Az édes édeskömény a Földközi-tengerből és Nyugat-Ázsiából származik. Ősidők óta gyógyhatású fűszeres zöldségként ismerik. Vese, máj, megfázás, gyomor- és bélgörcsök és kólika kezelésére használták. Európában leginkább a Balkánon termesztik, ahol nemzeti ételnek számít. A vadonban nő a Kaukázus Fekete-tenger partján és a Krímben. Hazánkban ez a zöldség viszonylag ismeretlen.
Évelő növény, de körülményeink között egynyári növényként termesztik. A közönséges édesköménytől rövidebb és vastagabb szárakkal különbözik, amelyekből sűrűn nőnek a levelek egy elakadt pengével. A levélszárak az alaprészben kitágultak és húsosak. Legfeljebb 100 mm magasak, 60-80 mm szélesek, hosszanti irányban bordázottak. A szár virágzáskor eléri az 1-1,5 m magasságot. A virágzat egy környék, nagy, átlagosan körülbelül 0,10 m. (Duda, Nyilas, 1986)
BIOLÓGIAI ÉRTÉK ÉS KÉMIAI ÖSSZETÉTEL
Ezt a növényt nem jellemzi magas biológiai érték. Nagyra értékeljük finom fűszeres ízét és tipikus édeskömény aromáját. Az illóolajokon kívül 50-90 mg aszkorbinsavat, 6-10 mg karotint tartalmaz.
Jelentős a B-vitaminok, a kalcium, a magnézium és a rosttartalom is. Már a középkorban nem csak zöldségként, hanem gyógynövényként is használták vesefájdalmak, köhögés és étvágytalanság miatt húsleves formájában. (Valšíková, 1999)
A magokat a gyógyszeriparban használják. Az édeskömény szilícium-dioxid kiváló görcsoldó, különösen a gyermekek gyakorlatában gyomorhurut, a szoptató anyák számára pedig a lactogogum. Az illóolaj azonban a húgyúti betegségek, a cukorbetegség, az elhízás kezelésére használt egyéb gyógyszerek alkotóeleme is, valamint gyomor- és epebél kólikában. Az édeskömény vizet (Foeniculi aqua) a szem kezelésére és a gargarizálásra használják. (Duda, Stělec, 1986)
A lajstromozott fajták chartája szerint az édeskömény édesség - morva tulajdonosa és fenntartója Sevaflora Valtice, a Szlovák Köztársaságban pedig a Semex Slovakia Kráľová pri Senci kérelmező. (Tóth, 1998)
HELYZETKÖVETELMÉNYEK
Jól előkészített talajokra van szükség, tápanyagokkal és kalciummal ellátva. Különösen igényes a foszforra nézve. A nehéz és nedves talajok, valamint a homokos és száraz talajok nem megfelelőek. Nem tolerálja a trágyával frissen megtermékenyített talajokat, ezért a megtermékenyített takarmánynövények után utóveteményként termesztjük.