Erzsébet és világa - a szemközti partról 48)
Anya! Miška és én a kertben játszottunk. Figyeltük a fény és az árnyék játékát, találtunk csigákat és színes bogarakat, fogtunk egy gyíkot és megláttunk egy kígyót! Letéptük a barackot, és szedtük neked a bogyós alapokat (ejha, letéptük a zöldeket, éretlen). Aztán elmentünk megnézni a kukoricát, az uborkát, a paradicsomot és megéreztük a menta illatát. De amikor megéreztük a föld illatát, amelyből az egész kinőtt, szomorúak lettünk. Azt súgta nekünk, mi zavarja…
Miért vagy szomorú, a föld, amit kertekké alakítottunk? Végül is ömlik rád az eső, és ha ez nem elég, csatlakozik egy tömlős anya. Rád süt a nap, ragyog a kert, zöld színűvé teszi a leveleket, a füvet és a növényeket. Fúj a szél, fúj a kert, belélegzi a levegőt, és ez oxigént ad. Hibák vannak rajtad, vakond. Énekelünk neked, tehát nem vagy egyedül és nem félsz növekedni. A méhek zümmögnek, beporozzák a virágokat. Zöld vagy, a kertünk, miért szomorú vagy? Tehát meglepődtünk Miška-val, mert a kertben is jól éreztük magunkat. A föld tud valamit, amit mi nem?
És hát elmondta nekünk, anya. Állítólag fájdalmai vannak, mert nincs pihenése. Fáradt, és mivel nem él egészségesen, rosszul érzi magát. Valahogy nem lehet meggyógyítani. Csontjai megrepednek, ízületei fájnak. Még a gyomra is rosszul emészti. Igyekszik egészségesebb életet élni, de követi is őt - más bogarak, nagyok és ezek bántják. Folyamatosan ásnak benne, gépekkel széttépik - elfelejtették, hogy egy vakond vagy egy malac jobban csinálja. Néha gyógyszert öntenek rá, de azonnal megkérik, hogy adjon egészséges növényeket, gyümölcsöket és zöldségeket. Meghintik valamivel, ami büdös, szúr, éget és szárít. Elpusztítja az állatokat és az apró hibákat - a jókat. Gyanítom, hogy ekcémája van!
Nem figyelnek rá, és amikor olyan gyenge és erős vihar jön, nem tudja megvédeni magát. Ha elpusztítják, átkozni fogják. Nem csak viharért, hanem a kertért és a földért is. Vannak, akik valóban próbálnak segíteni neki, de ez nem elég, mert úgy érzi, hogy belülről megeszi. Ez egy helyen szól. k., egy másik oldalon, itt, nem messze, méreg szivárgott bele. És az ereibe került, és most folyik ott, és tönkreteszi a hasát, a tüdejét, a torkait és a köhögését. Olyan beteg vagy, mi Miška-val kíváncsiak vagyunk.
Ha mi, a föld és a kert is betegek vagyunk, akkor a rajtunk élő növények és bogarak is betegek lesznek, tudod, kedves gyerekek - mondja a föld és a kert. Mit tehetünk? Változtasd meg. Csak annyit kell tennie, hogy saját kertjeivel kezdje. Az egyik kert, a másik ... És olyan sok lesz, hogy az egész föld elkezd gyógyulni. Kérlek, ne takarj be piszokkal. Nincsenek samponjaim, mint te. Csak esőm van, és ez nem képes mindent megtisztítani. Segítenek neki a földbe rejtett más bogarak, de néha nem érik utol. Szeress engem, a gyerekeket és a szülőket, akárcsak önmagadat.
Hadd mondjak valami mást. Nem csak kert vagyok, csak talaj. Én vagyok a tested. Te vagy. Hogy érted, kérdezzük kíváncsian. Végül is a kertész és a kert egy és ugyanaz. Mivel a kertész gondozza a kertet, gondozza önmagát is. Ha a kertnek fáj, akkor önmagának is. Ha szereti és gondoskodik az egészségéről - szereti önmagát és gondoskodik az egészségéről. Ha nem törődik a kerttel és a legjobbat akarja tőle, remek előadásokat, sikereket, ha azt akarja, hogy a kert első legyen, és nem látja, hogy teljesen kimerült, akkor ugyanúgy kezeli önmagát és a körülötte lévő embereket út. Sikert, előadásokat akar magától és másoktól, nem törődik saját és mások egészségével.
Igen, anya. Miška és én úgy döntöttünk, hogy nem hívjuk kertnek a kertet. Alžbetkának hívjuk családjával, Miškovát Miško és családjával. Nem fogunk a kertben növekedni, nem műveljük a kertet, nem ásjuk, permetezzük, öntözzük. Megműveljük magunkat, ássuk magunkat, ássuk magunkat, permetezzük magunkat és öntözzük magunkat. Mit mondasz? Változtassunk valamit?
Alžbetka
Fotó: Alžbetka édesanyja
Alžbetka minden héten megosztja velünk világnézetét.
Olvassa el a kis Elizabeth sorozat előző részét is:
Erzsébet és világa - a szemközti partról 46)