Küldés innen Lexy »2015. november 14., 01:14

bolond

Egyébként láttam itt némi vitát az étkezések gyakoriságáról. Személyes hosszú távú nyilvántartásaim azt mutatják, hogy az én esetemben nem mindegy, hogy naponta 10-szer vagy háromnaponta egyszer eszem-e - a súly mindig megfelel a hosszú ideig elégetett kalóriák mennyiségének. Ami pedig a túlevést illeti, esetemben minden nyilvánvalóan az utolsó kalóriáig számít. Nem tudom mit, túlzok, folytatom a nyomulást, mindegy amúgy. A második dolog az, hogy amikor fáradt, ideges, szomorú és éhes vagyok, nem állhatok le, de megpróbálok dolgozni rajta.

Legalább két hétig nem tervezem a mérést vagy a mérést, most eléggé stresszes vagyok, nélküle megint elkezdek tornázni, megpróbálok egészségesen táplálkozni, de nem akarok erősebbé válni többé.

Egyébként 24 éves kor, 177 magasság, utolsó súly 80 kg, a comb legmagasabb 58, a csípő 100, a köldök 78, a derék 68, a váll 28,5 cm, a borjú és a mell, inkább nem tudom, mindkettő depressziós lenne. Inkább úgy teszek, mintha fociznék, és a melleim valójában nem kettős fekvőtámaszok.

A cél az, hogy legalább azon a 75-nél lefogyjak, valószínűleg még időben alacsonyabbak, különösen szeretnék egy cm-t kopogtatni azon a combon és a csípőn, hogy mondjuk úgy járhassak be a kapukban 38, hogy kinézzen . Csak nem tudom, miért olyan irreális probléma a 75-ös, három éve állok azon a 80-85 kg-on, és az alacsonyabb számok olyanok, mint egy legyőzhetetlen szörnyeteg. Ha nyáron nem láttam volna, hogy valóban lejjebb tudok menni, már nem hittem volna.

nos, semmi, vége a monológnak, néha valószínűleg hozzáfűzök vagy megjegyzek valamit, sok sikert kívánok!