michal

Dr. Michal Guhr (* 1873 - † 1934) orvos, a síelés és a szánkózás úttörője volt. Michal Guhr (fiatalabb) Michal Guhr velkoslavkovi földbirtokos, a Tatranská Polianka egyik alapítójának fiaként született.

Érettségi után oklevél megszerzése és megfelelő orvosi gyakorlat, 1898-ban a hidroterápiás intézet vezetője lett, 1899-től pedig Tatranská Polianka főorvosa is.

Az elsők között vezette be az egész éves szezont a betegek, de a sportolók számára is, amelyet a síelés iránti szenvedélye vezetett hozzá, amelyet 1901-ben Davosban tanult meg. Később Matthias Zdarski vezetésével Ausztriában részt vett egy sítanfolyamon, Svédországban pedig 1908-ban Svédországba látogatott, hogy megismerkedjen az északi technológiával.

Orvosként a síelés higiéniai oldalára összpontosított, és személyesen tesztelte és értékelte a hozzáférhető síruhákat és felszereléseket.

Hasonló Dr. Szontagh mérsékelt szabadidős síelést írt elő egyes betegeknek és kezdetben saját magának, később Max Schaffer titkárnőjének segítségével ő is gyakorolta őket.

A háborús években a magyar hadsereg hegyi egységeinek sípályákat szerveztek Tatranská Poliankában és a Velická dolina sziléziai házban. Dr. A katonai gyengélkedőn végzett feladatai mellett Guhrt is megbízták e tanfolyamok vezetésével. Edzőként az Alpokat részesítette előnyben az északi iskolák és felszerelések helyett.

Ő szervezte és személyesen vezette az első nyilvános tanfolyamot a Magas-Tátrában 1910-ben. Egy évvel később, a Magyar Síklubbal együttműködve, ő szervezte meg az első nemzetközi futamokat, lefelé fut és ugrik egy egyszerű hídon.

A győztes Bruno Weiss kilenc és fél méteres távolságot ugrott meg. Későbbi módosítások után a tatranská poliankai híd 60 méteres távolságra ugrott. Guhr síelési tevékenysége nem korlátozódott a Magas-Tátrára. A sajtót és a rádiót is népszerűsítette.

Az iskolai ifjúság számára a síturizmus kezdeményezője volt. Tisztviselőként a Csehszlovákiai Síelők Szövetségének küldötte volt az első három olimpián, 1924-ben, 1928-ban és 1932-ben. Nemzetközi síkongresszusokon vett részt 1923-ban Prágában, 1926-ban Chamonix-ban és 1930-ban Lahtiban.

Figyelt a szánkózásra is. 1907-ben a sziléziai házhoz vezető utat 3200 m hosszú szabadidős típusú szánkópályává alakították át. 55 évvel később 4 km hosszú szánkó- és bobpályává alakították át, ahol nemzetközi versenyekre került sor.

1932-33 telén 2000 m2-es jégpálya épült Tatranská Poliankában. Guhr sok időt szentelt az idegenforgalom, a hegymászás és a mentőszolgálatok megszervezésének. Orvosként Tátra-munkája kezdete óta aktívan részt vesz az önkéntes hegyimentő szolgálat tevékenységében, 1913-ban létrehozta a szövetségi Tátrai Önkéntes Mentőszövetséget, amelyet 1919-es hivatalos feloszlásáig vezetett.

A csehszlovák klubprogrammal összehangolva. turisták dr. Guhr emellett részt vett a hegyi vezetők és kunyhók képzésén és téli képzésén, valamint szervezte és mentő expedíciók vezetője volt Tatranská Polianka területén, Batizovskától Slavkovská dolinaig.

Átnyomta a jelenlegi Bilík nyaraló építését Hrebienokban. A házat 1934-ben nyitották meg dr. Halála után. Guhra és az államosításig viselte a nevét. Gyakran tartott előadásokat a Magas-Tátráról, és előadásait saját fotóinak gazdag választékával gazdagította.

Számos cikket publikált a turizmusról és a hegymászásról. 1914-ben a síkalauz és a Komarnický hegymászási útmutató kiadásáért volt felelős.

Michal Guhr halála után Michal Guhr emlékére nagy figyelmet és kellő tiszteletet fordítottak a lakosság, az orvosi és a turisztikai körök. Több tucat gyászjelentés a csehszlovák és a külföldi sajtóban, több száz részvét és távirat, csodálók tömege, hivatalos küldöttségek, akik az Austerlitzi temetőben búcsúztak tőle, beszédes tanúbizonyságai népszerűségéről.

Imrich Keller értékelte Guhr munkáját az egész élet folt nélkül című regényben, amely 1933-ban jelent meg magyarul Kassán. Külön emlékeket szentelt neki Gerlachovban, ahol saját költségén iskolát épített és tűzoltóságot alapított. Guhr ötlete alapján az ún Guhr alapja, amely hozzájárult a szegény orvosok tanulmányozásához.

A Poprádi Múzeumban 1934-ben felállították Guhr szobáját otthoni irodájának jellegzetes felszerelésével, személyes szükségleteivel, turisztikai és sífelszerelésével, könyvtárával, festményeivel, térképeivel, fényképészeti birtokával, kiterjedt képeslap- és levelezõ-gyűjteményével.

A múzeum előcsarnokában Guhr arcképét sógora, Borúth Andor akadémikus festő leplezte le. Mindent az elhunyt hozzátartozói adományoztak, de majdnem minden elveszett és elpusztult 1945-ben, amikor egy sereg táborozott a múzeumban.