táplálkozási tulajdonságait, és megkönnyítjük a szervezet számára az emésztést.

A dió, gabonafélék vagy hüvelyesek, amelyeket egy ideig vízben áztatunk és hagyunk megszáradni, szó szerint felébred az életre, és felszabadítják a benne tárolt tápanyagokat. Két folyamat folyik az áztatás során:

  1. Enzim inhibitorok (inhibitorok) felszabadulása, amelyek ugyan segítenek abban, hogy rossz időben ne rossz helyen csírázzanak, az emberekben rejlő tápanyagok felszabadulásának hiánya. Ezek a "fékek" megakadályozzák az enzimek bármilyen kölcsönhatását a környezettel, de a víz mintha jelezné számukra, hogy már növekedhetnek és megkezdődik a csírázási folyamat.
  2. A fitinsav dezaktiválása, amely megköti fontos ásványi anyagokat, például cinket, vasat, magnéziumot, kalciumot és másokat a testünkben, és ezáltal gátolja azok felszívódását a vérbe. A vízbe áztatással segítjük a mennyiségének kiküszöbölését, és hagyjuk, hogy a tápanyagok a testünkbe áramolhassanak.

vízben száraz

Hogyan kell áztatni a diót?

A víz és a szárítás úgy hat, mint az eső és a nap a természetben. Jelenleg minden zöld és gyönyörűen növekszik. Annak érdekében, hogy ilyen könnyű legyen, tudnunk kell, hogy az egyes dióféléknek és magoknak mennyi ideig kell aktiválniuk a tápanyagokat. Mindig hideg vizet kell használnunk és ha egyik napról a másikra hosszabb ideig hagyjuk őket, akkor frissekre kell cserélni őket. De nem szabad 2-3 napnál tovább áztatni hagyni őket, mert fennáll a tápanyagok elpusztításának veszélye.

Ha ezeket is meg akarja szárítani, nagyobb mennyiségeknél használhat gyümölcsszárítót vagy sütőt a legalacsonyabb hőmérsékleten, egyszerűen kisebb mennyiségek esetén egyszerűen öntse őket egy tepsire, és várja meg, amíg a víz elpárolog. Úgy tűnik, hogy a szárítás megtéveszti azokat az inhibitorokat, akik azt hiszik, hogy a nap, ha például kemencébe helyezzük. És úgy is, hogy ropogósak legyenek, és ne annyira lágyuljanak meg a vízből. A szárítás azonban nem szükséges, de még több tápanyag felszabadulását segíti elő.

Áztatási és szárítási idő

  • Tök, szezámmag - 6-8 óra vízben, száraz 12-24 óra
  • A dió - legalább 24 órán át vízben és mosva - meglehetősen piszkos, száraz 12-24 óra
  • Pekándió - 6-8 óra vízben, száraz 12-24 óra
  • Földimogyoró - 6-8 óra vízben, száraz 12-24 óra
  • Mogyoró - 24-48 óra, száraz 12-24 óra
  • Mandula - 12 óra vagy egy éjszakán át vízben, száraz 12-24 óra
  • Kesudió és napraforgómag - legfeljebb 4 órán át, 12-24 órán át szárad (magasabb hőmérsékleten, 100 ° C-on szárítható)
  • Párolt dió, kendermag - nem áztatott

Sóhajtottam, amikor megláttam, hogyan kell előre tervezni a főzést és a dióval való sütést. A jó hír az, hogy minden előre elkészíthető. Hagyja állni, öblítse le, szárítsa meg, helyezze tiszta edénybe, és tegye hűtőszekrénybe, ahol egy hétnél tovább tartanak.

Sok sikert az áztatáshoz:-).